100 évvel ezelőtt 1915-ben sikerült megfejtenie Bedřich Hrozný cseh nyelvésznek, orientalistának, régésznek a hettita ékírást. Az évforduló apropóját kihasználva rendezett időszaki kiállítást a Szlovák Nemzeti Múzeum, amely október 11-éig tekinthető meg az intézmény főépületében, amely a Vajanský rakparton található.
A kiállítás során betekintést nyerhetünk a kutató által vezetett 1924-1925-ös csehszlovák expedícióba, amely Szíriában és Törökországban fordult meg. A Sech Saad, Tell Erfád és Kültepe lelőhelyeken végzett ásatások dokumentációját és leleteit három prágai intézmény között osztotta szét. A Národní Muzeum – Náprstkovo Muzeumba kerültek az ásatásokról készült dokumentáció és fényképek, illetve Hrozný hagyatékának egy része. A kiállítás egy részét ezen doumentumokból készült panelok képezik. A tárlatot kiegészítik a Polabské Muzeum – Muzeum Bedřicha Hrozného v Lysej nad Labem intézményben található tárgyak másolatai. Szintén színesítik a kiállítást a Szlovák Nemzeti Múzeum Régészeti Múzeumának munkatársai álltal összeállított „A mai Szlovákia területe a hettiták korában” címet viselő expozíció.
De ki is volt Bedřich Hrozný teheti fel a kérdést a kedves olvasó. Az alábbiakban röviden megpróbálom bemutatni mindennapinak nem nevezhető életútját.
Bedřich Hrozný 1879. május 6-án Lysá nad Labem településen, a helyi evangélikus lelkész fiaként látta meg a napvilágot.
Középiskolai tanulmányait Prágában kezdte és a kolíni gimnáziumban fejezte be 1897-ben. A kolíni gimnáziumban többek között tanította Justin Václav Prášek (1853-1924) cseh történész, orientalista. A kötelező latin és ógörög mellett a héber és az arab nyelv alapjait is elsajátította.
Apja kérésére tanulmányait a Bécsi Egyetem Teológiai Karán folytatta. Egy szemeszter után átlépett a bölcsészkarra, ahol elsősorban nyelveket tanult. Egyes feljegyzések szerint ekkor tíz nyelven beszélt.
1901-ben ösztöndíjat nyert a Berlini Egyetemre, ahol a sumér és akkád ékírásos szövegeket kutatta.
1904-ben részt vett Ernest Sellin (1867-1946) professzor expedíciójában, amely Törökországban, Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban fordult meg. Az út során ékírásos szövegek kiadásán dolgozott.
Az expedíció után a Bécsi Egyetem Könyvtárában kezdett el dolgozni. Később már mint egyetemi tanár működött az intézményben.
1906-ban egy német expedíció Hattuszaszban a Hettita birodalom központjában tömérdek ékírásos táblát fedeztek fel. Hattuszasz a mai Törökország területén terül el Ankarától mintegy 150 kilométerre északkeletre. A település régebbi megnevezése Boghazköy, míg újabban Boghazkale néven szerepel a térképeken.
1909-ben Vlasta Milada Procházkovát vette feleségül. Házasságukból két gyermek, Olga (1914) és Helena (1917) született.
A hettita ékírásos táblák megtalálójának, Hugo Winkler halála után Hroznýt bízták meg a szövegek kiadásával. 1915-ben sikerült az első mondatot megfejtenie, amely úgy hangzott „Most kenyeret fogtok enni, majd vizet fogtok inni.” A kutatásai eredményét, amely a „Die Lösung des hethitischen Problem. Ein vorläufige Bericht” címet viselte, elsőként 1915. november 24-én Berlinben mutatta be. Később ugyanez az előadása Bécsben is elhangzott.
A fordítást kétkedve fogadták. Az első mondat lefordításánál, csak a kenyér – ninda ideogrammát ismerte. A kenyér szóhóz megkereste az enni igét. A latin és a német nyelv hasonlósága alapján ezt az ezateni szóval azonosította. A következő vadar szavat víznek fordította, míg az ekuteni szóban az ivás ige alakját ismerte fel.
A hettita nyelvet az indoeurópai nyelvek közé sorolta be. 1917-ben jelent meg Die Sprache der Hethiter című műve, amelyben a hettita nyelvtan és szótárt publikálta. 1919-ben a Hethitische Keilschrifttexte aus Bogazköy című könyvében pedig történeti és vallási szövegeket közölt. A szakma csak 1921-ben ismerte el kutatásának eredményeit.
Csehszlovákia megalakulása után a Károly Egyetemen tanított, ahol 1939 után mint rektor is működött. 1940-ben az oktatási minisztériumban ajánlottak neki munkát, amit visszautasított.
1924-1925-ben csehszlovák expedíciót vezeti, amely Sech Saad, Tell Erfád (mindkettő Szíria) és Kültepe (Törökország) lelőhelyeken végeztek feltárásokat.
1929-ben megalapította az Archiv orientální címet viselő szaklapot. 1947-ben állami kitüntetésben részesült. 1952-ben a Csehszlovák Tudományos Akadémia tagjai közé fogadta.
1952-ben 73 éves korában adta vissza lelkét teremtőjének. Szülőhelyén az evangélikus temetőben helyezték végső nyugalomra. Az evangélikus temetőt 1977-ben felszámolták, ekkor földi maradványait exhumálták és a település köztemetőjébe temették újra.
Mathédesz Lajos, Felvidék.ma
Fotó: wikipedia.org
