Ha jól emlékszem, az egyik Jókai Napokon találkoztunk először (ennek is van már vagy 15 éve), amelyre nem is hívtak meg minket, mert az akkori szervezők szerint a határon túli diákokból összeállt Wataridori Színkör nem volt elég felvidéki. A zsűri legalább az előadás (Nyikolaj Erdman: Mandátum) videófelvételét megnézte, s Nánay csak annyit mondott: beférhettek volna a programba. Két évvel később Balassi Szép magyar komédiájával szerepeltünk a versenyprogramban, s bizony a komáromi előadás több sebből vérzett. Nánay ezt nem is rejtette véka alá. Mégis életem egyik legnagyobb dicséretét tőle kaptam, amikor Nánay ugyanezt az előadást két hónappal később is megnézte Zsámbékon, s a maga fanyar és kíméletlen stílusában megjegyezte: rá sem ismertem az akkori előadásra.
Ennyit a személyes emlékekről. A villamosmérnök végzettségű Tanár Úr évtizedek óta elmaradhatatlan részese a magyar színházi életnek. Nagy-nagy idők tanúja lehetett a hatvanas évektől kezdve, amit később papírrra is vetett. Ő örökítette meg a legendás Egyetemi Színpad múló évtizedeinek történetét, de könyvet írt a veszprémi színház kilencvenes évekbeli botrányos igazgatóváltásáról, s két legendás magyar színházi rendezőről, Ruszt Józsefről és Harag Györgyről. De ott volt számtalan határon túli amatőr és profi színházi fesztiválon, Sepsiszentgyörgyön, Újvidéken, Komáromban, Csurgón és Kisvárdán. Szívügye az alternatív színház is, de egy-egy előadás dramaturgiai feladatait is elvállalta. A magyar színháztörténet talán egyetlen olyan alakja, aki mindenhol, mindenben otthonos. S ez a mai atomizálódott, klikkektől elburjánzott világunkban csodaszámba megy. Nánay nagyon sokszor tűnt már kegyetlennek, egy-egy mondata után fellángoltak a szenvedélyek, de mégis figyelni kellett-kell a még szélsőségesnek tűnő gondolataira is. Ugyanis minden mondata mögött ott van a felkészült és a szakma minden csínját-bínját ismerő szakember, akinek mindennél fontosabb a nagybetűs színház.
S bár a lexikonok vélhetően nem hazudnak, hadd legyen számunkra még nagyon sokáig útmutató és mérvadó a véleménye. Tanár Úr, viszontlátásra hát Kisvárdán, Kassán vagy Komáromban.
Juhász Dósa János
