Sok nagyszerű írás jelent meg már itt a hírportálon a kettős állampolgárságot illetően, és mindegyik szerző rámutatott a törvény alkotmányellenességére. A sürgetések ellenére, Szlovákiában továbbra is késik az ügy tisztázása, és a sértett személyek rehabilitálása.
Felvetődik tehát a kérdés, vajon miért? Mit csinálunk megint rosszul, mi felvidéki magyarok, ha az igazunkat, és az igazságot keressük? Mert a szlovák médiák bizony, nem elég tárgyilagosak ebben a témában, és nem állnak ki az igazság mellett teljes mellszélességgel. Pedig számukra is szemetszúró kell hogy legyen, hogy itt, nem csak egy magyarellenes kormány-megnyilvánulásról van szó, hanem sokkal többről, az emberi jogok sárbatiprásáról. És ezek után, arra a következtetésre jutok, hogy ebben az eltévedt, félresikerült országban, más nem is várható el, sem a politikusoktól, sem a szlovák társadalomtól, sőt a média számára is ez a követendő recept.
Mert azok, akik eltűrik, hogy egy velük több száz éve együttélő őshonos népet (akikhez a legtöbb esetben még rokoni szálak is kötik), vélt sérelmekért, sőt ok nélkül állandóan megalázzanak, mert az, az alapvető emberi jogait immár 100 éve kérni meri, ezt egy magára valamit is adó államnak a XXI. században nem szabadna elhallgatni, szó nélkül hagyni pedig vétek, és megbocsáthatatlan. Hiszen itt, nem csak a fejekben, és szívekben van óriási adósságtöbblet nemzetrészünkkel szemben, de baj van az emberséggel, a másság tiszteletben tartásával, és a toleranciával is. Vajon még meddig? Számomra ugyanis felfoghatatlan még ma is, hogy miért baj az, ha egy magyar nemzetiségű szlovák polgár felveszi egy másik állam polgárságát is, ami évtizedeken keresztül jól bevett szokás volt éppen itt Szlovákiában, még tartós lakhellyel nem rendelkező szlovák személyek számára is. Bosszútörvény ezért ide, vagy oda, az egyszerű parasztlogikát követve, ez nem csak Őket illeti meg, de nekünk is alanyi jogon jár!
Főleg akkor, ha a köztársasági elnök Ivan Gašparovič szavait idézve: „Mi magyarok Szlovákiában szabad emberek vagyunk”. Ha pedig valóban azok vagyunk, akkor engedtessék meg nekem, hogy én válasszam meg barátaimat, én döntsek arról, hogy kit veszek feleségül, melyik iskolába íratom be gyermekemet, melyik újságba írok cikket, és leszek-e kettős állampolgár vagy sem!
Ezért a jelenlegi bosszú, vagy trucctörvény, az alkotmányellenessége mellett, a szabad ember rólunk alkotott Gašparoviči tételt is negálja, mert ez a törvény megfosztja a kérvényezőket ezen joguktól, és azzal bünteti Őket, hogy hontalanná válnak saját szülőföldjükön. Mi több, ezt a förmedvényt megszavazták a szlovák demokratikus parlamenti képviselők is, a köztársasági elnök meg aláírta. Ezért ne csodálkozzunk azon, ha dolgaink a jövőben nem úgy alakulnak, ahogy mi szeretnénk, és az alkotmánybíróság sem hoz számunkra kedvező döntést. Mert megállapítani azt, hogy alkotmányba ütköző-e az említett törvény, vagy sem, csupán 10 perc kérdése. Az elhúzódás oka ezért bizonyára az, hogy olyan megfogalmazást kell találni a taláros uraknak, amely felmenti a diszkriminatív törvényt produkáló politikusokat és közjogi méltóságokat a felelősség viselése alól, és minket jelölnek majd meg, állandó visszaesőknek, provokatőröknek, jó hogy nem bűnözőknek, akik nem tisztelik Szlovákia törvényeit. A szólás-mondás lényege ezáltal teljesül, hiszen a kecske jóllakik, a káposzta is megmarad. Ezután javasolni fogják a törvény kiegészítését olyan Matovič, meg Lipsič-féle eresztésekkel, melyekben számunkra nem lesz köszönet. Mert Szlovákiában ez már így működik több évtizedes múltra visszamenőleg, vagy tévedek? Tekintettel a többség érzékenységére és szükségleteire, tehát mi egyszerűen nem lehetünk továbbra sem egyenrangúak a szlovákokkal, s ebből logikusan az következik, hogy nemcsak Szlovákiának, de Európának is csak másodrangú polgárai lehetünk. Ezen eszmefuttatásom sajnos valósnak látszik, s ez magyarázatot ad mindenre, ami eddig velünk történt, és arra is, hogy jogorvoslatért miért fordulunk mindhiába, az EU bármelyik intézményéhez.
Bár ne lenne igazam!
Mészáros László, Felvidék.ma
