Kitörési pontokat keres, ezért a kelet felé is nyit a létrejötte óta folyamatosan pénzhiánnyal küszködő Duna Televízió. Az intézmény karácsonykor ünnepelte 15 éves fennállását. Egy műsor árát és sok-sok tányérantennára valót gyűjtenek össze évente a Duna Televízió baráti körei, amelyek 1994-ben kezdtek el szerveződni. A Duna léte és műsorai máshogy is tudják mozgósítani a nézőket. Tavalyelőtt több mint százmillió forint jött össze a tévé adománygyűjtő műsorokkal megerősített kezdeményezésére, hogy segítsék a Székelyudvarhely környéki árvízkárosultakat.
Idén karácsonykor a Duna Televízió 15. születésnapját ünnepelte. Az első médiaháború idején, a Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére és az Antall-kormány jóváhagyásával született meg az összmagyarság tévéje, amelynek első adása pápai áldással indult 1992. december 24-én. Az ellenzék „bűnben fogant” televíziónak titulálta, aztán minden politikai oldal eljátszott a gondolattal, hogy az MTV-be beolvassza vagy felszámolja. De mégis létezik. A magyar és más kultúrák bemutatását számos nemzetközi díj elismerte. Tavaly pedig a nemzetközi bírálóbizottságoknál még népesebb tömeg, a nézők szavazata alapján lett a világ legjobb kulturális televíziója.
A sikerekhez persze meglehetősen rögös út vezet. A bírálatoknál már csak a pénzhiány bőségesebb. December 12-én, az ünnepi gálaműsoron „ridegtartásról” beszélt Cselényi László, a tévé elnöke. Folyamatosan pénzhiánnyal küszködik a tévé. Csak egy régi példa: 1994-ben 2,5 milliárdból gazdálkodott, az MTV tízszer ennyiből. Ma sem sokkal jobb a helyzet. A jövő évi költségvetési támogatásból már nagyjából lehet tudni, hogy melyik közmédiumnak mennyit adnak. Az MTV-nek szokás szerint jóval többet. Pedig a nézettség abszolútnak tartott mércéjét tekintve nem minden fronton áll vereségre a Duna. „Ha egy szál ember sem nézné Magyarországon, akkor is lenne értelme, mert nem ezért hozták létre” – magyarázza tévéje speciális, az alapító okirat és a médiatörvény által megszabott szerepét Cselényi László, a televízió elnöke.
Még 1994-ben meglepő eredményt hozott a Gallup felmérése. Erdélyben, a fő célterületen, amely évtizedeken át el volt zárva a magyar nyelvű televízióadásoktól, ugyanannyi román anyanyelvű nézte a kék hullámos csatornát, mint magyar. A meglepő eredmény régi, de a legfrissebb statisztika még meggyőzőbb. A Romániában az európai parlamenti választások előtt az RMDSZ által készíttetett felmérésből kitűnik, hogy a romániai magyarok elsősorban a Dunát nézik.
Erdélyben negyven év politikai elzártság után, az induláskor a Duna volt „a” televízió, mert „egyszer csak megérkezett az égből az áldás. Hihetetlen nagy ajándék volt, hogy magyar nyelvű tévét nézhettek, mondjuk Székelyföldön vagy még távolabbi pontokon – meséli Cselényi, aki maga is erdélyi, és átélte a magyar tévé iránti feszítő igényt.
A tévéelnök a politikát már rég nem tekinti olyan fontosnak, mint amilyennek a rendszerváltás idején tartották. Úgy gondolja, hogy érdemes egy kicsit visszafogottabban foglalkozni a politikával, és minél többet adni a kultúrából.
Sára Sándor, az első magyar műholdas televízió első elnöke alapvetően kulturális televíziót hozott létre. Nem is tehette volna másként, mert a Duna a rendszerváltás idején széteső dokumentum- és játékfilmes szakmából nőtte ki magát. Pár szobából indult, téglákra állított eszközökön, lehetetlen körümények között, éppen csak meghaladva a falutévék színvonalát. A filmgyáras gyökerek miatt viszonylag kevés televíziós szakemberrel.
Ez a sajátos indulás gyors, több szakmai lépcsőfokot átugró előrelépést jelentett sokak számára. Hogy még tanulják a szakmát, az érződött az adások hullámzó színvonalán. Sára és hivatásukban elkötelezett alelnökei mindent elkövettek, hogy a tévé felnőjön feladatához.
A kultúra ma is a leghangsúlyosabb. Cselényi megfogalmazásában: „a Duna nem Kelet-Európa CNN-je, hanem Arte-ja kíván lenni”. Úgy nemzetközi, hogy közben nagyon is magyar. Ezért keresi a tévé a kulturális kapcsolatokat a Kelettel, és ezért kezdték el néhány hónapja angolul feliratozni a jelentősebb, saját gyártású kulturális műsorok ismétlését.
Amerikától Ausztráliáig sok a negyedik-ötödik generációs magyar. Egy szót sem tudnak magyarul, de van magyar származástudatuk, érdeklődnek a magyar kultúra iránt. A feliratokkal érthetővé válik sok minden a számukra kicsit különös, avíttas hatású, „balkáni” világból, ami egészen mást sugároz, mint a túlságosan is pergő ritmusú, ma divatos televíziózás. A Dunában kevesebb a szinkronizált film, mint más magyar tévékben. Sólyom László köztársasági elnöktől az európai és magyar filmek nagy aránya miatt kapott dicséretet a tévé a december 12-i ünnepségen.
Az angol feliratozás (régebben a híradókat szlovákul és románul is feliratozták) a környező országok nem magyar anyanyelvű fiataljait is megszólítja. A „kapcsolgatós, képernyőn szörföző” világban a nyelvi akadályokat a fiatalok győzik le a legkönnyebben. Értük is készült el a 15. évfordulóra a Duna új stúdiója, amely az anyagi korlátok miatt a nevével ellentétben inkább csak terem, ahol kéthetente táncházat, alkalmanként pedig könnyűzenei koncerteket tartanak.
2006 húsvétján indult a Duna II., az Autonómia csatorna. Persze ez sem jelent védelmet a beolvasztás vagy megszüntetés rendre felvetődő ötletei ellen. Arra az aggályra, hogy ekkora országban szükséges-e két közszolgálati tévé, Cselényi László így válaszol: „nem kettő, hanem öt kellene. Mert ebben az országban mindenki ájult alázattal tekint a nyugati kereskedelmi szemétre, ami teljesen idegen volt a magyar sajtóhagyományoktól. A rendszerváltás és a kereskedelmi televíziók megindulásának martalékává vált a közszolgálati televíziózás.”
Az apró sikereket pénzzel is gyarapítja az utóbbi két évben többszörösére nőtt reklámbevétel, olyannyira, hogy idén márciusban már nem tudtak további reklámokat felvenni a műsorukba erre az esztendőre. A „reklámzabálók” az Autonómián is láthatnak hirdetéseket. Egészen éjjel két óráig nincs szabad reklámhely. Ám a hirdetések sem tudnak változtatni a 15 éves tényen, hogy a Dunánál nincs elég pénz.
Cselényi szerint a Duna vezetése mindig is képtelen volt arra, hogy a döntéshozóknál kuncsorogva szerezzen pénzt. „De mintha konszenzus lenne kialakulóban arról, hogy a Duna nem szolgál ki egyetlen pártot sem. Nerm jobb- vagy baloldali, hanem nemzeti intézmény.”
Az állammal a pénzügyeken kívül hamarosan a digitális átállás részleteiről is tárgyalni kell. A Duna ma nem országos lefedettségű, a lakosság 64 százalékához jut el a kábelszolgáltatókon vagy egyéni parabolaantennákon keresztül. A digitalizálás kiegyenlítheti, egy rajtvonalra állíthatja majd a Dunát a többi földi sugárzású tévével.
Az idei karácsonyi műsor viszont még csak kétharmadnyi Magyarországhoz és a világ magyarságához juthatott el. A 15 éves ünnepen a „világra szóló” élő körkapcsolásban igyekezett „megmutatni lényegét” a Duna Televízió, Ausztráliától Ausztrián át Venezueláig. Az élő bejelentkezésekbe bekapcsolták a Csángóvidéket és az Egyesült Államokat is.
A Kelet is feltűnt karácsonykor. A Duna újabb kezdeményezéseinek egyike az észak-afrikai Magreb-országokkal és a Közel-Kelettel való együttműködés, melynek bizonyítékaként karácsonykor levetítik a Sebestyén Mártáról és zenésztársairól Szíriában készített filmet is.
A „keleti nyitás” Azerbajdzsánnal kezdődött, a közeljövőben India, Indonézia és Kína várja a Duna stábjait, de a tervek között már ott van Dél-Amerika és Ausztrália is.
HetiVálasz
