Az igazság az, hogy az agyam és a szívem nem fogadja be a történteket: Pázmány Péter egyházmegyéje konfliktust gerjesztett a bencés renddel. Hívő emberként lemerevedtem e hír hallatán s akaratom küzd az egyetlen lehetséges magyarázat ellen: a jelenlegi, félig magyar nagyszombati érseket akarják valakik a háttérből (megint ez a furcsa háttér, mint Bezák érsek esetében) felhasználni arra, hogy fejezze be az egyházi-tulajdonjogi kapcsolatok magyarországi szálainak elnyesését a komáromi bencés kapcsolat lenullázásával és a tulajdon elorzásával.
Le vagyok sújtva és azt kérdezem, mi történik velünk? S miért?
Mert igen, lehet felhozni érveket az ügyben, mennyire élő a komáromi bencés rendház.
Lehet megfogalmazni kérdéseket a bencés ingatlanok működtetését illetően is.
De a legnagyobb tisztelet hangján megkérdezem: a tizedik parancsolat csak valakikre érvényes és másokra nem?
A tulajdonjog szentsége, amely a nyugati keresztény civilizáció egyik pillérét képezi, csak szelektíven alkalmazandó?
Szeretnék nem magyar kérdést látni az ügyben, de önbecsapás lenne elhazudni magunk elől ezt az összefüggést is.
A komáromi bencéseknek ugyanis rengeteget köszönhet a szlovákiai magyarság. Az előttünk járó, szolgálatát Isten kegyelmében lassan befejező generáció nagyon sok tagja mondhatja el, hogy a komáromi bencés indíttatás nélkül talán elkallódott volna az életben. S lett mégis, eme indíttatásnak köszönhetően valakivé, személyiséggé. Hites Kristóf neve ma is fogalom, szerintem joggal nyilvánulnak meg azok, akik a boldoggá avatás lehetőségét is felhozzák személyével kapcsolatban.
Apostol volt, a szó legnemesebb értelmében, sok más társával egyetemben. Példaképek máig: akkor tekinthetünk optimizmussal a jövőbe, ha sok elhivatott követőjük akad. Annyit minimum megérdemelnek, hogy mindenki tisztelettel viseltessen szellemi-erkölcsi hagyatékuk és annak bölcsője: rendjük iránt.
És most itt van ez a döbbenetes nagyszombati döntés: teljesen annullálni szlovákiai létüket és elkobozni a vagyonukat. Még szerencse, hogy az Egyházban van belső rend és hierarchia, s ma elmondhatjuk: Róma másként látja a dolgot. Róma a jog és az igazság nyomvonala mentén döntött a bencések javára.
Mi pedig joggal várjuk a nagyszombati korrekciót, a szentszéki döntésnek megfelelően. A viselkedéskultúrát és hibáink beismerését nem csak kifelé, mások irányában kell gyakorolni.
Az emberek közt az a legnagyobb, aki a saját példájával tud elöl járni hibája kijavítása terén.
Csáky Pál, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”50983,51652,51519″}
