Nem csitul Krivánszky Miklós, a DALESZ elnöke és Bugár Béla, a Most-Híd elnöke közötti szóváltást követő vita.
Az eset a március 15-ei királyhelmeci ünnepség idején megtartott koszorúzás után történt. Szemtanúk szerint Krivánszky üdvözölte Bugárt, de nem mulasztotta el megemlíteni a csehországi kényszermunkára hurcolt magyarok kárpótlásának ügyét.
Amint már írtunk róla, a DALESZ elnöke még a múlt évben fordul a Most-Híd elnökéhez, hogy pártja, amely a törvényhozásban a felvidéki magyarok érdekeit is hivatott (lenne) képviselni, terjesszen be egy törvényjavaslatot a kárpótlás ügyében.
A javasolt törvénytervezet legalább oly mértékben biztosítson kárpótlást, ahogyan a múlt év szeptemberében hozott másik törvény a szlovák nemzeti fölkelés partizánjainak hadi árváit kárpótolja. Az utóbbi törvényt a Most-Híd is megszavazta.
Krivánszky Miklós erre a tényre hivatkozva kérte számon Bugáron, hogy miért nem tettek semmit. Bugár emelt hangon provokációnak minősítette a DALESZ elnökének szavait, amit azután heves szóváltás követett. Ebbe a jelen lévő Jakab Elemér képviselő szerencsétlen módon kapcsolódott be, mivel hazugsággal vádolta Krivánszkyt. Szerinte pártja tagjai nem szavazták meg az említett törvényt.
A parlamenti ülések jegyzőkönyveit áttekintve megállapítható, a Most-Híd a hadiárvák kárpótlását mindkét olvasatban megszavazta. Jakab tehát rosszul emlékszik.
A politikusok egyik mentsvára választóik rövid emlékezete. Szerencsére amnéziás korunkban is vannak emberek, akik ezt a fedezéket nem engedik át nekik. Ezek azután nagyon kényelmetlenek.
Természetesen azzal nincs semmi gond, hiszen egy méltányos törvény született. Ám, ha a kétnevű párt szívén viseli a szlovák partizánok árváit, akkor a kisemmizett magyar emberek tízezrei is jogosan elvárhatják, hogy hasonló megértéssel és empátiával kezelje az ő ügyüket is. Vagy vannak egyenlőek és egyenlőbbek?
Az is (talán költői) kérdés, hogy Bugár Béla vajon miért nem válaszolt mindmáig Krivánszky Miklós levelére.
Nem ez az egyetlen levél, amelyikre nem jött válasz, de akkor fölmerül egy súlyos kérdés. Bugárt kétség kívül beválasztották a törvényhozásba. Tehát jogi szempontból nézve legitim módon lett a parlament tagja. Az erkölcsi legitimitáshoz azonban ez kevés. Neki nemcsak választói érdekeit kell szem előtt tartania, hanem azokéit is, akik segítségért fordulnak hozzá. Egy politikus akarata ellenére ilyen módon mérettetik meg. Van akit könnyűnek, mást fajsúlyosnak fog tekinteni az utókor. Szabadon választhat. De ha rosszul választott, akkor ne várja el, hogy az utókor szobrot állít majd neki. Legfeljebb elrettentésül.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49807,44144″}
