Ezekben a napokban Dobó István nevétől hangos körülöttünk a világ: a sajtó és egyéb tömegtájékoztató eszközök újratemetéséről, életéről és történelmi szerepéről bőségesen informálnak.
A teljesség kedvéért mindenképpen szükséges, hogy életének mostanában egyáltalán nem emlegetett helyszínét, Lévát is bevigyük a köztudatba, hiszen ez is a Felvidéken található, s kitörölhetetlenül kötődik az egri hős életművéhez.
Az egri diadal után Dobó I.Ferdinándtól Dévát és Szamosújvárt kapta jutalmul, de amikor az 1556-os erdélyi országgyűlés elhatározta, hogy Izabella királynét visszahívják, a szultán nagy sereget küldött Erdélybe. Tíz hónapig tartotta a túlerő ellenében Dobó Szamosújvárt, de Ferdinánd nem küldött felmentő sereget, így kénytelen volt feladni a várat. Izabella a megígért szabad elvonulás ellenére bebörtönözte, de 1557-ben megszökött. Egy évre rá, mikor Erdély elszakadt a Habsburgoktól, veszett birtokait kárpótolandó, megkapta Léva várát. A vár nagy stratégiai jelentőségű volt ebben az időben, mivel a bányavárosok kulcsaként – köztük Selmecbánya és Körmöcbánya – védelmét biztosította. Az 1560-as évekre az ország egyik legnagyobb birtokosa lett.
Ezzel összhangban – tudatában Léva kulcspozíciójának – nagy építkezésekbe kezd. A vár kapitányaként megerősítette, korszerűsítette az eredetileg gótikus építményt, kiegészítve egy erődítmény jellegű, reneszánsz várkastéllyal, mely máig Léva dísze. A várkapu fölött szép korabeli emléktábla őrzi ruszkai Dobó István nevét, az épület pedig Dobó-kastélyként ismert mindmáig.
Forrás: SZAKC – Zselíz, Erdélyi János
