„A szlovákiai magyar közösség most nagyon meggyőző módon adta jelét életképességének, s ez előtt mindenkinek – kül- és belföldön egyaránt – fejet kell hajtania” – mondta Csáky Pál MKP-elnök abban az interjúban, melyben az elnökválasztás második fordulóját értékelte, és az előttünk álló időszak várható fejleményeiről szólt.
Elindult a választási maraton, a köztársaságielnök-választás már mögöttünk van. Hogy érzi magát az MKP elnöke a második forduló után?
– Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír amiatt, hogy ebben az országban milyen alpári módszerek alkalmazásával nyerheti meg valaki a köztársaságielnök-választást. Azok a politikai lépések és nyilvános kijelentések, amelyeket Ivan Gašparovič, Robert Fico, Pavol Paška, Robert Kaliňák vagy az SNS politikusai produkáltak, elfogadhatatlanok egy igazán fejlett demokráciában. Visszautasítom, hogy bárki is megkérdőjelezze Szlovákia magyar nemzetiségű állampolgárai szavazatának súlyát, hogy bárki azt mondja vagy sugallja, hogy az MKP támogatásának elfogadása úgymond szlovák nemzeti érdekeket sért. A szlovák kormányzó elit és Ivan Gašparovič ilyen hozzáállással visszacsúsztak az időben 12 évet. Ha valaki Amerikában az elnökválasztás során ilyen érvekkel élt volna Barack Obama ellen, örökre kizárta volna magát a közéletből. Persze, ezen csak a naiv emberek lepődhetnek meg igazán, láthatjuk, hogy 2006 óta itt jelentős torzulások vannak a közéletben, s azt se feledjük el, hogy tavaly októberben-novemberben megtörtént a magyarellenes kártya beélesítése.
Mi jön ön szerint ezután?
– Ez ügyben nincsen jó előérzetem. Attól tartok, hogy az elnökválasztás 2. fordulójának történései azt a meggyőződést erősítik meg a kormánykoalíció politikusaiban, hogy a primitív magyarellenesség továbbra is hatékony politikai fegyver. Ez pedig azt jelenti, hogy fennáll a reális veszélye annak, hogy ezt az eszközt alkalmazni fogják az elkövetkezendő 4 választás alkalmával is. Erre politikailag is, lelkileg is fel kell készülnünk. S ne vegye senki rossz néven, de a preventív diplomácia eszközeit is be fogjuk vetni: a kialakult helyzetről informálni fogjuk partnereinket a demokratikus világban.
Nem érzik a kormány politikusai ennek az útnak a veszélyeit?
– Ezeknek az embereknek a jelek szerint semmi sem drága, ha a hatalom megtartásáról van szó. Néhány hatvannégy vármegyés fiatalember miatt képesek voltak összehívni a nemzetbiztonsági tanácsot, amelynek háborús konfliktus vagy komoly természeti katasztrófa esetén van feladata. Mindezt csak azért, hogy riogassák az északon élő, informálatlan polgárokat. Nagyon veszélyes játék ez, amely láthatóan megosztotta Szlovákia társadalmát. Annak viszont örülök, hogy az MKP most sokkal értelmesebb és jobb politikát folytatott, mint 5 évvel ezelőtt. Sikerült újból nyilvánvalóvá tennünk, hogy ebben a társadalomban az igazi civilizációs törésvonal nem elsősorban magyarok és szlovákok között van, hanem a szlovák nemzeten belül. Ez a megállapítás persze nem azt jelenti, hogy a jelenlegi ellenzékkel kapcsolatban ne lennének kifogásaink. A kialakult helyzet azonban arra ösztönözheti a szlovákság jobbik részét, hogy hatékonyabb együttműködést keressen velünk. Úgy néz ki, hogy visszatérünk az 1998 előtti ütemtervhez.
Elnézést a furcsa kérdésért, de kinek jó ez a helyzet?
– Szerintem senkinek. A szlovák társadalmat az ilyen eseménysorozat csak visszaveti a történelemben. Jó szándékú értelmiségiek néha fennen hirdetik, hogy a szlovák-magyar viszonyt a politika nélkül kellene rendezni. Nos, akinek szeme van, láthatja, mennyit képes rontani egy bigott kormánypolitika néhány hét alatt a helyzeten. Amíg a szlovák közélet, a szlovák politika horizont nélküli lesz, amíg hatalmi játszmáiban bármit képes felhasználni, addig sajnos itt nem várható áttörés. Minden népnek meg kell érnie a demokráciára, a lefelé való nivellálás csak a primitív szintet termeli újjá. Ugyanakkor infantilis is ez a játék, tekintettel arra, hogy novemberben és februárban a problémák ellenére sikerült a Smerrel néhány kérdésben megállapodnunk, s akkor a megállapodásokat be is tartották. A földrajzi nevek használatáról való kétszeri szavazásra gondolok, ahol a Smer közvetítésünkre két alkalommal együtt szavazott az ellenzékkel – az SNS és a HZDS ellenében. Ugyancsak együtt sikerült leszavaznunk az SNS képviselőinek azon javaslatát, amely megengedte volna, hogy szobrokat és emléktáblákat állítsanak községeinkben a helyi önkormányzatok akarata ellenére. 150 millió koronás támogatást kapott a Selye Egyetem, egyéb programok támogatásában is sikerült megegyeznünk. Néhány héttel ezelőtt úgy tűnt tehát, hogy egy ígéretes háttér-együttműködés van kialakulóban. Ezt a jelenlegi durva beavatkozás megszakította. Ez persze nem jó nekünk sem, mi sem győzünk csodálkozni, 2006 után milyen bukórepülést valósított meg ez az ország. Ám nem marad más, mint a sziszifuszi feladat: újra és újra nekiveselkedni a feladatoknak, s nem ellankadni, mert az a véget jelentené. Az MKP jó szereplése egyébként nagyban növeli presztízsünket és esélyeinket.
Nézzük akkor a dolgot a másik oldalról. Azt már megbeszéltük, miért sír az egyik szeme. Nos, miért nevet a másik?
– Amiatt, amilyen tudatos szinten viszonyultak a szlovákiai magyar polgárok ehhez a helyzethez. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell elmondanunk. Az első, ami minden közösség rémálma, amitől minden közösségi vezető fél: hogy elfárad a közössége, apátiába zuhan, s ezzel megkérdőjeleződik az életképessége. A szlovákiai magyar közösség most nagyon meggyőző módon adta jelét életképességének, s ez előtt mindenkinek – kül- és belföldön egyaránt – fejet kell hajtania. Láthatjuk, hogy nagyon durva felvonulás van megvalósulóban velünk szemben, s nem csupán politikai téren, hanem pl. a katolikus egyházban egyházi téren is. Az is megdöbbentő, mennyire gyorsan képesek magukat komolynak gondoló személyiségek megfeledkezni a magyarok korrektségéről. A magyar szavazók bölcs döntései és támogatása nélkül a kilencvenes években Szlovákia közel sem került volna a NATO- és az EU-tagsághoz. A magyar szavazók aktív részvétele nélkül a 2003-as népszavazáson, amely az ország EU-tagságáról szólt, Szlovákia ma nem lenne olyan kondícióban az EU tagja, mint ahogy. A kormánykoalíció nagyon gyorsan elfelejtette a Lisszaboni Szerződés kapcsán az MKP által felvállalt döntést is csakúgy, mint Ivan Gašparovič sem akar már emlékezni arra, hogy 2004-ben magyar szavazók jelentős támogatásával vált köztársasági elnökké. Ismét és ismét fel kell mutatnunk, hogy mi, magyarok, sokkal többet adtunk ennek az országnak, mint amennyit kaptunk tőle. Ilyen összefüggésben ez a mostani szavazás a szlovákiai magyarok önbecsüléséről is szólt, s közösségünk kitűnően teljesített a vizsgán.
Felfogják ezeket az összefüggéseket szlovák oldalon is?
– Ez most egy kitűnő alkalom, hogy jobban elgondolkodjanak rajta. Látni kell továbbá azt is, hogy a szlovákiai magyarok most úgy teljesítettek kitűnően az elnökválasztás során, hogy a megmérettetésen nem indult saját, magyar jelöltünk. Radičovát persze a miénknek éreztük, ám éppen ezzel a viszonyulásunkkal akartuk újból és újból elmondani, hogy mi békében és megértésben akarunk élni a szlovákokkal. A demokratikusabban gondolkodó szlovákokkal igenis képesek vagyunk újra és újra közös platformot kialakítani, de csak a valós egyenrangúság alapján. Ezzel a mostani szavazásunkkal azt mondtuk el, hogy a demokráciát univerzális értéknek tartjuk, a normálisabb viszonyok megteremtéséért igenis képesek vagyunk kiállni. Elutasítjuk a durva magyarellenességet, a primitív nacionalizmust, s ezzel nemcsak a saját érdekeink, hanem az ország érdekeinknek megfelelően is cselekszünk.
Mi vár ránk tehát az elkövetkező hónapokban?
– Az elnökválasztás eredménye lényegében azt üzeni, hogy Szlovákia rossz irányba halad. Látjuk, hogy Magyarország is furcsán bukdácsol. Ilyen körülmények között fokozottan kell tudatosítanunk, hogy elsősorban önmagunkra számíthatunk. Az elkövetkezendő négy választáson is meg kell mutatnunk életképességünket, akaratunkat. A magyar névnek most megint jobb a csengése, szebb a fénye – köszönve a választópolgárok bölcsességének. A mi érdekünk az, hogy ezt megőrizzük. Június 6-án európai parlamenti választások lesznek, amelynek az egyik tétje az, hogy magyarországi és erdélyi barátainkkal milyen magyar potenciált tudunk felvonultatni európai szinten. Láthatjuk, nemcsak a történelem, hanem a küzdelem is folytatódik, s miután Szlovákiában nem rózsás a helyzet, meg kell őriznünk politikai súlyunkat európai szinten is. 13 képzett jelöltet kínálunk a választóknak, idősebbeket – tapasztaltabbakat és fiatalokat is, akik közül a feltételezhetően alacsony országos részvételi arány mellett lényegében bármelyiknek esélye van képviselővé válni. Ehhez persze az kell, hogy a nevét bevigye a köztudatba, s egy valóban intenzív kampánnyal el tudja magát fogadtatni a választópolgárokkal. Láthatjuk, hogy amíg ilyen hatalom kormányoz Szlovákiában, addíg politikai küzdelmünk a kormánnyal gyakran kerül európai színtérre. Fico, Slota képviselői biztosan ott lesznek az Európai Parlamentben. Nem hagyhatjuk magunkat, nekünk ezért is nagyon fontos az európai parlamenti jelenlét.
Az őszi, megyei választás a régiókban lévő valós politikai és gazdasági hatalomról szól. Egyre több kompetencia, egyre több pénz kerül le a megyei önkormányzatok szintjére. Iskoláink, kórházaink működtetéséről, utak, hidak, objektumok felújításáról döntenek a megyei képviselők. Itt is okos koalíciókötésekre és jelentős választói támogatásra van szükségünk.
Hogy látja, képes az MKP megfelelni ezeknek a kihívásoknak?
– Úgy gondolom, hogy a párt az elnökválasztás kapcsán megmutatta, hogy képes a közös célok érdekében hatékonyan működni. A párt struktúrái, politikusai példamutató egységben léptek fel az elmúlt hetek során, ezt az utat kell folytatnunk. Így kell eljárnunk a jövőben is, újból és újból bebizonyítva a választóknak, hogy a párt nem cél, hanem eszköz. A legfőbb célunk ugyanis jó kondíciókban megtartani közösségünket, segíteni az embereket a boldogulásban, javítani a mostani szomorú helyzeten több régióban. Az embereknek reményt és jövőképet kell kínálnunk, jó erőben jelen kell lennünk az európai politikában és a megyei önkormányzatokban is, országos szinten pedig minél előbb megpróbálni kiszorítani a szlovák politika rossz szellemét, a Szlovák Nemzeti Pártot a kormányból. Ehhez kérjük ismételten a bizalmat és a támogatást. Az eddigi bizalmat és támogatást pedig nagy tisztelettel megköszönjük – Iveta Radicová nevében is. -rs-
