Felvidéki magyar katolikus hetilapunk, a Remény és az Avema Utazási Iroda szervezésében a Felvidék különböző régióiból, Pozsonytól a Csallóközön, Mátyusföldön, Zobor-vidéken át az Ipoly mentéig 39-en vettünk részt október 21. és 28. között egy kis-ázsiai zarándoklaton. A felhívásban leginkább Szűz Mária efezusi házának meglátogatása volt kiemelve, hiszen az utazási iroda neve valójában az Ave Mária összevonásával keletkezett, továbbá különböző helyek meglátogatása, melyek Szent Pál apostolhoz kötődnek.
Egy szerdai délelőttön gyülekeztünk a nagyszombati vámnál található parkolóban, ahonnan autóbusz vitt minket a schwechati repülőtérre. Itt csatlakozott hozzánk három lelkiatya – kísérőink, mégpedig Herdics György apát úr, bakai plébános, Mahuányi József nagymegyeri esperesplébános, korábbi besztercebányai egyházmegyei vikárius, s egyben ipolysági plébános, harmadikként pedig Parák László balonyi esperesplébános, aki a dercsikai egyházközséget is ellátja. A sikeres landolás, majd a bő két és fél órás repülőút után, magunk mögött hagyva körülbelül 2 000 km-t, keresztülrepülve Ausztrián, Magyarországon, Románián és Bulgárián, hála Istennek szerencsésen földet értünk a törökországi Antalya tartomány azonos nevű városának repülőterén. Itt meleg időjárás fogadott bennünket. A kijáratnál már vártak helyi idegenvezetőink, a gazdag tudású Antalya-tartománybeli török Fatma Hanim és a 2005-től Antalyában élő, Budapestről idekerült, a török történelemben és a turisztikai nevezetességekben jártas Mentes Anita. Első napunk tehát a repülőtérről első szálláshelyünkre, az Antalyától nem messze található, a repülőtérről mintegy 50 km-re lévő Maya Hotelbe való megérkezéssel fejeződött be. Sofőrünk a 8 nap folyamán a mindössze 27 éves, ügyes és elővigyázatos Musztafa volt.
Itt csak egy éjszakát töltöttünk, s alighogy kipakoltunk a buszból, reggeli után máris nekivágtunk egy igényesebb napnak, értve ez alatt, hogy mintegy 450 km-t buszoztunk. Elhagytuk a Földközi-tenger partját, s az Égei-tengernek vettük az irányt. Csaknem félnapos buszozás után kissé elfáradva megérkeztünk második szálláshelyünkre, a Sunday Hotelbe, Kusadaszibe. Ez a város a tenger partján terül el, nagyon jó kilátás nyílik innen az Égei-tengerre, s emlékezetes volt hallgatni éjszaka a tenger morajlását. Másnap Efezus volt első célpontunk, mely ókori város, Iónia legfontosabb metropolisza, fénykorát a Kr.u. 1.sz.-ban élte, s Róma után a birodalom második legnagyobb városa volt. Sajnos egész nap esős, borongós idő volt, de ez nem vette el kedvünket az érdekesebbnél érdekesebb látnivalók megszemlélésétől. Megtekintettük az ókori Efezus maradványait, remekeit: a Celsus-könyvtárat; az Odeont, az 1 400 főt befogadó, korinthoszi oszlopokkal díszített színházat; Hadrianus császár templomát és a vízvezetékek rendszerét. Ezt követően Szűz Mária-templomában mutattak be a lelkiatyák szentmisét, ami igazán egyedi, felemelő élmény volt. Ide egy ferences szerzetes engedett be. Mellette található Szűz Mária-kápolnája – háza is, mely majdnem teljesen újjá van építve. Itt élt a leírások szerint Szűz Mária Fiának halála után néhány évig. Mellette volt egy hosszú fal, melyre tűzve cédulákra írhattuk gondolatainkat, kéréseinket, hálaadásunkat a Szűzanyához. A közelben lehetőségünk nyílt csapolni a csodatévő Mária-forrásból. Végül az Efezustól 5 km-re, a görögök által épített Sirince városának megtekintése következett, ahol az ország legjobb borvidéke található. Itt láthattuk, ahogy renoválják a templomot, továbbá bőséges lehetőségünk volt vásárolni is alkudás kíséretében.
Szép, meleg, nyárutói szombat reggelre ébredve a 4. napon mindjárt reggel meglátogattuk Szent János apostol bazilikáját (épült a Kr.u.5.sz.-ban) – az Artemisz templom helyén, melyet Aranyszájú Szent János romboltatott le -, aki itt-tartózkodása alatt írta meg evangéliumát. Utána Denizli (jelentése „tengeres”) tartománybeli Pamukkale következett – a név a pamut szóból származik, hiszen Törökország a gyapottermelésben világviszonylatban a 7. helyet foglalja el -, vagyis gyapotvár megtekintése. Itt lehetőségünk volt lábainkat áztatni, végiggázolni a hófehér gyógyvizes teraszokon. Ehhez hasonló képződmény Magyarországon Egerszalókon található. Pamukkale szerepel az Unesco természeti és kulturális világörökség listáján,l s naponta több ezer turista látogatja ilyenkor, az októberi turistaszezonban, ami nálunk a vénasszonyok nyarának számít. További sétánk során megismerkedhettünk az Apollón-templom és Szent Fülöp mártíromsága emlékművének maradványaival. Éjszaka a Pam Therma Hotelben szálltunk meg, ahol termálvíz, szauna is rendelkezésünkre állt.
Az ötödik napon betekintést nyertünk a kézi eléggé szemrontó szőnyegszövés művészetébe Denziliben; egy délszláv származású, a magyar nyelvet csaknem tökéletesen beszélő úriember, Sebestyén jóvoltából, aki elárulta azt is, hogy keresztény lengyel felesége van. Ebéd után vásárlás következett, majd irány busszal vissza a csaknem 200 km-es távolságban fekvő Antalyába. Olyan érdekes településeken haladtunk keresztül, mint Serinhisa, Alaaattin. Szállásfoglalás az Ayka Vital Parkban Duaciban volt, mely Antalya városától 14 km-re fekszik. A hotelben hamam, vagyis törökfürdő is a rendelkezésünkre állt. A hamamról megtudtuk, hogy mindig a városok elején található, hogy belépés előtt megtisztuljanak a vendégek.
Hétfőn „üzletelős” napunk volt: benne aranyékszerbazár-látogatás, tetszés szerint vásárlás, részvétel divatbemutatón és bőrtermékeket árusító üzlet megtekintése, ki-ki vett magának emlékbe bőrkabátot, bőrcipőt vagy mást. Délután Antalya történelmi városrészének megtekintése következett, köztük a Yivli Minareté, ahova mindenki csak mezítláb léphetett be, a hölgyek fejkendőben, szigorúan az iszlám hagyományok szerint. Itt megállapítottuk azt is, hogy mi a párhuzam a keresztény vallás és a mohamedán között: náluk négy helyszín, intézmény volt és máig is a domináns: a minaret, a dzsámi, az ispotály és az agóra, vagyis piac, vásár, akárcsak nálunk a vasárnap is a vásár napjából származtatható. A többi intézménynek pedig nálunk a templom és iskola felel meg. Végül hajókirándulás, majd szabad program következett. Szálláshelyünk ezúttal Szidében, a Side Coast Szállóban volt.
Utolsó teljes napunkon, kedden már lazább program várt ránk, kevés buszozással, így az ókori Perge városának megcsodálása, melyet meglátogatott Pál apostol is Barnabással első missziós útjuk során Antalya felé. A város Kis-Ázsia első azon települései közé tartozik, melyek felvették a kereszténységet. Délután a csodás, 30-33 méterről a Taurus-hegységből lezúduló antalyai Dünen-vízesés megszemlélése és fotózása szerepelt a programunkban. Ezt követően néhányan még kiballagtak, vagy kibuszoztak a Földközi-tenger fél kilométernyire lévő partjára fürdés, vagy napozás céljából. Sajnos ez már az utolsó esténk volt, többen a pakoláskor megijedtünk, nehogy a sok vásárolt ruhanemű, portéka, étel, ital súlya túlhaladja a megengedett 20 kg-ot, ami felvihető a repülő rakodóterébe.
Szerda reggel, a 8. napon reggeli után Musztafa kivitt minket az antalyai repülőtérre. Érdeklődésemre elmondta, hogy megközelítőleg 1 600 km-en fuvarozott minket. Elbúcsúztunk Anita idegenvezetőnktől, aki megdicsért, hogy mi voltunk a legjobb csoportja s örült az aktivitásnak, hogy érdeklődtünk, kérdezgettünk. Így egy hét együttlét után néhányunk szemeiből a könny is kicsordult. Azért mégis kicsit utazási lázban már arra gondoltunk, hogy még sok mindent nem láttunk, maradtunk is volna, de mégiscsak vonzott, hiányzott már az otthonunk. Szerencsésen földet értünk Schwechat repülőterén és új, maradandó élményekkel tértünk haza lelki feltöltődést, hitünkben való megerősödést is adó zarándoklatunkról. Köszönet apát úrnak a tartalmas prédikációkért, Mahulányi atyának az imák vezetéséért a buszban, a bemutatott szentmisék celebrálásáért, László esperes úrnak ugyancsak a legszentebb áldozatok bemutatásáért, Vankó Árpád galántai kántor úrnak és Horváth Ferenc felsőszeli sekrestyésnek az énekek vezetéséért, a misékbe felolvasással bekapcsolódóknak az aktivitásért, s főleg a Szűzanyának, aki egész héten oltalmába fogadott bennünket.
További képek a zarándokútról megtekinthető a Képgalériában ITT>>>.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”57193,56804,56741,56534,56057″}
