Június 4. – az összetartozásunk és együtt- gondolkodásunk napja – hangsúlyozta Samu István, az MKP országos elnökségének tagja, a Via Nova elnökhelyettese Esztergomban június 1-jén.
Samu István Heer Ádám, Fidelitasz országos választmányának alelnöke meghívásának tett eleget. Alább az elhangzott beszédet közöljük:
93 éve annak, hogy nemzetünket megosztották először vizuális-materiális határokkal, majd lélekben, és később a fejekben.
Lépcsőzetes megosztás volt ez, amely ördögien mesterkélt. Hosszútávú kísérlet a magyarság ellehetetlenítésére Közép-Kelet-Európában.
A nyugati hatalmak elképzelése, hogy sikerült-e, arra a mai közállapotok talán magyarázatot adnak.
A határokat, amelyeket korábban Európa szerencsésebbik fele húzott meg nekünk, eltűnt, saját maga eltüntette. Amelyet később azonban Trianonnak köszönhetően mi magunk – a magyar nemzetközösség a Kárpát-medencében – felépítettünk a lelkünkben, a fejünkben, azt sokkal nehezebb lebontanunk, mint azt gondoltuk. Milyen határokat, barikádokat építettünk magunkban?
Kezdődött 1919-ben. Még csak rebesgették, hogy a történelmi Magyar Állam halott, már is testén politikai megosztottság lépett fel – elsősorban magyar emberek lelkében – , mindenki máshogyan érezte igazságosnak a jövőt. Úgy érezték meghaltak a hagyományok, kötödések a konzervatív néplélekhez, amely e nemzetet ezer évig nyugodt lépésekben vitte előre, még akkor is, amikor viharos századok halálos szorításaiból kellett kitörnie. Sajnos a magyar nemzetben a politikai oldalon a mai napig nincs abban egység, hogy mi a magyar nemzet, a magyar nép valódi hosszútávú érdeke.
Legújabbkori történelmünkben pedig tudományosan próbálják „bemagyarázni” a felnövekvő vagy már az elmúlt húsz évben felnőtt értelmiségi elitünkbe, hogy miért nem lehet egységes magyar nemzetről beszélni a Kárpát-medencében. Erre szomorú példaként szolgáljon Felvidék, ahol az elmúlt egy évtized alatt létrehozták a szlovmagyar attitűdöt. A felvidéki magyarok egy része szlovákiai magyarnak érzi magát, és sajnos nem akar semmilyen közösséget vállalni magyarországi testvéreivel, mert a kilenc évtized számára a jövő örökkévalóságát jelenti. Sajnos sok esetben ehhez az anyaország is hozzájárult.
Valamelyest tehát sikerült megosztani minket. Azonban hiszem azt, hogy nemzetünknek van egy ősi és erős életereje, amely a kulturális örökségből még mindig tud táplálkozni. 2010 óta nem csak gyászolunk e napon, hanem közösen emlékezünk, és keressük az együttgondolkodás lehetőségét. Pontosan azért, hogy a bennünk lévő lelki és szellemi akadályokat eltöröljük, amelyet éppen a Trianoni trauma ültetett belénk. Ha csak gyászolunk, az nem mutat előre, és ezért személyesen örülök annak – az elmúlt húsz évben felnőtt generáció tagjaként – , hogy ma, a jelenben már találkozásokat, gazdasági együttműködéseket tervezgetünk közösen, nem csak állami szinten, köszönhetően annak, hogy az ilyen hasonló megemlékezéseinket követően konferenciákat, személyes megbeszéléseket tartunk, magyar a magyarral a Kárpát-medencében.
Ezen a napon hétköznapok nyomasztó gondjaiból át kell engednünk magunkat az összetartozás érzésének, és a jövőnkről együtt kell megpróbálnunk gondolkodni. Az együtt gondolkodásunk eredményének pedig az együttes cselekvésnek kell lennie. 15 millió magyarnak stratégiában, nemzetstratégiában kell gondolkodnia, amelynek alapvető feltétele közösségünk gazdasági felemelkedése. A Kárpát-medencében élő magyarság gyarapodásához elengedhetetlen a gazdasági erő, a gazdasági stratégiai együttműködés Magyarországgal, ott ahol a magyarság a régiókban határon innen és határon túl összeérnek ott összefogva, összehangolva bármit el lehet érni, akár Európa meghatározó régióivá is válhatunk. Ha a Kárpát-medencében élő magyarság gazdasági jobblétre derül, az a szlovák, román, horvát és szerb testvéreink élethelyzetén is javíthat, erősítheti a közép-kelet-európai régió erejét.
Végezetül a mai napon ne csak gyászoljunk, hanem történelmi sebeinkre emlékezve közösen keressük az orvosságot. Összetartozva és együtt találjunk megoldást problémáinkra a képzeletbeli határainkon innen és túl…
Isten áldd meg a Magyart!
A Fidelitas Esztergomi Csoportja és a felvidéki Via Nova tagjai a királyváros Szentgyörgymező városrészében található Trianon emlékoszlopnál emlékeztek a kilencvenhárom évvel ezelőtt a magyarságra kényszerített békediktátumra és annak tragikus következményeire. Bővebb beszámoló ITT>>>.
Samu István, Felvidék.ma
