A választási kampányok – különösen a rendre átlagon felül mocskos és taszító magyarországi választási hadjáratok – mások mellett arra is kiváló alkalmat teremtenek, hogy mindenki megmutathassa a nagyvilágnak, milyen kisstílű, kétszínű, pitiáner is tud lenni. De legfőképpen: milyen hisztérikus pánikállapotban és félelemben várja a közelgő választások eredményét. A jelenlegi magyar kormányt idestova négy éve megállás nélkül ekéző balliberális sajtó „élvonala” eddig sem tétlenkedett, s némi aljasságért sosem kellett a szomszédba mennie. Így tett akkor is, midőn egymást túllihegve próbáltak hírt csinálni a kormány külhonban élő magyar állampolgároknak küldött leveléből. Egészen pontosan abból, hogy mibe került mindez az adófizetőknek.
Arról a levélről van szó, amelyet még tavaly december közepén küldtek ki mintegy 278 ezer határon túl élő magyar állampolgárnak a világ 126 országába. Ebben tájékoztatják a külhoni magyar állampolgárokat a 2014-ben esedékes parlamenti választások tényéről, felhívva a figyelmet a regisztráció szükségességére. Ugyanakkor olyan botrányos mondatok is szerepeltek a levélben – az Index hírportál külön ki is emelte őket – mint például: „egy évszázad után először anyaországi és külhoni magyarok ismét közösen dönthetnek Magyarország jövőjéről”. Vagy: „Minden magyarnak, személyesen nekem is fontos az Ön részvétele. Magyarország számít Önre!”
Miután azonban ma már nem olyan idők járnak, amikor a huszonhárom millió román bevándorlózás kifizetődő lehet, marad a jó öreg húrok pengetése, vagyis: no de mibe került mindez az adófizetőknek? A határon túli magyarokkal folytatott konzultációról beszámoló sajtócikkek címei mindennél árulkodóbbak: „77 millióért küldték szét a világban Orbán újabb elsőbbségi levelét” (Index), Orbán egyre drágább leveleket ír a határon túli magyaroknak (Origo), illetve „Orbán 77,6 millióért levelezett a külföldi magyarokkal”. Ez utóbbit a korábban hamisított videóval próbálkozó, magát totálisan lejárató Hvg.hu követte el.
Ha nem tudnánk, kikről is van szó, még azt gondolhatnánk: milyen szép dolog, hogy ha más már nem is, az írott és elektronikus média legalább szívén viseli a magyar közpénzek millióinak sorsát. Milyen kár, hogy közel egy évtizeddel ezelőtt ugyanezek az aggódó hangok elmaradtak, amidőn az akkor regnáló magyar kormány hasonló nagyságrendű direkt kampányt (és nem konzultációt) folytatott – mégpedig éppen a saját nemzetének részei ellen. Arról a kampányról beszélek, melyben a Gyurcsány-kormány több tízmillió forint közpénzből az eddigi legmocskosabb uszító hadjáratot indította a külhoni magyarok ellen. Emlékezhet mindenki az akkori jelszavakra, idézzünk csak fel néhányat: „Ne fizessünk rá a kettős állampolgárságra! Ne fizessünk mások helyett adót, nyugdíjat! Ne fizessünk állásunkkal az olcsó határon túli munkavállalók miatt!”
Az uszításra költött milliókért természetesen egyetlen könnycseppet sem hullajtott a fent nevezett „baráti szaksajtó”.
Tíz év ide vagy oda, egy bizonyos jól körülhatárolható réteg számára a határon túli magyarok „dédelgetése” még mindig kiváló hívószó lesz a kampány során. Tartok tőle, erős gyomort igényel az előttünk álló bő negyedév.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
