Ha cinikusan akarnék válaszolni a „hogyan tovább” kérdésre, azt válaszolnám: semmi esetre sem visszafelé. Ne vissza azokba a múlt századi kilencvenes évekbe, amikor kis országunk „fekete lyuk” volt Európa térképén,
s amikor a pénzügyi gondokkal küszködő központi hatalom a spórolást a közigazgatási intézményrendszer karcsúsításával, hivatalok összevonásával és miegyebekkel kezdte, fittyet hányva a polgárok érdekeire, vagy ha úgy tetszik, az ügyintézési, az utazási és egyéb más kiadásokat a polgárok nyakába varrta, mert neki így volt kényelmes. És ne vissza ugyanezen kilencvenes évekbe, amikor – ugyancsak a központi kassza kongása okán – kizárólag a helyi önkormányzatok költségvetése szolgálhatott a megtakarítás eszközeként, persze úgy, hogy a feladatokból, a hatáskörökből semmit sem vont vissza a kormány, csak bízott abban, hogy a polgárok elégedetlensége vagy haragja hozzá már nem ér el, kitöltheti mindenki a mérgét helyi szinten, szidhatja a polgármestert és a helyi képviselőket. És oda se vissza, hogy „a hatékonyság és az önkormányzati szolgáltatás minőségi javítása” szépen hangzó jelszó leple alatt „átfogó közigazgatási reform” színlelésével megint „központi falukat” vagy „kiemelt településeket” hozzanak létre, megfosztva a helyi közösségeket szuverenitásuktól, jogalanyiságuktól. Ha rosszmájúskodni akarnék az éppen megbukott kormány rovására, akkor meg azt válaszolhatnám a „hogyan továbbra”, hogy ne „oda”, ahová ők indultak: az önkormányzatoktól jelen hatás- és jogköreik mellett már nem lehet 240 millió eurót elvonni.
Még a válságra hivatkozva sem, mert ha mégis elvonják, nemcsak az európai uniós támogatásokról kell lemondaniuk településeinknek az önrész kigazdálkodhatatlansága miatt, hanem az óvodák, iskolák fűtéséről, a közvilágítás bekapcsolásáról, a temetők karbantartásáról is. És nem lehet a polgárok nyakába varrni 70-80 kilométeres utazások kiadásait az államigazgatási feladatokat ellátó hivatalok összevonása (például kataszteri, munkaügyi vagy éppen adóhivatal) okán, pénzhiányra hivatkozva, mert nem lehet cél, hogy elérhetetlenné váljanak ezek a szolgáltatások éppen azok számára, akik miatt egyáltalán léteznek. Ha viszont se cinikus, se rosszmájú nem akarok lenni, azt mondom a „hogyan továbbra”, válasszunk olyan kormányt, amely képes partnerként kezelni az önkormányzatokat, képes felismerni, hogy a helyi önkormányzatokon keresztül jut el minden jó és okos szándéka leggyorsabban a polgárokhoz, s ennek megfelelően legyen a kormány és az önkormányzatok közös cselekvésének mindenkori központja a polgár érdeke! Így „tovább”, az lesz a jó irány!
Őry Péter
