Pozsonyi beszélgetés a szatmári Muzsnay Árpáddal

Muzsnay Árpád tanár, újságíró, az Erdélyi Magyar Művelődési Egyesület országos elnökségének tagja. Partiumban, Szatmárnémetiben született, és mint önmagáról bevallotta, szenvedélyes lokálpatrióta. Áprilisban Felvidéken járt, többek közt Pozsonyban Kölcsey és Petőfi nyomában.

Muzsnay Árpád szülőföldjének, Szatmár megyének jeles szülötteit sámon tartja, emléknapokat, tudományos tanácskozásokat szervez. Számos konferenciakötetet jelentetett meg az ott elhangzott előadásokból.

Fiatal korában is járt már Pozsonyban, hisz köztudott, hogy Kölcsey rajongó. Kölcsey Ferenc ezer szállal kötődik a koronázó városhoz és Szatmárhoz úgy, ahogyan Petőfi Sándor is, aki feleségét a szatmári Erdődről vitte magával.
Muzsnay véleménye szerint az összmagyar történelem Szatmár megye nélkül nem is létezne. Sok híres költő, tudós, művészember élt és él ma is ott. Innen származik Bakócz Tamás, Reményik Sándor, Károlyi Gáspár, Vetési Albert a híres veszprémi érsek, aki Mátyás Király legjobb diplomatája volt. Érmindszent Ady Endre szülőhelye, Kölcsey Ferenc Sződemeteren született. Móricz Zsigmond, Németh László, Tersánszky Józsi Jenő, Szilveszter János, mind ide kötődnek, de Kaffka Margit, Jászi Oszkár is. Katona Mihály, a neves búcsi református lelekész is Szatmár születte, s épp jövőre lesz születésének 250. évfordulója.

Muzsnay Árpád beszélt az Erdélyi Magyar Művelődési Egyesület munkájáról, melynek fontos tevékenysége a kulturális és szellemi emlékek ápolása.
Elmondta, az első jelentős rendezvények összefüggtek az 1989 utáni politikai élettel. Az 1990-es marosvásárhelyi véres márciusának főpróbája ott volt, Szatmárnémetiben. 
A marosvásárhelyi események őt is megdöbbentették, és tudatosította: jövőt építeni ellenségeskedéssel nem lehet.
Véleménye szerint történelmi múltunk számtalan példája azt bizonyítja, hogy a különböző nemzetiségek egymásra vannak utalva és meg kell keresni a közös hangot. Magától adódott a Rákóczi kultusz éltetése, hiszen a Rákóczi vezette szabadságharc volt az az utolsó Kárpát-medencei társadalmi megmozdulás, amelyiket sem nemzetiségi, sem felekezeti, sőt hosszú időn keresztül még társadalmi ellentétek sem árnyékoltak be.
Rákóczi csapatában ott volt a magyar mellett a román, a szlovák, a ruszin, a katolikus jól megfért a reformátussal és a jobbágy a főuraival együtt egy csapatban. Magyarország alkotmányos ország maradt és utolsó olyan békéje volt egy olyan társadalmi megmozdulásnak, melyet kivégzések nem kísértek, börtönbe senkit sem vetettek, és Rákóczit kivéve birtokaiktól senkit nem fosztották meg. Ezért kezdték el a majtényi Rákóczi-megemlékezéseket szervezni, magyarázza Muzsnay.

A másik megyebeli nagy egyéniség Ady Endre volt. Az érmindszenti zarándoklatokat novemberben, a születésnapahoz közeli szombatokon immár 24. alkalommal rendezik.
Kitért Dsida Jenőre, akit Binder Jenőként anyakönyveztek, erre Muzsnay Árpád figyelt fel, amikor 1992-ben emléktáblával akarták ellátni szülőházát.
A székesegyházi plébániára ment el, hogy megnézze az anyakönyvi bejegyzést, ahol csak az édesanyja anyakönyvét találták meg és ott Binder Jenő volt bejegyezve, az apja Binder Milán Félix a keresztapa pedig Dsida Aladár. Az állami anyakönyvben is ugyanaz volt írva, de voltak változtatási megjegyzések, így tudta meg, hogy 1923-ban amikor betöltötte a 16. évét, akkor miniszteri engedéllyel vehette át a Dsida nevet. A katolikus gimnázium évkönyveit lapozgatva derült ki, hogy még 1921-ben is Binder Jenő néven szerepelt. A beregszásziak viszont mondták, hogy ismerősei mindenki Dsidának ismerte, de kiderítette, hogy édesanyja egy Binder Milán Félix horvát származású postatiszthez ment férjhez, akivel szexuális kapcsolata nem volt, mert közben szerelmes lett Dsida Aladárba, aki náluk albérletben lakott és el akart válni az asszony. Megfogant Dsida Jenő, közben polgárilag elváltak. Öccse már Dsida Aladár néven született, akiből színész lett – mesélte el Muzsnay Árpád, aki Dsidát a 20. század erdélyi irodalma legnagyobb katolikus költőjének tartja, és nagyon szereti a verseit.
Volt még Szatmárnak egy tragikus sorsú költője is, Szilágyi Domokos, aki a 70-es évek közepén öngyilkos lett és sajnos a rendszerváltást követően derültek ki olyan dolgok az életéről, amelyek megdöbbentőek. Aki a rendszert ismeri, az másképpen viszonyul Szilágyi Domokoshoz. Állítja, hogy a mai fiatalságot Szilágyi versei érdeklik jobban, mondanivalója, hangütése érdeklődésre tart számot.
Kaffka Margitról elmondta, hogy Nagykárolyban ápolják a kultuszát. A Hangyaboly című regényéért sokan haragudtak rá. Reméli, hogy egy-két éven belül a szülőháza irodalmi múzeum lesz, emléktábla már őrzi, hogy Kaffka Margit ott élt.

Muzsnay Árpád családjáról is beszélt. Nővére Muzsnay Magda már meghalt, a kolozsvári rádiónál dolgozott megalakulásától fogva, több mint 50 évig volt a kolozsvári rádió munkatársa, neki köszönhető a magyar erdélyi színházak előadásának rögzítése. Véleménye szerint ahogy nála az irodalmi érdeklődést neves tanárainak köszönheti, így bátyjánál egy reál szakos tanár, Tere Géza volt az, akinek köszönheti, hogy a vegyészet iránt érdeklődött.
Végül megtudhattuk, hogy ebben az évben is az irodalmi évfordulókra készülődik. Májusban lesz Páskándi, Dsida és Jakabffy-megemlékezés, júniusban Szilágyi Domokosra, augusztusban Kölcseyre emlékeznek, és természetesen minden évben megünneplik Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságkötésének évfordulójáról. Nem marad el az érmindszenti zarándoklat sem, Ady szülőházához. Ami a jövőt illeti, a Dózsa György-féle parasztfelkelésnek jövőre lesz a az 500. évfordulója, már erre is készülnek.

Lacza Tihamér a Pátria rádióban április 21-én beszélgetett Muzsnay Árpáddal pozsonyi látogatása alkalmából.

Muzsnay Árpád felvidéki látogatásakor készült képgalériánk ITT>>> tekinthető meg.