Eseményekkel teli idõszakot él át úgy a Kárpát-medence reformátussága, mint a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház. Többek között a Kárpát-medencei református egyházi alkotmány ratifikálásáról, a hazai püspökválasztás folyamatáról és a további aktuális feladatokról beszélgettünk Fazekas László püspökhelyettessel – a püspökválasztás egyik jelöltjével.
– Amikor 1995 áprilisában megalakult a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata (Magyarországon jogilag bejegyzett szervezet – elnöke dr. Erdélyi Géza püspök úr), kezdeményezõit bel- és külföldön is sokan irredentizmussal vádolták. A zsinat megalakítása nagy elõrelépésnek számít a kárpát-medencei reformátusok egyesítése terén. Azonban e célt csak részben sikerült teljesíteni, mivel az általa kidolgozott új liturgiás könyvet (egységesített liturgiával) nem minden kárpát-medencei egyházkerületben fogadták el. Például a Felvidéken is vannak gyülekezetek, amelyek a régi és vannak olyanok, amelyek az új liturgiai rend szerint tartják az istentiszteleteket – az adott egyházkerületi zsinat döntése alapján. Az egységesítés terén további jelentõs lépés volt az új református énekeskönyv pár évvel ezelõtti kiadása is. A Magyarországról átvett régi énekeskönyvünk énekei mellett ez az új válogatást tartalmaz valamennyi egyházkerület énekeibõl. Továbbá a tanácskozó zsinat azt is szorgalmazta, hogy a diaszpórában, illetve nehéz helyzetben élõ (például francia, német stb.), kis létszámú gyülekezetekbe, ahol lelkészhiánnyal küszködnek, érkezzenek külföldi lelkipásztorok. Többek között mi is küldtünk lelkipásztort bécsi szolgálatra. Az említett folyamatokat felgyorsította a közel négy évvel ezelõtt magyarországi kezdeményezésre megalakult – 9 református egyházkerület püspökeit és fõgondnokait tömörítõ – generális konvent, amely jogi bizottsága megszövegezte a közös kárpát-medencei református egyházi alkotmányunk tervezetét. Szerintem teljes mértékben még nem érett meg a helyzet a közös magyar református egyház létrehozására, amelynek ugyan megvan a történelmi háttere, de az elõkészítése több idõt igényelt volna. Bár a reformátusok többsége magyar ajkú, nálunk a 9 szlovákiai egyházmegye között 2 szlovák nyelvű is található. Éppen ezért akadnak ellenvetéseink az új közös alkotmányunkkal kapcsolatban, amelyrõl június 19-20-án Pápán tanácskozott a generális konvent. Szeptember 5-én és 6-án pedig Komáromban ül össze e konvent jogi és alkotmányelõkészítõ bizottsága, hogy folytatódjon az egyeztetés. Következõ lépésként mindegyik egyházkerületi zsinat jóváhagyására szükség lesz ahhoz, hogy a saját alkotmányaikba beépítsék a közös álláspontokat. A tervek szerint a ratifikációt követõen jövõ májusban jöhet létre a magyar református egyházak közös zsinata – 120 képviselõvel, s egyetértés esetén kihirdetik a református egyházkerületek szervezeti egyesülését.
• Térjünk át a Református Teológiai Kar, illetve a Selye János Egyetem idõszerű problémáira!
– Mindenképpen pozitívumként könyvelhetõ el, hogy tízéves küzdelem után 2004-ben éppen karunk akkreditálásával kezdte meg működését a Selye János Egyetem. Viszont sajnálatos, hogy bár karunk működése biztosított, a fejkvótarendszerben anyagilag nagyon nehéz helyzetben van. Számunkra elõnyösebb lenne, ha a jövõben a hitoktatóképzés nem a Pedagógiai, hanem a Teológiai Karon működhetne annál is inkább, mivel a mi tanáraink tanítják a jövendõ hitoktatókat is. Azonban ehhez is közös akaratra lenne szükség, akárcsak a hónapok óta zajló egyetemi pozícióharcok optimális lezárásához. Nagyon elszomorító ez a viszálykodás, amely a felvidéki magyar közösség kárára válik. Végre háttérbe kellene szorítani a személyes érdekeket, és megtanulnunk közösségben gondolkodni, közösségi érdekekért harcolni!
• Helyi viszonylatban ez idõ tájt milyen égetõ gondok várnak orvoslásra?
– A komáromi gyülekezeti problémákat lelkész feleségemmel és három segédlelkésszel valamint a presbitériummal együtt igyekszünk orvosolni. A rendelkezésünkre álló pénzeszközöktõl függõen végeztetjük templomunk javítási munkálatait – tetõzetét már megjavíttattuk hozzávetõleg 3,5 millió koronáért-, ám a további belsõ és külsõ javítási munkálatokba a kellõ anyagiak hiánya miatt még nem kezdhetünk bele. Pedig szerettük volna a közelgõ nagyszabású rendezvényeink (például a dél-komáromi Kecskés László Társaság szeptember 20-án elsõ alkalommal a Felvidéken – templomunkban tartja a kitelepítettekre való megemlékezést) elõtt megvalósítani azokat. Ugyancsak gyorsabb lefolyású felújítási munkálatokra számítottunk a Timoteus-ház esetében, amelyre a felsõ födém tavalyi elkészülése után peremfal és tetõszerkezet kerül – remélhetõleg még idén. Sajnos, az ország műemlékeinek sorát gazdagító templomunk munkálataira nagyon kevés állami támogatást kapunk, egyházként pedig uniós támogatásokért nem pályázhatunk.
• Elõzõleg a zsinat választhatott a püspök jelöltek közül, újabban ez a feladat már a presbitériumokra hárul, amelyek gyűlésein szeptember közepéig kell szavazniuk az egyes tisztségekre. Erdélyi Géza püspök az egyház választási törvénye értelmében 70 évesen már nem indulhat. Másik püspökjelöltként Somogyi Alfréd apácaszakállasi lelkipásztorra lehet voksolni. Temérdek tennivalója mellett Ön vállalta, hogy indul a püspökválasztáson. Miért?
– Úgy érzem, hogy Isten kezdettõl fogva a tenyerén hordott. Bár eleinte nem akartam teológiát tanulni és lelkészként szolgálni (bár az édesapám is a református egyház kötelékében illetve zsinati tanácstagként szolgált), ám az évek során bebizonyosodott, hogy Isten az evangélium hirdetésének szolgálatára hívott el. Mindezidáig igyekeztem megfelelõképpen helytállni úgy lelkészként, mint egyházunk zsinatának, zsinati tanácsának tagjaként és püspökhelyettesként is. Mivel tudom, hogy mi mindennel jár a püspöki tisztség, sok imádság és Istentõl nyert bíztatás után mondtam igent a püspöki szolgálatra való jelölésemre.
• Hogyan zajlik majd a választás? Milyennek tartja az esélyeit?
– Elõzõleg a Nemzeti Emlékezet Intézetének segítségével átvilágítják a jelölteket, ugyanis az egykori ügynökök nem választhatók felsõbb tisztségbe. A szavazatok összesítését követõen szeptember végéig születik végsõ döntés az új püspök és a további tisztségviselõk személyérõl. Az esélyeimrõl nem szeretnék latolgatásokba bocsátkozni, azonban annyit elárulhatok, hogy a 3 600 jelölõpontból 2 304 pontot kaptam.
• Megválasztása esetén milyen változtatásokat szorgalmazna a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház működésében?
– Püspökhelyettesként átlátva egyházunk jelenlegi helyzetét, azon igyekeznék, hogy megerõsítsük a gyülekezeteinket – hitbelileg és anyagilag is! Akárcsak a lelkipásztori közösségeket, mivel úgy érzem, hogy a lelkipásztorok eltávolodtak egymástól, mintha nem is „egy családhoz” tartoznánk. Még nagyobb hangsúlyt helyeznék a lelkészek és a presbitériumok továbbképzésére, hiszen az egyháznak is korszerűen kell hirdetni az Igét, nem kiszolgálva az emberek igényeit, hanem minden körülmények között krisztusi lelkülettel szolgálni. Meg kellene erõsíteni az egyházmegyék kompetenciáját, hogy egy-egy esperesre úgy tekintsenek, mint tényleges döntéshozóra ahelyett, hogy kisebb ügyekben is a zsinati elnökséghez forduljanak megoldásokért. Hatékonyabb missziós tevékenységre, az árvaházak, idõsek otthonainak létesítésére, beteg és magányos testvéreink gondozására lenne szükség helyi kezdeményezésekkel, hogy a hívõk megtanuljanak egymás segítségére lenni! Külföldi kapcsolataink további szélesítését-ápolását is szorgalmaznám, felhasználva ehhez Istentõl kapott képességeimet és a lehetõségeket. Tennivaló bõven akad, amelyekrõl bõvebben esetleges megválasztásom után szólnék.
Delta/ Nagy-Miskó Ildikó
