Kardos László helytörténész elhangzott beszéde Rozsnyón a „Kelet – Közép Európa zsinagógái 1782 – 1944″ című kiállítás alkalmával megszervezett megemlékezésen június 9-én.
Tisztelt jelenlévők, kedves vendégek!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt ma e hely szellemének helyszínén röviden szóljak és ismertessem Önökkel a hajdan volt és mindnyájunk kárára elpusztult rozsnyói zsinagóga rövid történetét. 1890. július 15-én a 4730 lakost számláló Rozsnyó városát nagy szerencsétlenség érte. Leégett a város egy jelentős része. A nagy tűzvész, a Zöldfa utcában elpusztította az 1851-től 300 főre felgyarapodott izraelita hitközség imaházát, iskoláját, metszői lakát. Dr. Mayer Mór hitközségi elnök ennek hatására gyűjtést kezdeményezett úgy otthon, mint külföldön, és hála az adományozóknak az összegyűlt 1941 forint mellé hozzájárult még 500 forint, amelyet az időközben elhalálozott Strausz Jakab végrendeletileg hagyományozott a hitközségre. Az összegyűlt adományokhoz hozzájárult még a már említetteken kívül maga Őfelsége a király Ferenc József, báró Hirsch Mór és nem utolsó sorban gróf Andrássy Dénes és felesége Hablawetz Franciska. Ezek után került sor az új korszerűbb, tágasabb rozsnyói zsinagóga megépítésére. A hitközség közgyűlése megválasztotta az építési bizottságot Demeter Lajos, Goldstein Benő és Haas Ignác személyében. A bizottság elnöke Grünmann Arnold fakereskedő ingyen átengedte a Drázustól nem messze lévő Horvát-kertben található ingatlanát a zsinagóga épületének felépítésére. 1892. július 11-én került sor az új izraelita templom alapkövének ünnepélyes elhelyezésére, amely alkalomból Demeter Lajos jegyző megírta a hitközség történetét és ezt pergamenpapírra vetve az alapkő üregébe üveg és pléhdobozban helyezték el. Az építési bizottság által kiírt pályázaton az első díjat Kunfalvi Nándor szegedi építész tervezete nyerte el, amely téglából épült, szecessziós stílusú, historizáló és romantikus jegyeket hordozott magában. Az épület kivitelezését Szilvássy Nándor jó nevű rozsnyói építész valósította meg. A téglalap alaprajzú emeletes épület 12 méter széles és 22 méter hosszú volt. Magassága elérte a 13 métert a homlokzatának csúcsára helyezett kőbe faragott térhatású a tízparancsolatot idéző tóratekerccsel. Az ünnepélyes avatást Pelsőczi Hámos László főispán végezte el, Bornemissza László alispán, Sziklay Géza Rozsnyó polgármestere, Singer Salamon Leó rimaszombati főrabbi és több más jeles személyiség, valamint a város apraja nagyja részvételével. 1905. október 26-án a hitközséghez mindig kegyes gróf Andrássy Dénesné emlékére a zsinagóga épületében emléktáblát helyezett el a hálás gyülekezet. A telket, amelyen a zsinagóga állt később parkosították és az 1920-as években szép mívű kovácsoltvas kerítéssel vonták körül. Az imaházként, oktató és találkozó helyként szolgáló rozsnyói zsinagóga több mint ötven évig látta el feladatát. A meghozott zsidótörvények alapján 1944-ben a város tulajdonába került és a front átvonulása idején a katonai beszállásolásoktól tönkrement a megbecstelenített belső berendezése. A hitközség felbomlása után a Sitno vállalat bútorraktárként bérelte a várostól az épületet. Az 1958-ban a város akkori vezetősége semmibe véve Rozsnyó történelmi arculata megőrzésének fontosságát több más épülettel együtt buldózerrel lerontatta a rozsnyói zsinagógát. Hat évig a helyén autóbusz állomás működött, majd felépült a mai Általános Hitelbank a VUB mai épülete és parkolója. Mára már csak a Bányászati Múzeumban őrzött kő tóratekercs, a kupolamaradványok, a gróf Andrássy Dénesné emléktáblája egy vén diófa és egy 2002-ben idehelyezett emlékkő idézi a volt rozsnyói izraelita imaház emlékét.
Tisztelt egybegyűltek! Köszönöm szépen megjelenésüket, érdeklődésüket, szíves figyelmüket.
Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”53050,54270,52393,52112,50286,45046,47789″}