Ha szlovák ügyről van szó, a szlovák politika és EP-képviselet nem ismer politikai megosztottságot, mindenki egységesen és az ország, a szlovák nemzet érdekeit szem előtt tartva lép fel. Ha nemzeti érdekű témát vetnek fel az Európai Parlamentben, elképzelhetetlen, hogy a bal- vagy jobboldali szlovák politikusok egymásnak essenek, rágalmazva országuk vezetését, de az sem szokás, hogy az otthoni a sajtó és az elektronikus média közellenséggé, becsmérlés, nevetség tárgyává tegye őket. Minden szlovák számára külföldön Szlovákia érdekei az elsők. És így van ez más nemzetek esetében is.
Miért más a helyzet Magyarországgal és a magyar nemzeti érdekekkel kapcsolatosan? Miért érzik úgy magukat magyarnak mondó emberek, hogy akkor menők, akkor demokraták, akkor liberálisak, ha következetesen a magyar nemzeti érdekek ellen lépnek fel? Elég elővenni magyar nyelven megjelenő napilapunkat, ha szerencsétlennek, értéktelennek akarjuk érezni magunkat. Tehetséges tollnokok kacsintgatnak egymás felé, melyiküknek sikerül hatékonyabban ócsárolni Magyarországot, a magyar politikát, a magyar értékeket. Versengenek egymással ki tud nagyobbat rúgni a gerinctört, öntudatában rogyadozó szlovákiai magyarságnak abba a kisebbik hányadába, amely jogállásunk, politikai, gazdasági, szociális és társadalmi helyzetünk javítása érdekében megpróbál autonóm, saját paradigmákat megfogalmazni és képviselni, gúny tárgyává tenni azokat, akik jogaink szűkítését és csorbítását nem akarják, nem tudják szó nélkül hagyni.
Rendszeres a magyarellenesség a magyar, pontosabban magyarul író napi sajtónkban. A zsigeri utálkozás néha teljesen eláraszt egy-egy lapszámot. Elég, ha kikap a magyar válogatott, oldalakon keresztül folyik az éppen ügyeletes magyar kormány ócsárolása.
Igen, csúfos és fájó a vereség, de hogy a sok évtizede tartó lejtmenetért kizárólag a jelenlegi magyar miniszterelnök a hibás, ép elméjű ember nem gondolhatja. Az is magáért beszél, hogy kizárólag a durván Fidesz-ellenes anyaországi lapok, hírportálok cikkeit veszik át, feltehetőleg maradék, magyarul még olvasni tudó honfitársaink identitásának „erősítése” szándékával. Vagy olyan szerzőt kérnek fel nagyvilági voltukat igazolandó, aki ezen lapoknál/honlapoknál dolgozik: neki ugyanis semmi sem drága, legfeljebb megint hazamegy többségi magyarnak, úgy sincs semmi köze ahhoz a kisebbségi léthez, amelyet mi közel száz éve élünk és túlélni próbálunk.
Akár olyan áron is, hogy újra meg újra „pofonokba” futunk bele. És ha kilöknek bennünket az ajtón, az ablakon át igyekszünk bejutni… Mert egyszerű kijelenteni, hogy nem közös európai ügy a többes állampolgárság ügye, és hogy állampolgársággal bírni nem alapjog. Csak éppen 2010 közepéig elvehetetlen és elveszíthetetlen volt a posztkommunista Szlovákiában is a szlovák állampolgár szlovák állampolgársága. És ehhez a státushoz alapvetőnek tartott jogok (és kötelességek) kötődtek. Az említett dátumig senkinek semmi baja nem volt azzal, ha a szlovákhoz más állampolgárságot is felvett valaki. Ahogyan ma sem baj, ha más állampolgárság mellé kérik (és kapják) a szlovákot. Európai vagy egyetemes emberi érték-e vajon, hogy a határon túli németeknek, spanyoloknak, másoknak van és lehet anyaországi állampolgárságuk? Csak azon múlna ez a jog, hogy mennyire xenofóbok a többségi nemzetek? És ha nem alapjogról van szó, a szerzett jogokat bármikor el lehet venni, vissza lehet nyesni? Talán még a szlovák állampolgárság mellé 2010 közepéig megszerzett magyar állampolgárság törvényen kívül helyezésére is sor kerülhet?
Állampolgárság kérdésében minden hatalom azt tehet, amit akar. Ezt próbálják elhitetni azok, akik kioktatóan azt állítják: itt már semmit nem tehetünk, és ezt igyekeznek elhitetni a szlovákiai magyarokkal. Az én demokráciafelfogásom szerint nem ez a helyzet.
Mi még más világban nőttünk fel. Szüleink, nagyszüleink olyan értékekre is megtanítottak bennünket, ami a megmaradásunkat tette lehetővé. Magyar nemzetrészünkben sosem volt egészen igaz, hogy a lét határozza meg a tudatot. Mindig volt legalább egy-két százezer olyan ember a sorainkban, aki legbelül tudta: a tudat, az öntudat is meghatározza a létünket. Bár kisebbségben voltak, sokan, nagyon sokan nem „reszlovakizáltak”, egzisztenciális okokból sem. Ha ők nem lettek volna, már a nemzedékem magyarjai sem lennének, nem még a mai tollforgatók és „megmondóemberek” nemzedéke. Ha a hetvenes-nyolcvanas években nem lettek volna elszánt védői a magyar tanítási nyelvű iskoláinknak, ma legfeljebb vasárnapi iskolákban tanulnának némi magyar nyelvet és kultúrát azok, akik semmilyen körülmények közt nem adták volna fel önmagukat. Ha ők nem lettek volna, ma a magyar nyelven írott napilap sem jelenne meg, nem becsmérelhetné magyarul a magyart.
A szocialista internacionalizmus eszméjének helyét fokozatosan a multinacionális internacionalizmus minden mindegy szemlélete veszi át. Nem jó dolog, ha nemzetrészünk „épülése” érdekében a Szlovák Nemzeti Párt színeiben Európában politizáló Jaroslav Paška mögé felsorakozva – akinek petíciós bizottsági ügyködése alapján próbálta meg, szabálysértő módon levenni napirendjéről az állampolgársági petíciót a koordinátorok csoportja – dilettánsnak, hozzá nem értőnek kiáltják ki az azon fáradozókat, akik az Európában honos szokásjog általános európai és hazai érvényre jutásáért küzdenek, gyakran sziszifuszi munkát végezve.
Nem szokásom újságcikkekkel foglalkozni. A sajtótermékek szellemiségét értékelni sem az én feladatom. Most is az késztetett írásra, hogy szóvá tegyem: veszélyes, önrontó és önromboló folyamatok zajlanak köreinkben. Ez nem új keletű, már szegény Petőfi is a „külső ellenséggel” és a „belső bitangokkal” viaskodott. S ahogy ezt a Nemzethez című versében találóan megfogalmazta: „S egy közülök százakat ront el, mint/ A pohár bort az egy cseppnyi méreg.”
De a besimulástól görbe hátak, az örök félelemtől szorongó lelkek is vágynak a szabadság után! Igenis, mindenki önmagát erősíti, ha ki meri mondani és felvállalja – a mindenkori magyar kormánytól, politikai vezetéstől függetlenül –, hogy Magyarország a hazám, nyelvem, kultúrám bölcsője és szeretem!
Én így érzek, és ezt teszem.
Mészáros Alajos EP-képviselő (EPP-MKP)/Felvidék.ma
