A barátinak semmiképpen nem mondható, szerencsére a szlovákiai magyarok csupán szűk rétegének érdeklődését felkeltő bulvár-portálon táblázatba foglalva adták közre, 2007-től évente mennyivel gazdálkodott a Szövetség a Közös Célokért társulás, azaz – „para” szóhasználattal – „mennyivel fejte meg a magyar államot”.
A kimutatás pontatlan, a megadott összegnél ugyanis nagyobb bevétele volt az elmúlt három évben a társulásunknak. És mire költöttük? Dél-Szlovákia 11 városában tájékoztató irodahálózatot működtetünk, elsősorban azért, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényből, a státustörvényből adódó lehetőségekkel a szlovákiai magyar közösség is élni tudjon.
A pontatlan kimutatás adataiból is kiderül, több olyan programra nyertünk támogatást, amit nem a működésünkre fordítottunk. Ezek közül talán az óvodáknak közvetített 4 millió és 20 millió Ft összegű támogatás története a legérdekesebb, és ez az eset jellemzi leginkább a feladatokhoz való hozzáállásunkat. Történt ugyanis, hogy a Szülőföld Alap oktatási szakmai kollégiumának az első pályázati kiírásakor 4 millió Ft keretet különítettek el a szlovákiai magyar óvodás korúak nevelési-oktatási támogatására. A pályázat lebonyolítására 2007-ben a társulásunk kapta a megbízatást, tehát mi tettük közzé a pályázati felhívást és a SZAKC-hoz érkeztek a pályázatok. Amikor a kérvényeket összegezve láttuk, hogy az óvodáink részéről az igény sokszorosa a rendelkezésre álló összegnek, akkor elkezdtem kilincselni, hogy a 4 millió forint keretet egészítsük ki más forrásból, ne kelljen a beérkezett pályázatok nagy részét elutasítani, hiszen az óvodáknak ez volt az első pályázati lehetőségük. Az MKP közbenjárásra sikerült is további 20 millió forint támogatást nyerni 2007 év végén a Miniszterelnöki Hivataltól, amit – a benyújtott pályázatok alapján -átutaltunk az óvodáknak.
A felnőttképzésre nyert támogatásokból három szakközépiskolával együttműködve bonyolítottunk le sikeres programot, 3 szakmában 10-10 felnőtt vett részt átképzésben, ez sem a mi működési költségeinkhez való hozzájárulás volt. (A jegyzékben szereplő 2008-as és 2009-es tételek közt is több esetben továbbpályáztatásra meghirdetett összegek szerepelnek.)
Az információknak az ilyen körítésben való tálalása egyetlen célt szolgál: a szlovákiai magyar közösségben – az évek óta kiéheztetett civil szervezetek egy részében – irigységet és bizalmatlanságot ébresszen, hiszen a három évre egy összegben kimutatott 214 470 000 Ft óriási összegnek tűnik. A valóság azonban az, hogy évente 90 millió Ft-ot kell, kellene ráfordítanunk a tájékoztató hálózatra ahhoz, hogy minimális szinten működjön, ez 2008-ig úgy-ahogy sikerült. Az alapfeladatokra a Miniszterelnöki Hivataltól 2007-ben és 2008-ban 50 millió Ft-ot, 2009-ben 40 millió Ft támogatást kaptunk, ami a bérköltségre sem elég, minden más kiadásra forrást kell találnunk.
Az teljesen értelmetlen és tisztességtelen, ha valakit azt bírálja a nyilvánosság előtt, hogy a bevételünk túlnyomórészt magyar állami közpénzből származik. Hiszen a státustörvényből adódóan közfeladatot látunk el. És bár természetesen nem vagyunk a közigazgatás része, a mi munkánktól is nagyban függ a kérelmezők elégedettsége, az eljárás sikeressége. A magyar állami forrás mellett egyébként európai uniós pályázatokból egészítjük ki a büdzsénket, 2004-től a harmadik nagyszabású pályázaton nyertünk támogatást, régiófejlesztést és a határ menti együttműködést segítő programokra.
Hetek óta arra próbáljuk felhívni a figyelmet, hogy az alapfeladatunk ellátására az illetékes magyarországi szervek 2004-től nem juttatnak megfelelő összegű támogatást, és a tájékoztatás alapfeltételeinek megteremtése ma már úgy sem lehetséges, hogy számos más feladatot is ellátunk. És a szlovákiai magyar közéletben erre az a visszhang, hogy talán nem is kell a SZAKC?
Egyetlen olyan programunk sincs, aminek ne látná hasznát a felvidéki közösség. Sőt, éppen az a baj velünk, hogy óriási visszhangot váltott ki, amikor anyagi okok miatt veszélybe került például a Felvidék Ma portál működtetése, illetve ami nem ennyire látványos, az EU-s pályázatunk előfinanszírozása.
A Felvidék Ma sikere sokaknak fáj, de mi inkább azokra figyelünk, akik április elején a 12 nap (és nem két hónap!) kényszerszünet alatt úgy reagáltak, hogy a hiánya óriási kárt jelentene.
Ardamica Zoránnak – két másik paraméteres cikkben – helyenként értelmezhetetlen kérdéseire válaszul csak néhányat sorolok fel azok közül a feladatok közül, amit a státustörvény körüli tájékoztató munkán és a Felvidék Ma portál működtetésén kívül ellátunk, és amiről részletes információt olvashat a szakc.sk oldalon: Tájékoztatást nyújtunk a magyarországi felsőoktatás iránt érdeklődő szlovákiai magyaroknak, és közreműködünk a rendelkezésre álló ösztöndíjak megpályáztatásában (mivel időközben megszüntették az erre szakosodott Agóra hálózatot), a Balassi Intézettel kötött szerződés értelmében. Vállalkozásfejlesztési központként működünk, kis- és közép vállalkozók támogatása érdekében, a Corvinus Támogatásközvetítő Zrt. (az Új Kézfogás Közalapítvány jogutódja) egyik szlovákiai partnereként, a Corvinus támogatásával működik a gazdasag.sk portál, és indult el a Szlovákiai Magyar Közgazdászok Egyesületének szervezése.
Ami a para-körökből leginkább támadott tevékenységünket illeti, az eMagyar Programban való részvételünk is sikeres: Elég, ha csak azt tekintjük, hogy a 11 közösségi házban, ahol az irodáink működnek, valamennyi szervezet számára, amellyel közös a székhelyünk és igényt tart rá, 2004-től folyamatosan biztosítjuk a szélessávú internet-hozzáférést. Elektronikus úton továbbítjuk a társulásunkra bízott különböző kérelmeket, pályázatokat, és az internet segítségével továbbítjuk a legkülönbözőbb témákban a közösségi munkában fontos információkat. A SZAKC által működtetett eMagyar pontokon valóban közösségi internet-hozzáférést talál az érdeklődő. A működési költségünk legnagyobb részét a kommunikációra fordított összeg teszi ki, hiszen a státustörvénnyel kapcsolatos ügyintézés speciális követelményekkel, költségekkel jár. 2009-ben például az eMagyar Programra kapott 20 millió Ft-ból a hétéves számítógép-parkot újítottuk fel a 11 irodában, és az internet-szolgáltatással kapcsolatos félévi költségeket fizettük ki.
Aki világosabban akar látni, az a www.emagyar.net oldalon tájékozódjon, ne a rosszindulatú informátorokra támaszkodó Paraméteren. A Magyarság az Információs Társadalomért program 2003-ban indult – Kovács Kálmánnak és Csepeli Györgynek, az IHM akkori vezetőinek a javaslatára -, amikor a Paraméterhez közel álló informátor minden bizonnyal éppen dörzsölte a kezét, látva a HTMH, az Új Kézfogás Közalapítvány és az Illyés Közalapítvány megszüntetésére vonatkozó terveket.
„Kamu nemzetmentő programról” az eMagyar Program esetében csak az beszél, akinek fogalma sincs, mit jelent az informatikai eszközöknek a nemzeti közösség szolgálatába való állítása. Vagy éppen az ellenkező irányt követi, szétver mindent, például a magyarországi támogatások nyilvántartó rendszerét, hogy utat nyisson az ellenőrizhetetlen szabadrablásnak, pedig a rendszer működtetését a státustörvény feladatul adja az illetékeseknek. A para-informátornak minden bizonnyal inkább emiatt főhet a feje, nem az eMagyar Program miatt, ezért a sok személyeskedés, ízetlen megjegyzés.
A bevételekről és a kiadásokról évente rendre beszámolunk a SZAKC közgyűlésének, ahol öt szlovákiai magyar szervezet képviselői ülnek, és hallgatják minden évben, hogyan sikerült a lyukakat tömködve életben tartani a tájékoztató hálózatot a magyar házakban.
Az adóforintokért való álszent aggodalmaskodásnak a SZAKC-cal kapcsolatban semmi helye nincs, mert az elszámolásainkkal soha egyetlen szervezetnek nem volt még gondja.
Kivéve most azokat a szlovákiai magyar köröket, akik nem szívlelnek semmit, ami összefogásról, közösségi célról szól.
Nem véletlen, hogy ez a kútmérgezés azon a portálon folyik, amelynek a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumában a szlovákiai magyar kultúrára szánt keret évente biztos forrást jelent. Mert akik döntenek az elosztásáról, azok kulturális terméknek tekintik a durva trágárságot is megjelentető, az egyik vagy a másik, helyenként mindkét nemi szervet jelzőként használó internetes felületet. És ennek a portálnak a házi szerzője, a minisztériumi kuratóriumban ülve a Felvidék Ma-ra vonatkozó pályázatot lesöpörheti az asztalról, mert hogy szerinte szélsőséges … Igaz, a kuratórium többi, a szlovákiai magyar értelmiségiek köréből kiválasztott tagjának ellenvetése ezzel kapcsolatban nem volt, elutasították a SZAKC kérelmét, és megszavazták a Paraméter támogatását.
A Paraméter pedig folytatja az áskálódást.
Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója
