2006-ban egyetlen napilapunk a csehszlovákiai magyarok második világháború utáni deportálásával, illetve Magyarországra történt kényszer-kitelepítésével kapcsolatban készített olvasói ankétot. A megdöbbentő és lesújtó eredmény arra enged következtetni, hogy magyar honfitársaim nagy hányada több mint hatvan év elmúlása után is még mindig félelemben él, a deportálás és a kitelepítés borzalmát a szlovákiai magyarok és utódaik jelentős része máig nem tudta feldolgozni, s a számára legtragikusabb esztendőket őszinte véleménynyilvánítással elítélni sem!
Nem véletlenül emlékeztetek erre éppen most, amikor választásokra készülünk, hiszen a szlovák közvélemény-kutatók valós vagy hamis feleletet próbálnak kicsikarni a szlovákiai magyartól: kire szavaz? Az MKP-ra vagy a Most-Hídra? Nem jut eszükbe, hogy a szlovákiai magyarok bizonyos része még az ilyen kérdésre sem mer őszinte választ adni. Azt mondják megtévesztően, amit a többségi nemzethez tartozó kérdező elvár tőle. Mikor azonban bemegy a szavazófülkébe, akkor a szívére hallgatva cselekszik, és a Magyar Koalíció Pártjára szavaz. Mert szerinte az az egyedüli magyar párt! Érdekeinek a folyamatos kifejezője és védelmezője! Ez sajnos nem vonatkoztatható minden szlovákiai magyarra. Azok nagy részére azonban igen, akik többségi nyomásnak engedve gyermeküket szlovák iskolába járatták vagy járatják, s tettük következményében csalódniuk kellett. Szép számmal akadnak olyanok is, akik vegyes házasságban élnek. Én az ő megítélésüknél is abból indulok ki, hogy a szavazófülkében felmenőikre való tekintettel és tisztelettel ők sem az MKP-ból kivált Most pártot erősítik szavazatukkal.
Mind a pártállami években, mind a demokráciában felbukkantak eredményt felmutatni képtelen magyarok a szlovák pártokban. Bugárék kiválásukkal éppen azt a szlovákok által hangoztatott gondolatot erősítik, hogy a magyarok ne etnikai alapon, hanem szlovák pártokban elvegyülve politizáljanak. A Most-Híd életrehívói, bárhogyan is álcázzák magukat, ezt a szlovák politikai törekvést segítik. Nem véletlen, hogy éppen akkor léptek színre a problémák elmaszatolásának szándékával, amikor a szlovákiai magyarság helyzete az Európa Tanács és az Európai Unió látókörébe került, sőt az Egyesült Nemzetek Szövetségébe is eljutott nyelvi zsarnokságtól zaklatott életünk híre.
A Most-Híd párt nevéből adódóan azt próbálja (reményeim szerint csekély számú támogatóival) elhitetni, hogy képes a mindenkori szlovák parlamenti képviselőkre olyan értelemben hatni, hogy megoldják számunkra, amit mostanáig eszük ágában sem volt megoldani. El szeretnék felejtetni velünk, hogy magyar kérdések felvetésekor a szlovák parlamenti képviselők egységbe tömörülve olyan sziklafallá változnak, amelyet lehetetlen külső segítség nélkül (Európa Tanács, EBESZ, Európai Unió) áttörni. S ilyen tapasztalatok után jön a Most-Híd azzal, hogy vegyített párttal nemzeti kérdésben ötről hatra lehet jutni. Nem szabadna ennyire lebecsülni a magyar választópolgárt. Ő ugyanis jól tudja, hogy az erőltetett „új” pártképződésre a szlovákoknak azért volt gyorsan szüksége, hogy megtörjék vele az MKP lendületét, s elbizonytalanítsák a helyzetünket vizsgáló európai biztosokat.
Nem lehet jól képviselni érdekeinket magyar megosztottsággal és szembeállítással! Nem lehet könnyen elfelejteni a rossz tapasztalatot a három magyar párttal… Nem kis fáradságba került, és persze a politikai helyzet is kikényszerítette (magas parlamenti küszöb), hogy a szlovákiai magyarság egy párt mögött sorakozzon fel! Megtörtént, hála az Egek Urának, s az egységesült politika húsz parlamenti képviselővel egyszerre nagy erőt mutatott fel. S a Most-Híd ezt akarja a többségi kényszernek „engedve” meggyengíteni! Hogy a magyarok most is egymással marakodjanak, ne érdekeink következetes érvényesítésével foglalkozzanak. Azt a szlovák törekvést erősítve, hogy az MKP esetleges befolyásából veszítve ne legyen képes helyzetünkre még nyomatékosabban felhívni az EBESZ és az Európa Tanács figyelmét! Kezdődik elölről a velünk folytatott játék? Mert hiszen a Most-Híd nem új párt, az MKP-ból kivonult csalódottak kicsiny gyülekezete. Akik, sajnos, a biblia szavaival élve nem tudják, mit cselekednek. S nem látják, érzékelik tettük következményét! Úgy viselkednek, mintha a szlovák többség vezetőihez hasonlóan ők sem „értenék”, hogy ha lojalitásunk államérdek, akkor eléréséért nagyvonalúságot tanúsítva tenni kell! Úgy, hogy a szlovák parlamenti többség leveszi rólunk a pórázt. És lehetővé teszi, hogy a költségvetés százalékarány szerint ránk eső részével magunk gazdálkodhatunk. S hogy iskoláinkkal és kultúránk fejlődésével mi törődhetünk. Alakítsanak ki végre olyan társadalmi légkört, hogy sem nyílt, sem álcázott nacionalizmus ne basáskodhasson rajtunk. S végül ne a szlovák többség képviselői zengedezzenek itthon és külföldön velünk kapcsolatban átlagon felüli jogokról, amelyekben nem részesülünk, hanem mi mondhassuk el ezt magunkról, mert akkor lesz igaz!
Mélységesen hiszem, hogy azok a magyarok, akiket negyvenöt óta anynyi csapás és csalódás ért, és tetteken nyugvó békességre vágynak, a Magyar Koalíció Pártjára szavaznak, mert ez az a párt, amellyel elérhetjük, hogy ha nagyon-nagyon megkésetten is, ne csak szülőföldünknek lehessünk megbecsült fiai, hanem az egész országnak is.
Mács József
