Vasárnap ünnepli 65. születésnapját Duray Miklós felvidéki magyar politikus, író. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) minap leköszönt stratégiai alelnöke a felvidéki magyar közösség jelenlegi helyzetéről, nemzetpolitikai elvárásairól és a most kezdődő aktív „nyugdíjaséveiről” is beszélt a Magyar Hírlapnak.
– Milyen a politikai-közéleti közérzete azután, hogy Magyarországon és Szlovákiában is kormányváltás történt, illetve hogy az MKP kiesett a pozsonyi parlamentből?
– Hol jól, hol rosszul érzem magam. Sok oka van ennek, de egyet mindenképpen megemlítenék. Úgy érzem ugyanis, hogy még mindig rossz irányba megy a Kárpát-medencei magyar nemzetpolitika. Egy példa: Szerbia azon a határon áll, hogy megkezdje csatlakozását az Európai Unióhoz, ugyanakkor a délvidéki magyarság, illetve Budapest a sikerek netovábbjának tekinti azt, hogy létrejöhetett a Magyar Nemzeti Tanács.
– Szlovákiában nyoma sincs a kulturális-személyi elvű autonómiának, Szerbiában viszont a nemzeti tanácsok létrehozásával ebbe az irányba mozdulhatnak el a nemzetiségek.
– Nem is azt mondom, hogy ez nem siker, de valójában ahhoz az állapothoz tértek vissza a Vajdaságban, ami például a hetvenes évek titói Jugoszláviájában hellyel-közzel megadatott a kisebbségi kultúrák számára. Az igazi kulturális autonómiához komoly alkotmányos biztosíték, sokkal több jogosultság kell, és az sem mindegy, mennyi pénzt lehet szétosztani. Tény, hogy a Felvidéken ilyen eredményt nem sikerült elérni az elmúlt években, azonkívül, hogy a második Dzurinda-kormány idején kiharcoltuk a komáromi magyar egyetemet. Azért mondom tehát, hogy a magyar nemzetpolitika szükséges szemléletváltozása még nem következett be, mert az elért részeredmények olyan helyzetet hoztak, amelyet már sokkal korábban kellett volna elérnünk. Tehát önmagunkkal szemben késésben vagyunk, különösen, ha az asszimiláció és az elvándorlás folyamatát tekintjük. Így a Kárpát-medencei gazdasági nemzetstratégia megalkotása nem várathat magára. Közvetlenül a tavaszi, magyarországi választások második fordulója után egyébként azt javasoltam, hogy még a kormányalakítás előtt üljön össze egy Kárpát-medencei tanácskozás, amely révén fontossági sorrendet állíthatunk fel a szükséges nemzetpolitikai teendőket illetően. Ezt a kezdeményezésemet, sajnos, a győztes magyarországi pártszövetség nem hallgatta meg érdemben, így nem maradt idő átbeszélni a szükséges teendőket. Pedig ilyen egyeztetésre az elmúlt években a baloldali, budapesti kormányok miatt nem volt lehetőség. Éppen ezért fordulhatott elő, hogy a kettős állampolgárságot lehetővé tevő jogszabály megtárgyalását a júniusi szlovákiai választások előtt tűzte napirendre a magyar Országgyűlés, pedig Csáky Pál akkori MKP-elnökkel az élen azt kértük, hogy várjanak a magyarországi politikusok, nem többet, mint néhány hetet.
– Most lényegében azt mondja, mint amit az MSZP és az LMP sulykolt.
– Nem számít, hogy ezek a pártok mit hangoztattak, ugyanis mi, az MKP politikusai vetettük fel először, hogy néhány hetet érdemes várni, aztán gyorsított eljárásban fogadják el az állampolgársági törvényt. Ezzel kihúztattuk volna Fico és Slota ellenpropagandájának a fullánkját. Mi ugyanis, az egyébként jó szándékú magyar jobbközép politikusoktól eltérően, a zsigereinkben érezzük, hogy a benesi dekrétumok, illetve a jogfosztottság, hontalanság évei után a felvidéki magyarokban örökölt félelem él. Ezt mi nem tudtuk a kellő módon elmagyarázni, de értő füleknek is híján voltunk. Az MKP rossz szereplésében ez is szerepet játszott, de nem állítom, hogy csak emiatt választotta a felvidéki magyarok többsége a Bugár-féle szlovák–magyar pártot. Az esetből azonban okulni kell, ezért is tartom kedvező fejleménynek, hogy a magyar kormány újra össze kívánja hívni a gyurcsányi érában ellehetetlenített Magyar Állandó Értekezletet.
– Számos oka lehetett, mégis miben ragadható meg elsősorban, hogy a választásokon egy szlovák–magyar formációt, a Bugár Béla vezette Híd–Mostot jóval többen támogatták a felvidéki magyarok közül, mint az MKP-t, amelynek Duray Miklós az egyik alelnöke volt?
– A határon túli nemzetrészek közül a felvidéki magyarságot tette tönkre leginkább az, amit Budapest 2002 és 2010 között művelt, ugyanis földrajzi és egyéb okokból a szlovákiai magyar közösség kötődik a legszervesebben Magyarországhoz. Az MSZP és a SZDSZ nyolcéves kormányzása pedig összeroppantotta tudatában és bizodalmában a felvidéki magyarságot. Ugyanakkor nem magyaráztuk el a választóinknak, miért volt szükség 2007-ben arra, hogy Bugár Bélát belső választás révén felállítsuk az MKP elnöki székéből.
– Miért volt erre szükség?
– A Magyar Koalíció Pártja 1998 és 2006 között kormányon volt, mégis azt tapasztaltam, hogy a lényeges kérdéseket azért söpörjük mindig szőnyeg alá, mert a magyar közügy érvényesítése lehetetlenné tenné az egyéni és csoportérdekekhez kötődő gazdasági előnyök, pozíciók, javak elérését. Az utóbbiak pedig Bugár körének voltak fontosak.
– Ön a Bugár-féle pártvezetésben először tiszteletbeli elnök volt, aztán pedig ügyvezető alelnök lett. Miért nem próbálták előbb leváltani Bugár Bélát?
– Amíg egy párt kormányon van, addig az elnök sikeresnek minősül. Ellenzékbe kerülve Bugár elveszítette ezt a bűvkörét, így akkor tudtunk lépni. Abban persze, hogy hagytuk, hogy hosszú évek alatt erkölcsileg lezülljön a párt, az én felelősségem is megragadható, még akkor is, ha számtalanszor rámutattam a hibákra.
– Az MKP stratégiai alelnöki tisztét töltötte be 2007-től idén nyárig. Mit tudott letenni az asztalra?
– A felvidéki magyarság számára nemzetstratégiai elképzelést dolgoztunk ki, amelyet azonban az MKP egyáltalán nem hasznosított. A pártelnök ugyanis nem tűzette napirendre. A kidolgozott nemzetstratégiai tervezet bevezető tanulmánya mindazonáltal megjelent a Magyar Konzervatív Alapítvány által kiadott tematikus kötetben.
– Az elmúlt három évtizedben számos könyvet írt. Most, hogy nem lett parlamenti képviselő, milyen köteten dolgozik?
– Korom szerint nyugdíjas vagyok, de a továbbiakban is dolgozni szeretnék. Jelenleg hosszabb elemzést írok az elmúlt másfél évtized és a jelen szlovákiai magyar politikájáról. Hogy politizálok-e még, azt nem tudom, bár nem szeretnék teljesen kivonulni erről a területről, ezen a héten is előadtam egy nemzetpolitikai konferencián.
– Csütörtökön magyarországi barátai azzal köszöntötték, hogy zártkörű vetítésen bemutatták Koltay Gábor Duray Miklós életéről, pályájáról, illetve a felvidéki magyarságról szóló filmjét. Hogy érezte magát a bemutatón?
– Megható és bensőséges esemény volt. A film egyébként már egy éve kész van, és úgy néz ki, ősztől a nagyközönség is láthatja.
Magyar Hírlap, Felvidék Ma
