A szlovák alkotmány napján közjogi méltóságaink nyilatkozatokban tették közzé, mennyire fontos és alapvető jogszabály Szlovákia számára az 1992-ben augusztus és szeptember fordulóján elfogadott jogszabály.
Andrej Kiska államfő azt emelte ki a sajtóirodának adott interjújában, hogy a szlovák nemzeti felkelés és 1989 novembere demokratikus hagyományainak leképződése az alaptörvény, mely ugyan nem tölti meg lelkesedéssel az ország lakosságát, de garantálja számára a jogállamiságot, az emberi jogokat és szabadságjogokat. Kiska szerint az alkotmány betartása elsősorban a közjogi méltóságokat kötelezi. Számukra kötelező érvénnyel bír. A polgárok számára is kötelező érvényű, de rajtuk a mindennapokban nem lehet, nem kell számon kérni a tiszteletben tartását.
Kiska szerint a szlovák alkotmány napját feltehetőleg azért kell az észrevétlen ünnepek közé sorolni, mert elfogadása nem járt együtt Szlovákia önálló országgá válásával, tehát a tömegekben nem váltott ki olyan pozitív érzelmi reakciókat, mint például ’89 november 17-éje. S ebben igaza is van az államfőnek, hiszen ha felidézzük, hogy a szlovákiai népesség többsége annak idején nem akarta Csehszlovákia felbomlását, tiltakozott a nyári parlamenti függetlenségi nyilatkozat ellen, a képviselők egy jelentős része pedig nem is szavazta meg az alkotmányt, akkor valójában egyetemes ünnepi hangulatot ma is nehéz elvárni azoktól, akik az ‘eszi, nem eszi, nem kap mást’ jegyében vették tudomásul, hogy most már szlovák alkotmány is létezik.
Meg azután maguk a közjogi méltóságok is bőven ludasok abban, hogy az egyszerű polgárok zavart tétovasággal mérlegelik, kinek is jó és mire való az alkotmány. Ha a rengeteg bírósági időhúzást, a soha le nem záruló perek sorát nézzük, melyekben az alkotmánybíróság is legfeljebb az érintett személy alapjogainak megsértését tudja kimondani, de záros határidőn belüli döntést garantálni nem tud, nem csodálkozhatunk, ha szürke nap a mai. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a laikus számára is első ránézésre világosan alapjog-sértő törvények esetében – lásd az elhíresült kisajátítási törvényt a sztrádaépítések elősegítése érdekében – az alkotmányosság őrei öt éven át tologatják a tulajdonjogot durván megsértő törvény napirendre tűzését… (S közben aratás előtt álló gabonatáblákat tarolnak le a magán útépítő cégek minden figyelmeztetés, kártalanítás vagy kisajátítás nélkül.)
Vagy hát: állhatatos türelemmel várjuk már évek óta, hogy alkotmányőr cerberusunk kimondja, megsérti-e a fosztogatós állampolgársági törvényünk a szlovák alkotmány azon cikkelyét, mely azt állítja, saját akarata ellenére senkitől nem vehető el az állampolgársága. Bizonyára ez is rendkívül megerőltető jogi rébusz csúcsjogászainknak.
Gyors döntések akkor születnek az alkotmányra, alkotmányosságra hivatkozva, ha a bírói hatalmat érintő kérdések kerülnek terítékre. A bírói hatalom ugyanis független mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalomtól. A bírói-igazságszolgáltatási rendszer maga határoz önnön jogairól. Arról például, hogy nem kell a szervezett bűnözés megfékezésére speciális bíróság – speciális, alaposan átvilágított bírókkal, kiemelt fizetésekkel a lefizetések elkerülése érdekében –, mert az sérti a bírák egyenlő bérezésének elvét. Most sem kétséges, hogy sikerrel jár majd az a bírói beadvány a taláros testületnél, amely a legutóbbi alkotmánymódosításkor – a bírói kaszt megítélésének jobbítása érdekében – általános nemzetbiztonsági átvilágítást tett kötelezővé a bírók esetében.
Államfőnk a szürke, észrevétlen ünnepnap magyarázataként ez utóbbiakat nem emlegeti. Csupán a parlament elnöke jegyezte meg az újságírói kérdésekre válaszolva, hogy a ma hatályba lépett alkotmánymódosítások (a családról és az igazságszolgáltatás vonatkozásában) miatt esetleg további alkotmánymódosításra kerül majd sor, hiszen a bírák beadványa már elkészült…
Szóval: addig szürke nap lesz szeptember elseje, amíg az egyszerű állampolgár azt fogja érezni, az alaptörvény elsősorban a közjogi méltóságok szolgája.
N. Gy. R., Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48301″}
