A Magyar Földrajzi Társaság november 16-17-ére kétnapos tanulmányutat szervezett a Felvidékre, Bertalanffi Pál, az első önálló magyar nyelvű földrajzkönyv (1757) szerzője halálának 250. évfordulója alkalmából. A tanulmányút komáromi állomásán Hevesi Attila, a Miskolci Egyetem nyugalmazott professzora tartott előadást a városban elhunyt jezsuita földrajztudós életéről.
A Magyar Földrajzi Társaság csaknem húsz (miskolci és budapesti) tagja csatlakozott a Bertalanffi tanulmányúthoz, melynek főállomása Komárom volt. A látogatók azonban felkeresték a régió földrajzi szempontból nevezetes helyszíneit is. Megtekintették a monostori és a révkomáromi erődöt, az ógyallai – Konkoly-Thege Miklós alapította – csillagdát, valamint tiszteletüket tették a magyar földrajztudomány egyik legjelesebb személyiségének, Katona Mihálynak búcsi sírjánál. Előbb azonban Hevesi Attila tartott előadást Komáromban, a katolikus plébánia dísztermében.
A Magyar Földrajzi Társaság borsodi osztályának elnöke beszédében kiemelte: Bertalanffi Pál az első összefüggő, magyar nyelven írt földrajzi szakkönyv szerzője. A jezsuita tudós a Világnak két rendbeli rövid ismerete címmel, 1757-ben megjelenő földrajzkönyve előtt ugyan jelentek meg Magyarországon geográfiai témájú könyvek, ám azok magyar nyelven csupán szemelvényeket tartalmaztak. Bertalanffi arra törekedett – tette hozzá a professzor –, hogy szakterületének terminusait magyar kifejezésekkel helyettesítse. Ezzel tevékenyen hozzájárult a magyar természetrajzi szaknyelv kialakulásához. Hevesi megjegyezte: annak ellenére, hogy Bertalanffi katolicizmusa miatt nem fogadta el a kopernikuszi világképet, a természetföldrajz területén számos jelenségnek a mai napig érvényes leírását adta. A csaknem ezerszáz oldalas könyvében többek között a csapadékképződés, a földrengések és a szelek kialakulásának okait is vizsgálta.
A komáromi kötődésű jezsuita pap rendjének mindvégig hű szolgája maradt – fogalmazott Hevesi. Az egyházi parancsnak engedelmeskedve bejárta csaknem az egész Kárpát-medencét. Egyházi tanítóként szolgált többek között Pécsett, Székesfehérváron, Egerben, Kassán és Bécsben. Sokszor nem is maradt egy-egy állomáshelyen két-három évnél tovább. Az osztrák fővárosban, ahol az ottani magyarság nagy prédikátoraként tisztelik a mai napig, ő volt az első, aki prédikációjában magyar nyelven szólt a hívekhez. Bertalanffi életének utolsó évében került Komáromba, és kétszázötven évvel ezelőtt a Szent András templom altemplomában helyezték örök nyugalomra.
Az évforduló alkalmából a november 17-én, a délelőtti vasárnapi misén Bertalanffi Pál tiszteletére emléktáblát avattak a Szent András templomban. Elek László esperes plébánostól megtudtuk, a jezsuita pap arcképét ábrázoló, mészkőből készült alkotásból kettő darab készült. Az egyiket Bertalanffi feltételezhető kriptájánál, a másikat a templom bejáratának belső oldalán leplezték le. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Puss Sándor jezsuita atya volt.
LM, Felvidék.ma
