Samu István, a Via Nova ICs országos elnökhelyettese, az MKP Országos Elnökségének tagja Ógyallán mondott beszédet a március 15-i ünnepségen.
Nagyon sokszor – ahol csak lehetséges – elmondom ismerőseimnek, barátaimnak, hogy ezen a napon nem csak emlékezünk, hanem ünnepelünk. Magyar közösségünk az utóbbi időben hajlamos csak gyászolni, elfelejti sikertörténeteit. Azonban ezen a napon sikertörténetre emlékezünk. A vértelen forradalom sikertörténetére. A magyarság modern nemzetté átlényegülésének a napja március 15-e. Ünnepeljük a modernkori magyar nemzettörténelem egyik legmeghatározóbb történelmi cselekedetét, amely a szabadságról (nem a szabadosságról), önrendelkezésről, magabiztosságról és a magyar kultúrtörténeti hagyományok továbbviteléről szól és nem a mindenáron való megfelelésről.
1848-49-es szabadságharc történelmi előzményei:
Az uralkodó rétegek és a bécsi királyi udvar úgy érezték, hogy a Széchenyi és Kossuth által képviselt változások számukra komoly veszélyeket hordoznak, hiszen nem csupán modernizálják az ország gazdaságát, hanem olyan társadalmi folyamatokat is elindítanak (politikai önállóság a közigazgatás tekintetében is, jogegyenlőség, jogtudat emelése, nyelvhasználat, öntudatos gazdaságpolitika – a hazai termékek előnybe helyezése, a leszakadt rétegek jogi és gazdasági lehetőségeinek kiterjesztése és így tovább), melyek veszélyeztetik a főnemesség hatalmát, és Ausztria Magyarország feletti uralmát. A bécsi hatalom nem akarta tehát a magyarországi modernizációt, számára hasznosabb volt egy kiszipolyozható éléskamraként szolgáló gyarmat, mely megmarad a feudális viszonyok közt, elfogadva és elviselve Ausztria irányítását.
E történelmi tények leírása a múltból mintha a jelenbe kiáltanának!
Ma sem jobb a helyzet. Csak a XXI. században díszesebb a csomagolás. Sőt, mára az éléskamra szerepünket is leépítették. A 90-es években kezdték el leépítgetni velünk. A Felvidék déli magyarlakta részei gyarmati státuszban vannak. A gazdaság parlagon, fiataljaink külföldön keresnek munkát – a nagyobb baj, hogy boldogulást is. A velünk élő szlovákok pedig nem követik és nem is értik a 48-as történéseket. Mert nem ismerik a közös történelem eseményeit, de még csak a közös fogalmát sem. Sajnos egyelőre nem akarják tudatosítani legalább gazdasági szinten, hogy ami nekünk rossz, az nekik se jó…
Egyetértek abban, hogy együtt kell tudni dolgozni a szlovákokkal. Ők nem a mi ellenségeink. Szerintem ezt 90 éve minden szlovákiai magyar tudja. Tehát ezt már nem kellene túlragozni a XXI. században egyetlenegy „társadalomkutatónak” sem Szlovákiában. Már nagyon erőltetett ez s rossz kép festése a szlovákiai magyarokról. A szlovákok szeretik a határozott embereket, ugyanúgy, ahogy mi is tiszteljük a magabiztos személyiségeket. A mi közösségünk viszont nem magabiztos. A szlovák társadalom egészségesebb, mint a miénk, mert önmaga ellen sosem menne, ezért én felnézek rájuk! Sosem mondaná a kettős keresztről és hármashalomról a 2000-es évek óta, hogy az Hlinka gárdistáinak jelképe volt, ezért az fasiszta szimbólum lenne, mert az számára szlovák államtörténeti és nemzeti jelkép. Ellenben a SZLOVÁK SZEMMEL megítélt „JÓ MAGYAR” délibábos megnyilvánulásnak tartja az Árpád-sávos lobogó, illetve lassan a magyar nemzeti zászló használatát is, rosszabb esetben fasisztoid elemek hordozójának, mondjuk egy szlovákiai tüntetésen, ahol éppen az a lényeg, hogy nemzeti létünket és történelmi mivoltunkat kidomborítsuk az ellene elhangzó negatív megítélés kapcsán. Kedves „JÓ MAGYAR” barátaim, nekünk ne a szlovák társadalom mondja meg, hogy mi fér bele az europér viselkedésbe és mi nem. Mi is meg tudjuk ítélni, igaz? Nem vagyunk mi senkinél sem műveletlenebbek vagy alábbvalók vagy szellemileg lemaradottak.
Rakjunk először rendet saját portánkon, azután kezdjünk a szlovák társaink és barátaink diplomatikus „puhításához”. Az összefogás úgy kezdődik, hogy nézetkülönbségeinket egymásnak mondjuk el, és építünk belőle egységes stratégiát, nem pedig muníciót adunk azoknak, akik a másik oldalról figyelnek minket és gyenge pontjaikból építkeznek. Luxus a magyar intellektuálisok széthúzása a Felvidéken! Legyünk végre mi, felvidéki magyarok stratégiai kérdésekben egységesek, határozottak és ezáltal – cselekvésünkben is – magabiztosak. Mert egy ilyen közösség mellé a megtévedt társadalom is odaáll, valamint a velünk élő szlovákok is. Gondoljunk 1848-ra, amikor a határozott magyarok mellé felsorakoztak a nemzetiségek tagjai is, a történelmi Magyarországon élő németek, szlovákok, ruténok. Igaz, a forradalom felbérelt ellenségei is bővelkedtek nemzetiségekben. De itt a hangsúly a felbérelt jelzőn van. Hasonló „elvtelen önös érdek-bérencek” ma is találhatók a magyar közösség ébredése ellen küzdők oldalán és sajnos sokan felvidéki magyarnak születtek. A többségi társadalom médiumaiban csaholnak a leghangosabban a magyar érdek ellen. Mi pedig nekik köszönhetően túlságosan is önkritikusokká válunk magunkkal szemben.
Az elmúlt évek, hónapok, hetek, napok igazolták, hogy a felvidéki magyarság nem egységes nemzetstratégiai szempontból. Meg is kérdik tőlünk a közösségünk véleményformáló – intellektuális személyiségei, hogy mit jelent a nemzetstratégia és annak szempontjai. A válasz kézenfekvően egyszerű, minden olyan tevékenység, amely nem csak a megmaradást, hanem a gyarapodást segíti, lelki, anyagi és demográfiai értelemben is.
1848 üzenete többek között még az, hogy politikailag lehetünk sokszínűek, ezzel nincs is gond, hiszen Széchenyi, Kossuth, Petőfi sem voltak egységesek e tekintetben, azonban volt közös nemzetpolitikai gondolkodás, a közös alap, cél a nemzet fejlődése és a nemzet gyarapodása volt. 1848 üzenete a ma véleményformálóinak, hogy ne csak beszéljünk, hanem cselekedjünk is…
Ma néhányan azt méltatják, hogy végül is ma sincs ez másképp. Csak sajnos ez olyan messze van a valós megállapítástól mint Makó Jeruzsálemtől. A helyzet ugyanis az, hogy egyes felvidéki magyar politikai köröknek és az őket, illetve a szlovák nemzetállamiságot kiszolgáló holdudvaruknak már az összmagyarságban való gondolkodás, a határok feletti szellemi egyesítése, a nemzeti jelképek is „politikai sokknak” számítanak egy-egy konferencián, demokratikus véleménynyilvánítási rendezvényen, ahol mondjuk éppen a közösségi meglétünk kidomborításának üzenete a cél. Sőt a mércéjük ahhoz idomul, hogy vajon a szlovák politikai elit mit gondol az őszinte magyar közösségi cselekedetekről.
Utazzunk vissza 165 évet gondolatban és nézzük meg a bécsi lapokat mit írhattak mai megközelítésben. Játszunk el a gondolattal, hogy a ma intellektuális embere hogyan reagálna ha időgéppel visszautazna abba a korba:
Például a Bécsi Kurrier: A magyarok szélsőségesek, felforgatók és kirekesztők! Petőfiék, Széchenyi, Kossuth, mindenki egy kalap alatt nemzeti radikálisok! Petőfi terrorista, vagy szélsőjobboldali! A Pilvaxosok reakciója: Srácok most nagy a politikai és szellemi nyomás a birodalom többségi társadalma részéről. Talán akkor köszönjük szépen, a forradalom elmarad osztrák támogatás hiányában. Sem a szabadságharcot, sem a modernizációt most nem indítjuk be, hiszen az európai nagyhatalmi osztrák körök nem értenek ezzel egyet… S bár az is igaz, hogy 1830 óta győzködjük őket (18 éve) még sem sikerült megértetni alapállásunkat velük. A megoldás, győzködjük őket tovább, de addig is nehogy az általuk vélt „szélsőséges” cselekedetekbe keveredjünk, vagyis nehogy polgári engedetlenséget tanúsítsunk. Egyszóval fújjuk le a forradalmat, a küzdelmet, a jogvédelmet, végül is 165 év múlva lehet, hogy amúgy is mindenki német lesz, hiszen az asszimiláció természetes…
Visszatérve a jelenbe, Istennek hála nem így történt, és azért, mert az akkori vezetőink, véleményformálóink személyiségébe a racionalitás mellé – amely a magas jogtudatból volt származtatható – az érzelem is párosult. E kettő egymás nélkül nem eredményezheti az eredményes jogi és politikai küzdelmünket őshonos nemzeti közösségünknek.
Ez legyen hát a tanulsága a 165 évvel ezelőtti sikertörténetnek.
Isten áldd meg az őshonos nemzeti közösségünket, minket magyarokat!
Elhangzott 2013. március 17-én Ógyallán, a Jókai emlékműnél
Samu István, a Via Nova ICs országos elnökhelyettese, az MKP országos elnökségi tag
Felvidék.ma
