Az infláció jelenti Szlovákia számára a legnagyobb veszélyt az euróbevezetési folyamat során, mivel megkérdőjelezhető annak fenntarthatósága – áll az Erste Bank elemzésében.
Mindenképpen az infláció fenntarthatóság értékelése jelentette Szlovákia számára a legnagyobb veszélyt az euróbevezetési folyamat egésze során. Az ország úgy lép be az euróövezetbe, hogy a legalacsonyabb árszínvonallal rendelkezik, ami a jövedelmek növekedésének mellékhatásaként további árkonvergenciát jelez. Az Európai Központi Bank (EKB) tudatában van annak, hogy hosszú távon kicsi az inflációs kritérium teljesítésének esélye, ezért a konvergenciajelentés tervezetében komoly aggodalmának adott hangot a ezzel kapcsolatban. Végül az inflációs kilátásokat csak 2008-ra és 2009-re határozták meg, a jelentés végleges szövege pedig már kevésbé szigorúan fogalmaz. Az eurócsatlakozási eljárás során az inflációs kritérium most még nagyobb kihívást jelent, mint korábban hiszen nőtt az EU-tagországok száma (a kritériumban az összes uniós országot alapul veszik). A fenntarthatóság újabb kihívást jelent, hiszen sehol sincsenek meghatározott kritériumok erre a tényezőre nézve – mondta Juraj Kotian, az Erste Bank makroelemzési osztályának helyettes vezetője.
Az európai intézmények két okból is óvatosabban jártak el az értékelés során – állapították meg a bank elemzői. Az egyik okot a szlovén lecke szolgáltatta. Szlovénia elsőként vezette be az eurót az újonnan csatlakozott EU-államok közül, és a bevezetést követően rendkívüli módon megugrott az infláció az országban. A második ok az, hogy Szlovákia példaként szolgál majd az eurózónához csatlakozni kívánó, alacsony árszínvonallal és lebegő árfolyamrendszerrel bíró többi kelet-közép-európai ország értékeléséhez.
A szlovákiai árszínvonal mintegy kétharmada az EU átlagos árszintjének, a további árkonvergencia elkerülhetetlen. Eddig a korona felértékelődése fontos szerepet játszott a folyamatban, ám amint az árfolyamot rögzítik, a meglévő árkülönbséget már csak úgy lehet ledolgozni, ha belföldön az árak nagyobb ütemben nőnek, mint külföldön. Az Erste ezért arra számít, hogy a következő 10-20 évben általában magasabb lesz az infláció Szlovákiában, mint az euróövezetben. Mindent összevetve az európai hatóságok azzal, hogy hangsúlyozták, de nem rótták fel Szlovákiának a hosszú távú árstabilitás kérdését, széles mozgásteret hagytak maguknak a jövőre nézve, amikor további országok vezetnék majd be az eurót.
Szlovákia példája arra mutat rá, hogy a deviza felértékelődését az európai hatóságok nem tartják problémának. Az ERM-II. árfolyamrendszerben a szlovák korona 16 százalékkal erősödött 2008. május elejéig, jóllehet az ERM-II. csak 15 százalékos elmozdulást engedélyez bármely irányba. A felértékelődés a középárfolyam átértékelésének volt köszönhető, ugyanakkor még egy hasonló lépés várható az átváltási árfolyam meghatározása előtt – mondta Juraj Kotian. Míg a deviza leértékelése nem részesül pozitív fogadtatásban, az európai hatóságok vélhetően azért mutattak nagyobb toleranciát az erősödő korona iránt, mert attól tartottak, hogy a régebbi EU tagországok versenyelőnye csökken. Ugyanakkor az EKB erősebb átváltási árfolyamot preferálhat, hiszen ez némiképp mérsékli az euróbevezetést követő első időszakban jelentkező inflációs hatásokat.
A piac világosan értésre adta: a lehető legerősebb devizaárfolyamot részesíti előnyben. Külföldi befektetők óriási mennyiségű koronát vásároltak fel (közel a GDP hét százalékának megfelelő értékben), méghozzá a jegybank nagyszabású intervenciós lépései közepette 2006 végén és 2007 elején. A még jelentősebb felértékelődést részben az akadályozta meg, hogy félő volt: a nemzeti bank tovább interveniál a korona gyengítése érdekében, vagy a piaci árfolyamnál gyengébb szinten állapítja meg az átváltási árfolyamot.
Szlovákia mostani pozitív bizottsági értékelése felerősítette azokat a reményeket, hogy nem áll meg az egységes európai fizetőeszköz mind szélesebb körű bevezetése, de legalább három éves szünet várható a valutaövezet következő bővüléséig. A lebegő árfolyamrendszerű államoknak sokkal jobb esélyük van az inflációs kritérium teljesítésére. Ezen államok egyike sem lépett még be az ERM-II. rendszerbe, némelyikük pedig komoly költségvetési kihívásokkal néz szembe, amelyek csökkentik a gyors euróbevezetés esélyét. Az időzítés nagyban függ a politikai támogatástól (amely Csehországban a leggyengébb, Lengyelországban pedig viszonylag erős jelenleg), valamint a kormányoknak a strukturális reformok és a fiskális konszolidáció előmozdítását célzó erőfeszítéseitől is.
Magyarország
A költségvetési konszolidációért Magyarország fizette a legnagyobb politikai árat, hiszen a kormánynak gazdasági visszaesés idején kellett csökkenteni a deficitet, ami így különösen nagy fájdalommal járt. Jelenleg úgy tűnik, hogy Magyarország a reformokkal járó nagy politikai ár miatt 2012 előtt nem lesz képes teljesíteni a középtávú célt, miszerint a strukturális deficit 1 százalék alá csökkenjen. Nyeste Orsolya, az Erste Bank Hungary makroelemzője szerint „Magyarország nem jelölt meg hivatalos céldátumot az euró bevezetésére, de 2006 folyamán költségvetési kiigazítási programot vezetett be, amelynek eredményeként a költségvetési hiány fenntarthatóbb mértékűre szelídült. A forint árfolyamsávjának idén februárban bejelentett eltörlése alapot szolgáltathat az ERM-II-be, az Európai Monetáris Unió előszobájának tekintett rendszerbe való belépéshez. Mindazonáltal 2014 tűnik a legkorábbi dátumnak, amikor Magyarország csatlakozhat az euróövezethez.”
Csehország
A Cseh Köztársaság sokkal jobb helyzetben van az euró bevezetésére, de a kérdése nincs a politikai napirend élén, mert a kormány előbb strukturális reformokat kíván végrehajtani a gazdaság rugalmasságának és versenyképességének fokozása érdekében. A cseh korona felértékelődése – amely az önálló monetáris politika hozadéka, egyben az árkonvergencia kényelmesebb módja – kedvező fogadtatásra talált a közvéleményben, és ez a másik oka annak, hogy Csehországnak miért nem annyira sietős az euró bevezetése. Martin Lobotka, a Česká sporiteľňa makroelemzője szerint Csehországnak nincs határozott céldátuma az euró bevezetésére; a 2007-ben útnak indított stratégia mindössze azt mondja ki, hogy „az euróbevezetés időpontja a cseh gazdaság rugalmasságának javulásától és az államháztartási reformokkal kapcsolatos problémák megoldásától függ”. Mindent összevetve, a jórészt megreformálatlan elosztórendszerek, valamint a politikai elit zömének érdektelensége miatt Csehország 2015 előtt nemigen fogja bevezetni a közös európai valutát.
Lengyelország
Lengyelországban a gyors euróbevezetést segíti elő az erős kormányzati támogatás, amelynek folyományaként az ország 2013-ig vélhetően be is lép az euróövezetbe. „Lengyelország nem tűzött ki hivatalos céldátumot az euró bevezetésére. Úgy számolunk, hogy a legvalószínűbbnek a 2013-as csatlakozás tűnik, vagyis az ország 2010-nél nem később belép az ERM-II. rendszerbe. A jelenleg magas infláció véleményünk szerint csak ideiglenes jelenség, a lengyel nemzeti bank határozott monetáris politikája gondoskodik az inflációstabilitásról” – fejtette ki Ľuboš Mokras, a Česká sporiteľňa makroelemzője.
Románia
Romániának még hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy haladást érjen el az euróhoz vezető strukturális reformok terén. Érdekes azonban, hogy Romániát nem vonta az EU túlzott deficiteljárás alá, az államadósság/GDP arány pedig az új EU-tagállamok között az egyik legalacsonyabb. Az árszínvonal ugyanakkor nem esik messze a magyarországitól (57 százalék, illetve 60 százalék az EU27 átlagához viszonyítva), tehát Románia a középtávú kilátások alapján sokkal jobb helyzetben van a maastrichti kritériumok teljesítéséhez, mint Magyarország. Románia 2013-ban kérheti felvételét az euróövezetbe és 2014-ben valószínűleg csatlakozni is tud. Addig a román devizának vissza kell szereznie a pénzpiacok bizalmát, hogy 2011-ben az ország zökkenőmentesen csatlakozhasson az ERM-II. rendszerhez. A hosszú távú hozamokban ez még nem árazódott be, ez pedig a konvergenciasztorik legizgalmasabb „játékterét” jelentheti. „Habár Románia szép eredményeket ért el a felzárkózás terén az elmúlt években, még hosszú az út. 2007 végén az öt nominális maastrichti kritérium közül csak kettőnek nem felelt meg az ország, az inflációra és a hosszú távú kamatokra vonatkozó követelménynek. Úgy számolunk, hogy a gyorsuló infláció és a jelentős külső egyensúlytalanság csak ideiglenes jellegű. Ennek megfelelően lehetségesnek tartjuk az euró 2014-es bevezetését. Ez persze nagyban függ a gazdasági reformok továbbvitelétől és a gazdaság szerkezetének átalakításától, úgyhogy a következő három év létfontosságú lesz ebből a szempontból” – jósolja Dumitru Dulgheru, a Banca Comerciala Romana makroelemzője.
A balti államok
A balti államok azzal a kihívással néznek szembe, hogy miként teljesítsék az inflációra vonatkozó követelményeket. Rögzített devizaárfolyam-rendszerük nem segíti elő a deflációs törekvéseket, szemben a kelet-közép-európai országokkal, ahol a szabadon lebegő devizák felértékelődése az árkonvergencia egy részét „átvette” az inflációtól. Legalább két évbe telik, mire a balti államokban nemrég felpörgött infláció lecsillapodik, ugyanakkor már az előírt két évnél hosszabb ideje tartózkodnak az ERM-II. rendszerben, és egyikük sem áll túlzott deficiteljárás alatt. Vagyis, rögtön kérhetik felvételüket az euróövezetbe, amint teljesítették az inflációs kritériumot. Az infláció fenntarthatósága azonban mindig is kérdőjeles lesz, és ez marad a fő kockázat a balti államokkal kapcsolatban.
Horvátország
„Jelenleg, az Európai Unióhoz való csatlakozást is megelőzően még talán korai azt találgatni, hogy Horvátország mikor vezetheti be az eurót. A jelenlegi tervek szerint Horvátország 2011-ben lesz EU-tag, tehát a közös európai pénz bevezetése nem várható 2014 előtt. Horvátország azonban vélhetően nem fog sokat várni azzal, hogy felvételét kérje az ERM-II. rendszerbe és mielőbb tagja legyen az euróövezetnek, hiszen a gazdaság „eurósítása” már most is nagyfokú, így a monetáris függetlenség elvesztése nem lenne jelentős kérdés. A jelenlegi állapot szerint a maastrichti kritériumok teljesítése karnyújtásnyira van, ám mivel az időhorizont meglehetősen hosszú, ezért kockázatok jelentkezhetnek útközben” – foglalta össze a horvátországi helyzetet Alen Kováč, az Erste&Steiermärkische Bank Croatia makroelemzője.
napi gazdaság
