Jozef Čentéš, aki egyszer talán főügyész lesz, alaposan befűtött magának. Először ugyanis kitörölte, majd ezt követően véletlenül megsemmisítette Matovič vallomását, aki azt állítja, hogy a pártjelölések mögött korrupció van, amivel alaposan el kellene bánni.
Talán szót sem érdemelne az ügy, ha nem Szlovákiában élnénk: Čentéš melléfogása ugyanis indok lehet arra, hogy a köztársasági elnök továbbra is halogassa a kinevezését.
A kétségek, hogy alkalmas-e egyáltalán Čentéš egy ilyen fontos intézmény vezetésére, mint amilyen a Főügyészség, ugyanis azonnal el kezdtek minden irányból özönleni. Már szinte úgy tűnik, mintha előre megírt forgatókönyvről lenne szó, mi több titkosszolgálati játékról. Valószínűbb azonban, hogy a Trnka körüli emberek egyszerűen csak kihasználták Čentéš felesleges hibáját, és most jól befűtenek neki. A maga okozta szégyent már nem mossa le magáról, de ez még a kisebbik gond.
De lássuk először a tényeket: amikor Matovič el kezdett a koalíción belüli állítólagos korrupcióról beszélni, Trnka megbízta Čentéšt, hogy hallgassa őt ki. Bár nyilvánvaló volt, hogy így szerette volna megalázni őt és megmutatni, hogy ki az úr az ügyészségen, Čentéš fennakadás nélkül elfogadta az utasítást. Annak ellenére, hogy Trnka néhány nem odaillő kérdést is előkészített a kihallgatásra – mint például, hogy milyen tisztálkodószereket használnak a politikusok, hogy ilyen piszkosak?
Čentéš ugyanis szolid ember, aki tiszteletben tartja a tekintély elvét, függetlenül attól, hogy azt megérdemlik-e – bár az ügyészség egyeduralmi rendszerében nem nagyon van választása. Čentéš tehát behívatta Matovičot. A tanúvallomásra közvetlen főnökének, Tibor Šumichrastnak az irodájában került sor, Čentéš irodájában ugyanis éppen a Legfelső Bíróság ítéletei száradtak, amelyek előzőleg eláztak, és nem akarta a képviselőt méltatlan körülmények közt kihallgatni.
Miután megtörtént a kihallgatás, utasította a jegyzőkönyvvezetőt, hogy a vallomást törölje ki a számítógépéből, nehogy az jogosulatlan kezekbe kerüljön, ami az ügyészségen uralkodó áldatlan állapotok közepette senkit sem lepett meg. A probléma az, hogy Čentéš véletlenül – a kihallgatáshoz készített jegyzeteivel együtt – az iratmegsemmisítőben ledarálta a vallomás nyomtatott változatát is. Mivel a számítógépben már nem lehetett előkeresni a kitörölt dokumentumot, Matovičnak újra vallomást kellett tennie.
Bár ugyanazt vallotta, azonnal el kezdtek terjedni mindenféle összeesküvés-elméletek, miszerint Čentéš az első vallomást azért semmisítette meg, mert túlságosan „kemény” volt, mi több, hogy Radičová és Dzurinda utasítására semmisítette azt meg. Čentéš pechjére a kihallgatás folyamát még a jegyzőkönyvezető sem tudja igazolni, mivel időközben cserélődtek. A Mr. Bean sztorijaira emlékeztető helyzetet rögvest kihasználták a Trnka körüli emberek.
Az ügyészség sajtóosztálya először azt jelentette be, hogy Matovič tanúvallomását nem véletlenül semmisítették meg, ami csak tovább éltette a Čentéš kormánykoalíciót fedező szándékáról szóló fámákat. Peter Tóth, a SIS kémelhárításának volt igazgatója – aki tudvalevőleg a mediális és titkosszolgálati játszmák mestere – még aznap a blogjában kétségbe vonta, hogy véletlenül történt a dolog.
Másnap megszólalt a Smer alelnöke, Pavol Paška, aki gyermetegnek nevezte Čentéš magyarázatát. Ugyanaz a Paška, aki a parlament elnökeként önkényesen megváltoztatta a már jóváhagyott törvény szövegét. A kör akkor zárult be, amikor Trnka bejelentette, hogy az ügyészség ellenőrizte a kihallgatás folyamát, s Matovič vallomása jelenleg Čentéš páncélszekrényében van.
Ezek után nem lenne meglepő, ha Čentéšt fegyelmi eljárásnak vetnék alá, ahogyan azt az SNS már jelezte. Trnka és emberei nyilvánvalóan minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy teljesen eláztassák Čentéšt. Ráadásul ez újabb mentségül szolgálhat arra, hogy Čentéš egyhamar ne kerüljön az ügyészség élére. Šumichrast becsületére legyen mondva – aki egyébként Trnka embere –, hogy Čentéš tettét emberi hibaként jellemezte.
Jozef Čentéš már több hónapja roppant nyomás alatt dolgozik – ráadásul olyan környezetben, ahol még a portásnak sem hihet. Sőt még az is tudvalévő róla, hogy nem túl gyakorlatias ember. Sem az egyik, sem a másik azonban nem mentség számára: az ügyészség lehetséges főnökének a szokványos adminisztratív feladatokkal is boldogulnia kell, bár a tisztsége egészen másról szól.
Čentéš szerencsétlen tévedése legyen hát az ok arra, hogy Trnka tovább uralkodjon itt? Vagy már elfelejtettük volna, ki is ő is tulajdonképpen?
Felvidek.ma, .týžden.sk, Marek Vagovič, ford.dé
