Trükkök helyett tükrök. „Nem tagadhatjuk arra irányuló késztetésünket, hogy a minimalizmus jelenségét megragadjuk a kortárs irodalmi diskurzusban” – olvashatjuk az Irodalmi Szemle novemberi számában, a magyar minimalizmusnak szentelt blokk előtt.
A szerkesztői bevezetőből kiderül, máig szegényes a minimalizmus – pláne a magyar minimalizmus! – recepciója nyelvterületünkön. A szám tehát egy kicsit hiánypótló is.
Farkas Zsolt tanulmánya Hazai Attila prózájának minimalista vonásait vizsgálja az elbeszélői pozíciók és az olvasat lehetséges stratégiáink elemzésével. Bánki Éva a detektívregény műfaji jegyei és a szereplők megnevezésével való játék alapján értelmezi Tar Sándor Szürke galamb című regényét. Háy János prózanyelvének változásáról és utóbbi regényéről ír személyes hangú esszéjében Csepregi János. Szvoren Edina Nincs és ne is legyen c. elbeszéléskötetéről a szereplők nyelvhasználatát, a minimalizmus esztétikáját és az előző Szvoren-kötet is tekintetbe véve ír Szalay Zoltán, míg Brutovszky Gabriella Miklya Anna új regényéről közöl kritikát.
A szépirodalmi rovatban Szvoren Edina novelláját olvashatjuk, majd újabb részletet Grendel Lajos készülő regényéből. Versekkel jelentkezik Szászi Zoltán, Hajtman Kornél és Nyírfalvi Károly.
Az Elsüllyedt szigetek miniblokkban szokás szerint a kritika által elfelejtett területeket hoz felszínre a Szemle. Benkő Krisztián a Napkelet folyóirat rádió és zene iránti kapcsolatáról közöl adalékokat, Csehy Zoltán pedig Thaly Kálmánt és munkásságának hányattatott utóéletét vizsgálja queer szemszögből.
A kritikai rovatban egy orosz minimalista prózaantológiáról olvashatunk Gyürky Katalin tollából, míg Pethő Anita Grendel Lajos legújabb regényéről közöl recenziót. Végezetül Kutszegi Csaba elemzi Bozsik Yvette Préda c. produkcióját
A lapszámot Katja Pál absztrakt, geometrikus képei illusztrálják. (szp)
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42136,41591,41148,40841,40286″}
