Pénteken, 2012. október 12-én a Semmelweis Egyetem Testnevelési Karának (valamikori Testnevelési Főiskola) aulájában tartotta a TF Esték néven közismertté vált rendezvénysorozat záró összejövetelét.
A minden bizonnyal utolsó összejövetelre a rendezvénysorozat alapítója és főszervezője a kassai születésű Schulek Ágoston halálának egyéves évfordulóján került sor. Schulek Ágoston rúdugróként többszörös országos bajnok és országos csúcstartó volt, 2005-2007 között az Európai Atlétikai Szövetség elnöke volt majd örökös tanácstagja lett. Sportolói pályafutásának befejeztével edzőként dolgozott, elnyerte a mesteredző minősítést, a rendszerváltozás után a Testnevelési Főiskola rektor helyettese volt. Közéleti szereplései közül a TF Esték rendezvénysorozat megalapítása és szervezése tette közismerté a nevét. Tagja volt a Százak Tanácsának, 2008 óta a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöki tisztét töltötte be, 2011-ben egyik alapítója volt a Civil Összefogás Fórumnak.
A TF Esték záró rendezvényére az egyetem hagyományosan zsúfolásig megtelt aulájában került sor. A rendezvény alapítójának emlékét Makkai Lilla református lelkész idézte fel. A felkért előadók (többek között Kondor Katalin, Csath Magdolna, Bencze Izabella, Döbrentei Kornél, Papp Lajos, Duray Miklós) és művészek (Ferencz Éva, Petrás Mária, Maczkó Mária, Budai Ilona, Császár Angéla, Kubik Anna, Kobzos Kiss Tamás…) Schulek Ágostonra emlékeztek.
Az alábbiakban Duray Miklós „Az utolsó TF Este?” c. megemlékezését olvashatjuk:
A valamikori Testnevelési Főiskolának, a TF-nek ebben a híressé és nevezetessé vált aulájában, 2011 áprilisában a 144. TF Estén találkoztunk utoljára, aminek megszívlelendő vezérlő gondolata volt a Magyar Örökség és Európa, mert a TF estéket, Schulek Ágostont és Editet ünnepeltük, ők együtt hármasban lettek a Magyar Örökség. Akkor nem gondoltuk, hogy a soron következőre, a 145.-re nem egy hónap múlva, hanem másfél évvel később kerül sor és ez lesz a záró rendezvény.
Az első Este 1993 februárjában volt. Ekkora végleg kiderült, hogy a rendszerváltozás inkább szerkezet változás volt és mintha azoknak adtak volna igazat az akkori állapotok, akik a kommunista rendszer bukását puszta rendszerváltásnak és nem mélyebb változásnak tartották. Az ország akkori nemzeti kormánya ellen a nemzeteszme kigúnyolásával és terhes bűnné nyilvánításával indított támadásokat a kommunizmushoz vagy annak szellemiségéhez minden idegszálával kötődő ellenzék. Minden jel arra utalt, hogy a korábbi kemény diktatúrát fokozatosan felváltó, felpuhuló, de továbbra is ellenszenves kommunista globalizmus helyébe a még veszélyesebb fogyasztói kapitalista globalizmus lépett. Míg az előbbi válogatatlan eszközökkel igyekezett kimosni az agyakat, a nemzetet tartva a legveszélyesebb ellenségnek, az utóbbi ugyancsak a nemzet ellenfelének bizonyult. Ebben a tekintetben cseberből vederbe öntöttek bennünket.
A TF Esték ezzel a szellemiséggel szemben gyűjtötték egy fedél alá a hasonlóan gondolkodó nemzettársainkat némileg pótolva a nemzetnek elkötelezett polgárok közötti párbeszédet erősítő sajtó hiányát. A rendezvényeken fellépő meghívottak felmagasztosodtak ebben a környezetben. Valami hasonló történt itt, mint ’48-ban a Pilvaxban, ’56-ban a Petőfi körben majd később, 2002 után a TF Esték szellemiségének is köszönhetően a Polgári Körökben.
A TF Esték az együttgondolkodás, együttharagvás, együttlelkesedés, együtt-töprengés valamint a nemzet egyetemessége gondolatának váltak otthonává Ágostonnak, Editnek és az általuk meghívott hangosan gondolkodó előadóknak köszönhetően.
A TF Esték fogalommá vált. Schulek Ágoston és a TF Esték pedig egy fogalom lett.
Még szerencse, hogy Ágoston rúdugró volt, és nyugodt hangú, mosolygós ember – így segített mindnyájunknak felülemelkedni és átlendülni a magasra púpozott földszintes rosszakaraton, a gyűlölködő vagy a megvetést sugárzó nemzetellenességen. „Nem ő ellenük kell tenni, hanem a nemzetért” – mondta kissé felhúzva a szemöldökét.
Megdöbbentő és hihetetlen volt halálának híre. Hiába hívtam őt fel telefonon, hátha nem igaz – nem válaszolt.
A halálában azonban rejlik egy szörnyű jelkép.
A TF Esték nem csak a nemzet csinosodását segítették, hanem a nemzeti polgári gondolat megerősödését, a közjó szolgáinak teherbíró erejét. Ez nem kis mértékben járult hozzá a nemzetnek és az országnak elkötelezettek megerősödéséhez és az ezt képviselő közszellem és közélet győzelméhez, kétszer is.
De második alkalommal, mintha a szeretettel dédelgetett gyermek elbitangolt volna. A valamikori polgári körökben tevékenykedő, munkálkodó társaink ezrei érzik így. Ezt akartuk, de nem így! A nemzet párbeszédet kíván, nem konzultációt. Hatástalanná lett a TF esték üzenete? Kimúlóban lenne az együttgondolkodás szelleme? Ágoston lényének földi elmúlása mintha ezt jelképezné.
Sokszor volt ez így a múltban, a nemzet történelme során, de szerencsére mindig sikerült visszatérni a helyes útra, mert a lélek nem hal meg. Ágoston szellemisége újra fogja éleszteni bennünk a helyes úton való haladásba vetett hitünket és reméljük a helyes út ismételt meglelésében is segíteni fog. Ezért meg kell tartanunk az együttgondolkodás műhelyét, hogy legyen hol és kikkel munkálkodnia a szellemnek.
Ezért legyen egy közös óhajtásunk, ez a 145. TF este ne az utolsó legyen, csak zárja azt az időszakot, ami Schulek Ágoston személyéhez kötődik – de legyen az első olyan, ahol Ágoston testileg ugyan már nincs jelen, de a szelleme körül leng bennünket és erőt ad a folytatóknak. Továbbra is szükségünk van erre a szellemiségre és együttléti alkalomra. Nem szabad ezt abba hagyni, főleg akkor nem, amikor tele vagyunk bizonytalansággal. Az örökül hagyás is kötelez. Mert ha a TF Esték a Magyar Örökség része, akkor a jövőé. A jelenben tehát tovább kell dolgozni, hogy valóban legyen mit örökül hagyni.
{iarelatednews articleid=”30458″}
