A Smer adventi „terméke”: beteges intézményvezetők, csapongó oktatásügyi miniszter ámokfutása. Samu István véleménye:
Három olyan probléma is megjelent az utóbbi napokban, hetekben „keskeny sávú” szülőföldünkön, Felvidéken, amely karácsony előtt felborzolja az ember kedélyét. Pedig már úgy gondoltam, hogy áhítattal, bensőségesen készülődhetek az ünnepre, legalább erre a kis időre megpróbálva kizárni a politikát, a közéleti gondokat. Sajnos, nem tehetek így, mert ha nem adok hangot a problémáknak, éppen a lelkiismeretemmel kellene megküzdenem a szent ünnep előtt, s talán el sem tudnék mélyedni családommal az ünnep valódi üzenetében.
Lássuk akkor azt a három témát:
Az első problémás téma a magyarlakta településeken működő intézmények „bizonyos” smeres vezetőinek szakmai rátermettsége. Nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy a magyarlakta vidékek smeres intézményvezetői, mivel elég nehéz lehetett a Smernek (naivan gondolva) ezeken a vidéken a saját politikai garnitúrájából összeszedni szakmailag megfelelő embereket. Bár egy kis hatalomért, státuszért, anyagi juttatásért (mindenkor és ma is) – úgy látszik – bárki bármit bevállal, bármire kapható.
A történések azt mutatják, hogy bizonyos állami intézményeink esetében, amelyeket végül is a kormány felügyel, sajnos a szakmai kompetencia a legutolsó, amelyet számon kér, vagy elvár. Melyek a fontos intézményvezetői kompetenciák a Smer számára: Elsősorban legyen az illető soviniszta, nacionalista, megfelelően autoriter, lehetnek akár deviáns hajlamai is, és máris például az állam által irányított és fenntartott gyermekotthon igazgatói posztjára kerülhet.
A napokban derült ugyanis fény a gútai gyermekotthon „Smer által” delegált és kinevezett vezetői gárdájának ámokfutására. Gondolok itt legfőképpen a volt igazgatónak – aki a Smer helyi alapszervezetének elnöke – , még a Smer-SNS kormány alatt igazgatói funkciót betöltő, majd sikkasztás, csalás vádja miatt félreállított és 2012 után ismét a smeres kormány által visszahelyezett, immáron a „humán erőforrás kézben tartásával” megbízott pártcsinovnyiknak destruktív, morális értékeket nélkülöző munkájára.
Szóval azon kívül, hogy a volt igazgató verette, lelkileg terrorizálta a gyerekeket – és ha az értesüléseim igaznak bizonyulnak (márpedig rendőrségi eljárás is indult ellene ez ügyben) –, még talán a szexuális molesztálás vádja is megáll vele szemben. E cselekedetei közül külön az egyikért és a másikért is azonnali eltávolítását kellett volna kezdeményezniük a felsőbb szerveknek.
Évekig el kellett viselnünk soviniszta kirohanásait, pedagógusként saját lakóhelyemen értesültem a diákoktól, mit művel velük csak azért, mert magyarok vagy mert roma/cigány származásúak. Nem tehettünk semmit, mert a gyermekotthonban tanuló gyermekek féltek tanúskodni. Mi pedig nem tudtuk bizonyítani igazunkat, sőt az igazgató „úr” többszöri „érdeklődésemet” úgy „honorálta”, hogy ha értesült arról, hogy rendezvényt szervezünk (Via Nova ICS vagy MKP-s vonalon), kihívatta ránk a „kriminálkát” – a rendőrség belügyi szerveit–, hogy figyeljenek meg bennünket, különböző kulturális és társadalmi megmozdulásainkról (pl. a doni hősökről szervezett 2011-es megemlékezéskor) készítsenek fényképeket. Csak reménykedem, hogy az ilyen mentálisan problémás ember nem állt alkalmazásban a belügyi szervek valamelyik osztályán. Gondolom (sajnos), ezek után már senki sem csodálkozik azon, hogy a gyermekotthonba bekerült pici gyermekeket igyekezett a szlovák iskola felé „terelni”, még ha a gyermek az anyakönyvi bejegyzései alapján (főleg a név alapján) feltételezhetően magyar nemzetiségű lehetett. Ez a tevékenysége főleg akkor volt sikeres, amikor „tisztáz(-hat)atlan” volt a gyermek nemzetisége. A smeres csinovnyik a mesterséges asszimiláció gyakorlati eszköze, motorja.
Nézzük meg – alulról felfelé haladva – a volt igazgató pártbéli társát, miniszterét; legyünk hűek a közhelyszerűen ismerős mondáshoz, miszerint fejétől bűzlik a hal.
A másik probléma, hogy Čaplovič továbbra sem mond le központosító terveiről. Tovább halad a ’89 előtti igazi államszocialista úton s teljesen ellehetetleníti az iskolák szellemi függetlenségét. Továbbá az osztályok számát figyelembe vevő támogatási modell révén központosítva szeretné eldönteni, hogy majd melyik (nagyobb) iskolák maradhatnak életben. Ez a nemzetiségi iskolák szempontjából megint csak előnytelen helyzetet teremt. Ez reformjának a valódi lényege. Olyan igazgatókra lesz szükség a centralizáció után, akik lojálisak a Smerhez, a nemzetiségi iskolákban pedig tovább „erősítik a magyar tanítási nyelvű iskola” profilját – az iskola magyar szellemisége helyett. Mert a kettő között óriási különbség van.
Az álszentség baloldali szociális és „szakmai érzékenységének” „netovábbja” az utolsó probléma. Čaplovič minap kiakadt a PISA-felmérésen. Zsigerből javaslatot is tett: be kell zárni (már megszokott tőle, ugye) bizonyos egyetemek pedagógiai, azaz tanárképző karait, mert túl sok szakmailag nem elkötelezett pedagógust termeltek a „piacra”. „Motiválni kell”, hogy a legjobbak menjenek pedagógusnak, de kevesebb neveléstudományi karral, tehát lehetőséggel. Így majd túljelentkezés esetén csak a legjobbakat fogják felvenni az egyetemek. Leegyszerűsítve ezt nyilatkozta. Szenzációs! Csak azt felejtette el az oktatási miniszter, hogy így sincs túljelentkezés a tanári szakokra, ha a kínálatot leszűkíti, akkor sem lesz, mert ilyen anyagi feltételek mellett vagy más képzést választanak a fiatalok, vagy nem is mennek hazai egyetemekre, hanem a jobb anyagi juttatások, perspektíva miatt külföldre mennek. Akik pedig közülük továbbtanulási célként a pedagógiát választják, ezt a szakmát, hivatást szeretnék gyakorolni, bár tudják, hogy sem morálisan, sem anyagilag (amely anyagias világukban sajnos összefügg) nincs megbecsülve. Vagyis a többségük nem elsősorban azért választja a pedagóguspályát, mert nincs más lehetősége a felsőoktatásba kerüléshez. Pár éve, évtizede esetleg előfordulhatott, hogy a továbbtanulást a diploma megszerzése motiválta, de azért erre ma már más szakokon (könnyebb) és több lehetőségük van a fiataloknak. Szóval nem állítanám száz százalékosan, hogy tendenciaszerűen jelentkezne az, hogy csak az oklevélért mennek pedagógusnak a fiatalok.
Térjünk vissza arra, amiért a Čaplovič-féle következtetés nem állja meg a helyét, vagy inkább álszent. Még a gyakorló pedagógusokat sem becsüli meg a kormány, ezért érthetetlen, hogy a lehetőségek szűkítésével kívánja motiválni a pályára készülőket. A fentiekkel közvetlenül összefügg, hogy bár a szakmában már évek óta tevékenykedő pedagógusok a tőlük telhető módon képzik magukat, a minőségbiztosítás keretében biztosított képzéseken erőn felül próbálnak részt venni, a megszerzett képesítésért cserébe anyagi megbecsülést nem igazán kapnak. Sőt, a beígért kreditrendszerű képzéseken való részvételnek fizetések formájában történő honorálására sincsen fedezet! Karácsony előtt úgy állnak az iskolák, hogy semmilyen prémiumot nem tudnak adni az alkalmazott pedagógusoknak, mivel a képzések után járó, megnövekedett – törvényben előírt – juttatások felemésztik az iskolák költségvetését.
Ugyanis a smeres oktatásügy a képzéseket elvárja ugyan, de csak utólag finanszírozza őket, és azt sem 100%-ban! Szóval megfoszt iskolákat, önkormányzatokat különböző összegektől, eddigi bevételeiktől, ellenben nagyobb szolgáltatást vár el tőlük, ráadásul mindezt szakmai képzésekkel és átképzésekkel tarkítva, amelyeket nem hajlandó úgy finanszírozni, ahogyan azt szavakban, propagandában, választási ígéreteiben hangoztatja. Tehát ennyit a baloldal társadalmi érzékenységéről.
Se pénz, se posztó, csak hamis beszédek! A lényeg az, hogy ezt egy hónapon belül úgy is elfelejtik az emberek, hiszen a társadalom politikai emlékezete ennyi ideig tart, akkor meg miért is izguljon(-nak) a miniszter(-ek), vagy a kormánytagok? Úgysem lesz számonkérés!
A karácsony kezdődhet hamis szavakkal, üres pénztárcával, frusztrált légkörben. Egyetlen reménnyel, hogy családunk körében valóban őszinte gesztusokkal, szeretetteljes miliőben zárhatjuk ki környezetünk álszent történéseit. A profán és a még szent tér… Legyen ez utóbbiban része a családjainknak a következő napokban, hetekben.
Samu István, Felvidék.ma
