Sok mindenben egyet lehet érteni azokkal, akik elvszerűen és érvelve elutasították a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában az euro-mentőcsomagról szóló szerződést.
Leginkább azzal az érvvel kell egyetérteni, hogy a felelőtlenül gazdálkodó kormányok országait miért azok az országok mentsék meg a csődtől, amelyeknek kormánya felelősen gazdálkodott. De az a felvetés is igaz, hogy a mentőcsomag pénze mégsem a válságba került országokba kerül, hanem a nekik hitelező bankok kasszájába. Eddig tart az igazság. Az érem másik oldala a felelősségről, a közös felelősség vállalásról szól. Mindazon államok, amelyek beléptek az Európai Unióba, főleg azok, amelyek 2004-ben váltak EU-taggá. abban versenyeztek, mikor vezethetik be az Eurót fizetőeszközként, azaz mikor adhatják fel pénzügyi önállóságukat. Szlovákiában ez 2007-ben történt meg és nagy sikerként lett elkönyvelve. Politikai sikerként. De sok gazdasági haszon is származott ebből, mert mentesültek a szlovákiaiak a pénzváltás terhétől, a vállalkozók számára az egységes pénzben való elszámolás felszabadította a kereskedelmi gátakat, a támogatások is egyértelműbbé és összehangolhatóbbá váltak. Az euró bevezetését mindenki jókedvvel élte meg. Akkor még senki sem tudatosította: ha beléptem a klubba, az ottani szabályokhoz, megállapodásokhoz kell magam tartani. Van ennek történelmi háttere. Szlovákia a 20. század kedvezményekkel dédelgetett régió/ország/állam alakulata. Az európai politika nyertese volt 1920-ban a trianoni békeszerződés révén, 1939-ben az első önállóságának elnyerésekor, 1945-ben amikor náci-bérencből egyszerre a nyugati szövetségesek közé került. Sőt 1993-ban is, amikor simán vált a nemzetközi jog alanyává. Mindeddig semmilyen felelősséget nem kellett vállalni az európai közös ügyekért. Azóta megváltozott a világ. A gyerek felnőtté vált. A gondok az önállósodást követő első öt évben kezdődtek. Milyen lesz az új állam politikai tájékozódása? Keleti vagy nyugati? Mečiar harmadik kormánya 1998-ban emiatt bukott meg, mert csatornát nyitott volna nyugat felé az orosz érdekeknek. Emiatt nem jöhetett vissza a szlovákiai politika élére Ján Čarnogurský sem, mert ő is hagyományos oroszbarát volt. Ekkor, 1998-ban Nyugat-barát kormányt Szlovákiában csak a magyarokkal lehetett alakítani. A következő gond az Európai Unióhoz való csatlakozáskor jelentkezett. Akarja-e a csatlakozást az ország lakosságának többsége? De később is a magyarokon múlt a pozitív döntés, amikor az európai alkotmányhoz, a Lisszaboni Szerződéshez kellett csatlakozni. Ezek stratégiai kérdések voltak. Szlovákia a rendszerváltozás után az ezekről szóló döntésekben mindig elbukott volna, ha nem élnek itt magyarok, ilyen nagy lélekszámban és arányban. A magyarok döntötték el Szlovákia nyugati irányultságát az elmúlt húsz évben. Most más a helyzet. A magyaroknak nincs képviselete a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában, azaz a parlamentben. Emiatt Szlovákia az euró-mentőcsomag átmeneti elutasítása miatt első ízben védhetetlenül leszerepelt az európai politikában. Most bebizonyosodott, hogy ennek a társadalomnak egy része csak az előnyök miatt nyugat-barát vagy európai. A közös európai felelősségvállalásban két párt mondott csődöt. A Szabadság és Szolidaritás nevű párt, amelynek vezetője egy dúsgazdag vállalkozó, Richard Sulík, a másik a Most-Híd, aminek a vezetője az a Bugár Béla, aki csak a vállalkozói haszonérdekekkel foglalkozik. Egyikük sem tudott rendet teremteni a pártjában, hogy támogassák az európai szolidaritást, amit mi, magyarok Szent István idejétől tudatosítunk.
Duray Miklós, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”30549, 30539, 30552, 30553, 30554, 30555″}
