Szlovákiánál sokkal nagyobb országokban is elegendő a két-három százalékos támogatottság ahhoz, hogy parlamenti képviselethez jussanak a pártok, a nálunk alkalmazott öt százalékos küszöb túl magas – elmélkedett a szlovák hírtelevízió politikai elemző műsorában az egyik neves politológus professzor, egyetemi tanár. Végre – mormolom akaratlanul is félhangosan, miközben másodpercek alatt peregnek le lelki szemeim előtt a múlt század kilencvenes éveinek vitái arról, elősegíti-e a politikai paletta stabilizálását a parlamentbe jutáshoz megemelt küszöb, avagy csak a hatalom bebetonozásának az eszköze lesz-e a megemelt kvóta, miközben a politikai sokszínűség kerül veszélybe, a demokrácia sérül azáltal, hogy akár százezer ember akarata — egy kisebb pártra leadott szavazatmennyiség — marad minden visszhang nélkül a parlament falai között, mert ennyi szavazat a részvételi arány függvényében adott esetben csak négy százalékot jelent majd. A vita akkor — egyszerű többségi szavazással — a magasabb küszöböt hozta ki győztesként, ami viszont a gyakorlatban azt eredményezte, hogy 1998-ra — Madelaine Albright amerikai külügyminiszter aszszony szerint — „Szlovákia fekete lyuk lett Európa térképén”.
Nyilván sok egyéb részlet is eszembe jutott volna, ha a tiszteletre méltó professzor úr nem veri ki belőlem a szuszt. Szerinte ugyanis azért kellene két vagy három százalékra csökkenteni a parlamentbe jutáshoz szükséges támogatottság küszöbét, hogy megkönnyítsék Bugár Béláék döntését az új magyar párt létrehozásáról. A professzor úr úgy véli, a jelenlegi feltételek mellett két magyar párt versengése azt eredményezhetné, amit a szétszakadt Szlovák Nemzeti Párt esetében, vagyis egyik sem jutna a parlamentbe, az általa javasolt változás viszont kevésbé lenne veszélyes, vagyis Bugárék magabiztosan vállalhatnák fel pártalapítási szándékukat.
Hát, nem is tudom. Talán illene megköszönni a professzor úr jó szándékú javaslatát és aggódó figyelmeztetését. Mondom én, a mezei választó. Mert azt, ugye, nem tudhatom, mit mond majd a parlament, illetve „Bugárék”. De azért mezei választóként annyit mindenképpen szeretnék hozzáfűzni a politológiai értekezéshez, hogy a „kis Szlovákiában” nem a magyar politikai egység érvényesíti bolseviki brutalitással „a győztes mindent visz” elvét, ahogy az sem biztos, hogy a szlovákiai demokrácia kiteljesedésének egyetlen láncszeme hiányzik már csak, nevezetesen még egy magyar párt. Szerintem lenne tennivaló bőszen a másik oldalon is!
Csekélységem ebbéli véleménye ellenére „Bugárék” — természetesen — szabadon dönthetnek.
(Neszméri Sándor, megjelent a Szabad Újság 2009/19-i számában)
