A megyei választások második fordulójának kétségkívül – de szerintem sajnálatos módon – legnagyobb szenzációja Marián Kotleba szereplése. Azért mondom, hogy sajnálatos módon, mert itt és most nekem valami egészen másról kellene írnom. Arról, hogy a felvidéki magyarság – történetében most az egyszer – végre összekapta magát, vette a fáradságot és elment szavazni, mégpedig arányaiban döntően többen, mint a többségi nemzet választói. És megyeelnököt csináltak Berényi Józsefből, akár akarta, akár nem.
No de túl nagy meglepetés nem ért, midőn a végeredmények befutottak. S ahogy most mindenütt olvasom: Szlovákiát sokkolta Marián Kotleba besztercebányai nagy menetelése és győzelme. Én meg azt mondom: egy frászt sokkolta! Szlovákia ilyen és mindig is ilyen volt, amióta lekapcsolták a lélegeztetőgépről és önálló útjára indították húsz évvel ezelőtt. Nem is minden útravaló nélkül, hiszen történelmi alapként ott volt a zsákban Tiso önálló Szlovákiája, ehhez jött az országalapító Mečiar és az ő sokra hivatott szűkebb-tágabb társasága. Akik – mint azt most is visszaigazolva láthatjuk – e kitűnő alapokra építve megálmodták és létrehozták nekünk azt a Szlovákiát, amelyet aztán felvidéki magyarként legjobb esetben is csak elszenvedni lehetett, de hazaként tisztelni soha.
Hosszú évekig divat volt itt Szlovákiát Európa gyöngyszemeként láttatni – s ebben a hazugságban, e hamis kép megpingálásában úgy a mindenkori magyar diplomáciának, mint a helyi magyar érdekképviseletnek súlyos felelőssége volt. Szlovákia általuk léphetett be a kulturáltnak tekintett európai nemzetek klubjába s mindezt úgy, hogy a már említett tisói, beneši, mečiari alapoktól nem kellett megszabadulnia, hanem csak ügyesen elfednie. Min csodálkoznak hát most az urak és hölgyek, hogy Kotleba Besztercebánya ispánjává lépett elő? A legjobban éppen magyar politikusainknak – megint csak határon innen és túl – kell tudniuk, hogy lényegében minden vezető szlovák politikusba szorult több-kevesebb Kotleba – ha a magyar kérdésről volt szó. Ez egy.
A másik dolog pedig még egyszerűbb: lehet itt kérem barnázni Kotlebát, Slotát, Jobbikot – mindenkit, ahogy most teszik is a “sokkolt” politikusok és újságírók. Ez azonban éppen olyan figyelemelterelő pótcselekvés, félrevezető leegyszerűsítés és a problémák szőnyeg alá söprése, mint az, amit az “élvonalhoz” tartozó vezetőink éveken, évtizedeken keresztül csináltak. Kotleba csak egy beosztás a nagy szlovák hőmérőn és amit mutat, az még nagyon messze van a láztól. A java ugyanis még hátravan. Akik most beérik a nagyon olcsó és primitív Kotleba-Hitler hasonlattal, a fasizálódás rémképének felvetítésével, azok éppen ennek a radikalizálódásnak tesznek óriási szívességet. Mert mindaz, ami most ott Besztercebányán történt, csupán egy a mélyben már nagyon régóta meglévő betegség tünetei közül, nem más, mint az évek óta zajló rothadás bűze, amely most a szokottnál nagyobb mértékben csapta meg a kispolgárság kényes orrát. Ám a felszín alatt – sőt, egyre inkább a felszínen – ott vannak azok a bizonyos valós, hús-vér, igazi problémák, melyek felvetésével és persze meglovagolásával, olykor kiforgatásával Kotleba és a hozzá hasonlók sikereket érhetnek és érnek is el. Ha nagyon sürgősen nem oldják meg őket…
És ha nem lenne egyértelmű: ez a történet messze nem Kotlebáról szól. A főhős az a Robert Fico, aki Szlovákia miniszterelnökeként a legalpáribb módon tette egy magyarellenes ki-ki meccsé a második fordulót s aki ugyanilyen minőségében a magyar és a többi európai nemzet vezetőinek elfogadott tárgyalópartnere. A kutya itt van elásva.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”42805″}
,
