Volt, akit akarata ellenére telepítettek az ország másik végére, akadt olyan, aki a jobb megélhetés miatt volt kénytelen országrészt váltani. A Csehországban már több évtizede élő magyarok azonban máig büszkék származásukra és féltő gondoskodással törődnek anyanyelvük megőrzésével, ápolásával. – Nekünk ostravai magyaroknak már saját szervezetünk van, amelyben mintegy 160-170 tag tevékenykedik. Hyvnar Anna elnöknőnk fáradhatatlan igyekezetének köszönhetően most már nem kell vendéglőkben, kocsmákban találkozgatnunk, hanem egy bérház első emeletén kialakított saját termünk van, ahol kedden délutánonként rendszeresen találkozunk – mondja Marcaliková-Harcsa Mária. – Ezeken a találkozókon elsősorban azok beszámolóját hallgatjuk nagy figyelemmel, akik éppen akkor tértek vissza „hazulról”, hiszen bár lakóhelyünk ideköt bennünket, a szívünk egy része mindig odahaza marad. Van itt szentpéteri, galántai illetőségű, velük még szorosabb a kapcsolatom, mivel én meg Gútáról származom.
Marika lelkesen mesélte, hogy a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége már több alapszervezettel rendelkezik, így a teplicei, brünni és a prágai is saját programot állít össze, de évente több alkalommal közös rendezvényeket is tartanak. Az ostravaiak büszkék arra, hogy minden évben Katalin-bált rendeznek, amelyre már cseh barátaik is eljönnek. Magyaros ruhában jelentek meg a mírovi emlékünnepélyen is, ahol gróf Esterházy János halálának évfordulóján nem csupán a mártírhalált halt parlamenti képviselő életútját idézték fel, hanem részt vettek azon a szentmisén is, amelyet a börtön melletti templomban celebrált Zsidó János féli esperes-plébános.
A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége ezekben a napokban a Szent István-napi megemlékezésre készül, amelyet ezúttal Loučí nad Sázavouba összehívott háromnapos csehországi nagy találkozó keretében rendeznek, s amelyre magyarországi előadókat is várnak.
Dunatáj,2008. augusztus 22.
Beküldte: SZAKC Komárom
