A mű fő mondanivalója Ferenc, azaz Francesco monológja: melyben ráébred arra, hogy az ő helye nem a háborúban van, s nem karddal kell harcolnia, hanem Isten mellett a helye, s az Urat kell követnie, „mert a világ már annyit szenvedett” mondja ezt 800 évvel ezelőtt.
Ahogyan arról már beszámoltunk, Jó Pásztor vasárnapján, április 26-án a pozsonyi magyar keresztény közösség tagjaiból, ahogy ugyancsak a harmadrendiekből is álló amatőr színtársulatunk bemutatta Erdős Renée: Az assisi zsoldos című négy felvonásos drámáját – misztériumjátékát, a kilenc órai ferences templombeli mise illetve kávézás után a kolostor alagsorában található színteremben.
Bevezetésképp, illetve ama ráhangolódásul a darabra Mészáros Mária olvasta fel a mű szerzőjének ajánlását a darabhoz és mondott bevezetőt. A most 26 tagú színtársulatunk néhány tagja már hét és fél évvel ezelőtt, 2007. november 18-án is bemutatott színdarabot, akkor Árpád-házi Szent Erzsébetről. Ami nagy szívfájdalmunk, azt a szintén sikeres darabot körülbelül ugyanennyi szereplővel csak egyszer lehetett előadnunk, s nem többször. Azóta, ennyi év kihagyás és hosszú ideig tartó alapos gyakorlás után ez volt a következő.
A darab a templom és a harmadrend védőszentje illetve névadója, Szent Ferenc életét mutatja be, annak is azon epizódját, amikor zsoldos katonának áll be. Elbocsátják is őt szülei, a harcias Pietro édesapa és az aggódó Pika édesanya, harcolni Gentile kapitány seregébe Spolettóba.
Ez pedig ma is aktuális, hiszen a ma emberének is szeretetre, megértésre van szüksége. Ezt tanácsolja, s erre tanítja, oktatja prédikációjában népét, az assisibelieket is: térjenek a helyes útra, váljanak meg gazdagságuktól, adakozzanak a szegényeknek, mondjanak re minden élvezetről, s úgy tudják majd követni a megfeszített, megaláztatást szenvedett Krisztust.
A darabot, mely egy, az 1869-ben kiadott „Hass, alkoss, gyarapíts” szállóigéjű, Erdős Renée drámaírónő több művét tartalmazó könyvben több mint 40 oldalas, Lelkes Anna rendezte s dolgozta át 16 oldalasra.
A főbb szerepek alkotói: Francesco – Banyák József; Pika, az anya – Kulcsár Éva; Pietro, a posztókereskedő apa – Zilizi Tihamér; Ruffino, Francesco leghűségesebb társa és állandó kísérője – Zilizi Kristóf; Ruffino apja, Tomasso, az ezermester – Szitás Imre; a püspök – Nógell Sándor; Öreg zarándok, Francesco hangja, lelkiismerete – Medveczky György; Kiara di Sciffi, az aranyhajú grófkisasszony – Varga Anita; Neruccio lovag – Madi Dániel; Simone lovag – Rajmund testvér, azaz Lehocky János, akit a következő hetekben szentelnek pappá. S végül, de nem utolsó sorban, római polgárok, asszonyok és tömeg.
Kiemelném még, hogy Francesco a záró-, azaz tömegjelenetben Kubovics Konrád ferences szerzetes ruháját viselte. Ami azért is kifejező, hiszen a megboldogult Konrád atya segítségével és pártfogásával kezdtük betanulni a színdarabot annak idején. Nagyon örültünk a bemutatónak, már nagyon vártuk, s a jövőben szívesen megyünk még bemutatni vidékre is ezt a nyolcszáz évvel ezelőtt játszódott, ám ma is tanulságos darabot.
Köszönet minden szereplőnek kitartó munkájáért, becsületes, szorgalmas, kitartó hozzáállásáért, melynek gyümölcse Jó Pásztor vasárnapján a főbemutatón beérett. Minden elismerésünk Lelkes Anna rendezőnknek, aki mindvégig irányította a próbákat, helyreigazított bennünket és ötleteivel fáradhatatlanul ellátott.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”53370″}
Fotó: Tandel Eszter
