Beszélgetés Csáky Pál egykori MKP-elnökkel a Gorilla-ügy kapcsán
– Mikor tapasztalta ez első jeleit annak, hogy az MKP-ban is jelen vannak azok, akik elsősorban a saját, nem pedig a közösség érdekeit nézik?
– Utólagos információk alapján azt látjuk, hogy a folyamat úgy 2001-től indult el, s lépésről lépésre épült ki a párt háta mögött. Erőteljesebb kontúrokat 2004 végén, 2005-6-ban öltött. Meg kell említeni, hogy ebben az időben a földalapnál szolgálatot teljesítő két MKP-jelölt, nagyszombati megyei és galántai járási szinten lebukott, s jogerősen el is ítélték őket. Komoly medializált problémák is akadtak Nyitra megyében, a lévai kórház körül, bizonyos szociális intézmények körül. Főleg a Lévai járásban volt ez elég kínos, illetve a Komáromi járásban is történtek visszaélések, és arról se feledkezzünk meg, hogy a szlovák sajtó évekig csámcsogott azon a Čuňo-ügy vonatkozásában, hogy nekünk volt a legjobb „meteorológus politikusunk”. Bennem a borjú 2006 táján dőlt el, több kellemetlen élmény miatt. Bugár Béla elnökkel és Bárdos Gyula frakcióvezetővel együtt tagja voltam annak a tárgyalódelegációnak, amely a 2006-os választások után az esetleges együttműködésről, illetve a kormányba lépésről egyeztetett különböző pártokkal. Amikor a Smerrel már harmadszor ültünk le, Robert Fico azzal kezdte, hogy úgy nehezen tudunk megegyezni bármilyen kérdésben, ha azok, akik a mi nevünkben úgymond gazdasági kérdésekről tárgyalnak, olyan elfogadhatatlan kérelmekkel jönnek, mint azok, akik tegnap jártak itt. Én semmit nem tudtam arról, hogy bárkinek ilyen mandátuma lenne. Utólag derült ki, hogy az MKP gazdasági csapatából ketten tárgyaltak a Smerrel, és komoly gazdasági kérelmeket vetettek fel. Ezt a kérdést megnyitottam az elnökségen is, ahol intenzív vita alakult ki arról, hogyan történhet meg, hogy az MKP megfogalmaz bizonyos politikai prioritásokat, s valakik a hátunk mögött tisztázatlan gazdasági érdekekek alapján tárgyalnak arról, hogy az MKP belép-e vagy sem egy kormánykoalícióba.
– Efféle dolgok alapján hangzott el már többször, hogy úgy látszott, nem a pártnak van gazdasági lobbija, hanem a lobbinak pártja…
– Akkoriban beszéltem erről a médiában is. Meglepett, hogy most, amikor a Gorilla-ügy kirobbant és visszakerestem a régi nyilatkozataimat, legalább negyvenre bukkantam ebben az összefüggésben. Ez bizonyítja, hogy már akkor nyíltan beszéltem erről, beleértve a kongresszusi beszédemet is. A Gorilla-ügynek van egy vonatkozása, amely minden kétely mellett abszolút igazság. Ez pedig az, hogy azoknak a politikai pártoknak a vezetői, akik érintettek az afférban, hitelüket vesztették. Úgy gondolom tehát, hogy Dzurindának, Ficónak, Bugárnak és Hrušovskýnak sincs már keresnivalója ezek után a közéletben. Mert egy pártelnök, még ha nem is személyesen vett részt a kétes tranzakciókban, akkor is felel a pártjáért, és a politikai felelősséget viselnie kell. Egy másik esetre még 2005-ből emlékszem, amikor egy kereszténydemokrata kollégának a szemére hánytam, hogy nem igazán korrekt módon viselkednek a kormánykoalícióban. Azt válaszolta, én csak ne nagyon beszéljek, inkább arra figyeljek, hogy az MKP ne a magyar korrupció pártja legyen, mert a mi hátunk mögött meg más dolgok történnek. Biztos sok hasonló információ polgármesterektől, vállalkozóktól is érkezett, s 2006 elején kezdett elindulni az a fajta gondolkodás a pártban, hogy a vezetés leváltása nélkül nem tisztítható meg az MKP.
– Ez vezetett aztán 2007-ben a vezetőcseréhez…
– Igen, és kijelenthetem, hogy akkor a párt megtisztult. Mindenkinek elmondtam, hogy ebben a kérdésben a nulla tolerancia elvét vallom. Erre az érintettek, ahelyett, hogy elfogadták volna ezt az elvet, fellázadtak ellenem, megpróbáltak leváltani, s miután ez nem ment, létrehoztak egy saját pártot.És bizony, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez az új párt 2010-ben több szavazatot kapjon, mint az MKP. Ez olyan momentum, amely felett komolyan el kell gondolkodnunk mindannyiunknak.
– Mivel magyarázhtó, hogy ez a gazdasági lobbi markában tartotta a pártot, illetve a párt fölé nőtt? Az akkori elnök nem volt elég erélyes? Mert ugye, naivitás lenne azt hinni, hogy egy pártelnök ilyenről nem tud…
– Nem egyszerű erre válaszolnom, mert nincsenek mélyinformációim. Két dolgot azonban el lehet mondani az objektív informáltság alapján. Azt kérdezte tőlem a minap egy riporter, megjelentek-e nem hivatalos eredetű, esetleg korrupciós ügyekből származó pénzek a pártban, vagy a párt körül úgy, hogy az pártcélokat, vagy egyéb közösségi célokat szolgált volna. Azt mondtam, hogy nem. És tényleg, amikor átvettem az elnöki funkciót, leellenőriztem a párt anyagi helyzetét. Egyetlen számlát találtam, a párt hivatalos számláját, amelyen a párt pénze volt, ezt követően sem találkoztam egyetlen görbefillérrel sem. Ez azt jelenti, hogy ha voltak ilyen pénzek – s úgy néz ki, hogy voltak -, azok magánzsebekbe vándoroltak. Mindez nagyon felháborít. A Gorilla-aktákban óriási pénzekről van szó. Nemrég Kassán jártam, ahol a Thália Színháznak 4 ezer euróra lenne szüksége, hogy bizonyos dolgokat túléljen, megoldjon. A nagysallói magyar iskolának a fejpénzből havi ezer euró hiányzik ahhoz, hogy ez a nyelvhatáson lévő intézmény fenn tudjon maradni. Az intézményeink, a nyugdíjasaink filléres gondokkal küszködnek. Mindeközben a háttérben vannak olyan emberek, akik a magyar szavazók jóvoltából jutottak különböző jól fizető posztokra, s nem tudjuk, milyen óriási pénzeket mozgathattak, s milyen irányban. Mostanában hívták fel rá a figyelmemet, hogy az interneten megtalálható egy intézet oldala, amely a társadalmi-szociális hálózatok feltérképezésével foglalkozik. S azt látom, hogy azok, akik tőlünk elmentek, épp abban az időben hoztak létre magáncégeket – s nem kis tőkével -, amelyről a Gorilla-anyag szól. Tehát a kettő mintha összecsengene, s választ adna a kérdésre, hol landolhattak ezek a pénzek. Az MKP jelenlegi vezetőit is megnézték ilyen vonatkozásban, s nem találtak vállalkozásokat. Nekem soha nem volt gazdasági vállalkozásom, s az objektív feltérképezés szerint a jelenlegi MKP-vezetők sem érintettek a Gorilla-ügyben, mint ahogy nem szerepel az iratban egyetlen név sem az MKP 150 fős képviselőjelölti csapatából. Akik érintettek, már elhagyták az MKP-t.
Az interjú a Szabad Újság e heti számában jelent meg.
{iarelatednews articleid=”32039″}
