A magyarországi álbaloldaliak és álliberálisok olyanok, mint a Bourbonok: semmit sem tanultak és semmit nem felejtettek. A gyökereket persze nem is lehet elfelejteni. A gyökereket, amelyekből az országot és a nemzetet szakadékba taszító sok évi kitartó munkálkodásaikhoz az erőt merítették. Nem felejtették el nagy szellemi elődeik erőfeszítéseit és példamutatásait, így a kékcédulás választási manipulációt vagy éppen a Lex Sulyok néven hírhedtté vált választási törvényt, amely 1947-ben egy csapásra tizedével csökkentette a választásra jogosultak számát.
Nyilván ezek a régi beidegződések dolgoznak most az “unokákban”, amikor választásokra készülődvén – persze csak jobboldali kormányzás esetén – választási csalást kiáltanak. Nem felejtették el a régi nagy öregek azon tanításait sem, miszerint ha nem vagy elég erős egyedül, szalámizd fel apróra az ellenfeled, esetleg ugraszd őket egymás torkának és máris nyert ügyed van. Ez zajlik most is a szemünk előtt, csak éppen kicsiben, miután – nem lebecsülve a tömegek ostobaságának mindent elsöprő erejét – a mai álbaloldal csahos kutyáinak épp olyan erős a harapása, mint a fogatlan vasorrú bábának.
Ugyanakkor semmit sem tanultak. Nem tanultak például a 2004-es népszavazásban való közreműködésük következményeiből. Nem tanulták meg a leckét: az általuk elhintett gyűlölet-magvak hosszú távon nem találhatnak termő talajra a magyar földben. Ha szárba szökken is a bogáncs, előbb-utóbb eljön a kaszálás ideje. Mint ahogy 2010-ben el is jött.
A kezdeti bénultság után aztán úgy tűnt, hogy legalább látszólag igyekszik tanulni a baloldal az általa elkövetett fatális hibák egynémelyikéből. Barátkozni mentek hát oda, ahová korábban csak átköpni szoktak: a határokon túlra. Ismerkedni, haverkodni és – amint Mesterházy Attila MSZP-elnök nem túl sok sikerrel megkísérelte – bocsánatot kérni 2004. december ötödikéért. Mesterházy azonban Kolozsvárott a kocsijában reszketett, mikor erdélyi fiatalok világosan a tudtára adták, mit is gondolnak róla és pártjáról. Bár még mindig jobban járt, mint Bajnai “Gőgösgúnár” Gedeon, akarom mondani Gordon, akinek meg lenyúlták a kocsiját, amikor Pozsonyban ideológiai és erkölcsi tejtestvéreivel, a Most-Híd képviselőivel találkozott. Ugyanő Erdélybe már csak lopva ment terepszemlére, tanulva az MSZP elnökének “hibájából”.
Nos, ez a “határtalan” szerelem nem tartott sokáig. Mondtam: semmit nem tanultak. Amint elindult a határon túl élő magyar állampolgárok választási regisztrációja, azonnal vérszemet kaptak a kékcédulás gazemberek egyenesági leszármazottai, lekerült a mézes-mázos álarc és a rothadt metszőfogaikkal egyenesen a határon túli magyarok torkának estek – ismét. Az MSZP egyre másra tartja sajtótájékoztatóit, képviselőik az összes létező médiában megfordulnak, ahol aztán újraélesítik a “23 millió román munkavállaló” bomba ikertesóját, az “500 ezer választási csaló” csodafegyverét. A maradék LMP elnöke ugyanezt teszi a HírTv-ben, tehát mindegy hogy liberó vagy szoci: megnyílt az újabb egységfront a határon túli magyarokkal szemben. Lényegében már most választási csalás elkövetőinek tekintenek bennünket, ezt sujkolják minden egyes alkalommal, amikor mikrofont dugnak az orruk alá. Aki akár csak futólag is elolvasta a regisztrációval és a levél útján történő szavazással kapcsolatos információkat (megteheti itt a hírportálunkon is), az tudja jól: a rendszerrel magával nincs, nem lehet probléma. Ez a magyar rendszer lényegében a brit levélben szavazós rendszer koppintása. Azt is jól tudjuk, hogy a világ számos országában működik a levélben szavazás, mégpedig olyan kifogástalanul, hogy Belgiumban például a lakosság (tehát nem csak a határokon kívül élők, hanem a belföldiek is!) hatvan százaléka ezt a módját választja a szavazásnak. A belga demokráciának messze nem ez a legnagyobb problémája.
Magyarországnak sem, hiszen a biztosítékok itt is megvannak. Aki választási csalásért kiált már most, az csak úgy teheti, ha lényegében eleve csalónak tartja azt a több százezer választójogosultat, akik külhonban élnek és onnan kívánják leadni voksukat.
Ez a magyar baloldal újabb aljassága, immáron a sokadik. 2014-ben majd meglátjuk, mire volt ez elég…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
