A státustörvény, és a szlovákiai magyarok közvetlen anyagi támogatásának ötlete vitte zsákutcába a két ország viszonyát – nyilatkozta a Figyelőnek Mikuláš Dzurinda. A volt szlovák kormányfő felidézi, miként győzködte a kérdésben Orbán Viktor akkori kormányfőt, aki cinikusan reagált.
„Én voltam az, aki elhatározta, hogy újjáépíti az Esztergom és Párkány közötti hidat. Ez az elődöm, Vladimír Mečiar idején elképzelhetetlen lett volna. Én tettem lehetővé, hogy megalakuljon a magyar egyetem ebben az országban, és hívtam a kormányomba a szlovákiai magyarokat. Csáky Pál (a Magyar Koalíció Pártja elnöke) miniszterelnök-helyettesként nyolc éven át ott ült mellettem. Ez a kiindulópont” – nyilatkozta a Figyelőnek Mikuláš Dzurinda volt szlovák miniszterelnök.
„Számos olyan projekt merült fel azonban, amelyhez szükséges volt a közvetlen együttműködés Budapesttel. Orbán Viktorral sokat értünk el közösen, később Medgyessy Péterrel, és Gyurcsány Ferenccel is. Sokat gondolok azonban arra az időre, amikor Orbán Viktorral elkezdtem a közös munkát. Tényleg nagy jóindulattal vágtam bele az együttműködésbe. Szomszédok vagyunk, és tudom, hogy az én házam értéke is magasabb lesz, ha a szomszéd házának ára, és annak a megítélése szintén nagyon magas” – folytatta a lapnak a szlovák ellenzék mostani vezetője.
„Ezek után megdöbbentett, amikor Orbán felvetette a státustörvény kérdését. Ha jól emlékszem 15 ezer forintot akartak fizetni Budapestről azoknak a szlovákoknak, akik olyan szlovákiai iskolába adják gyereküket, ahol magyar nyelvű tanítás folyik. Ez hihetetlenül ostoba dolog! Lehetetlen hozzáállás a XXI. század kezdetén! Mindig is emlékezni fogok, amikor erről személyesen beszéltem Viktorral az irodájában. Nagyon őszintén többször is elmondtam neki a véleményem: „Ne csináld, Viktor!” Erre ő cinikusan azt mondta: „Csináld meg ugyanezt Szlovákiában!” Tudta, amit én is, hogy Magyarországon nagyon kevés szlovák él.” – nyilatkozta a kereszténydemokrata politikus.
„A kapcsolatok csak akkor lesznek jobbak, ha a jövőbe nézünk, és nem a múltba. Talán nem a legjobb történész vagyok, de azért valamennyire ismerem a történelmet, ezért meg tudok érteni bizonyos sérelmeket és ellenérzéseket. Viszont ha a budapesti politikusok csak a múltba – vagy 99 százalékban a múltba – néznek, a kapcsolatok nem fognak javulni. Az efféle politikának semmilyen perspektívája nincs. Őszintén mondom, nagyon várok egy politikusra Budapesten, aki pozitívan képes gondolkodni, és 99 százalékban a jövőbe néz, nem a múltba. Hadd mondjam még el, hogy nem volt könnyű ezt a helyzetet kezelni, nagyon mélyen frusztráló volt” – emlékezett Dzurinda.
Arra a kérdése, hogy a határok leomlása mennyire normalizálhatja a két ország viszonyát, Dzurinda így válaszolt: az emberek normálisak, normálisabbak, mint mi, politikusok. Csakhogy a közvélemény hangulatát a politikusok határozzák meg, ez a probléma. Ki tud arról, hogy a viszony normális a rajkaiak és az oroszváriak, vagy a révkomáromiak és a komáromiak között? Ki tud bármit is a mindennapokról? Ha viszont egy politikus mond valamit, az egész sajtó tele van vele.
A volt miniszterelnök ennek ellenére derűlátó. „Nemcsak a fasizmust tapasztalhattuk meg, hanem a kommunizmust is. Ezért tudhatjuk: jobb együttműködni, összefogni, mint megosztottnak lenni. Úgy érzem, hogy ezt a szlovákok, magyarok, csehek és lengyelek is széles körben értik.”
FN
