Irodalmi barangolás – Hornyák István előadása Rimaszombatban

Ha Pest-Budán, Szegeden vagy Debrecenben keresnénk a magyar irodalom jeleseinek nyomát, talán vagy biztos több szerencsével járnánk, mint amikor ugyanezt tesszük Pozsonyban. Pedig jónéhány olyan író, költő fordult meg a városban az évszázadok során, akik, ha csak rövid ideig is itt tartózkodva, de irodalomtörténeti szempontból és az itt élők emlékezete szempontjából megőrzésre érdemes nyomot hagytak maguk után. A nagy költőkre, írókra az utókor utcák elnevezésével, emléktáblákkal, szobrokkal emlékezik. A Pozsonyba látogatók közül is ért néhányat ilyen megtiszteltetés, de ma már ennek nyoma alig vagy kevéssé érzékelhető. Nem árt azonban legalább szóban, írásban vagy képben számba venni azokat a helyeket, ahol ők megfordultak. A halotti beszédet lejegyző írnok, ha nem is tekinthető költőnek vagy írónak, az irodalom megjelenítésére szolgáló nyelv magyar bajnokaként mindenképpen megemlítendő, miután az első ismert összefüggő magyar nyelvemlékünket tartalmazó kódexet a pozsonyi káptalannak a Szent Márton dómban elhelyezett könyvtárában találta meg Pray György tudós jezsuita szerzetes. Ha pedig ezek után elkezdenénk felfűzni azoknak az irodalmároknak a portréját, kiegészítve a hozzájuk kötődő helyszínekkel, akik Pozsonyban töltötték életüknek egy rövidebb vagy hosszabb szakaszát, egy képzeletbeli, medáliákkal sűrűn megrakott díszes láncot kapnánk. S ki kerülne a medáliákba? Nos, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Thaly Kálmán, Gyóni Géza, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Hamvas Béla biztosan.