Le kell vonnunk nekünk is a következtetéseket és nem kevésbé a Most-Hídnak is! – Samu Istvánnak, az MKP Országos Elnökségének tagjának a jegyzete.
Az új generáció feladata a politikában az elvszerű közösségi érdekképviselet mellett, a (párt) politika hitelének visszaszerzése a közösségünkben! Ha ezt a célt nem tudjuk legalább magunkban megfogalmazni, akkor nem szabadna a közélet útjára lépnünk…
A legutolsó szavazás okán: A pártpolitikusokba vetett bizalom megrendült, most már egy jó ideje… Gútán biztosan, hiszen több választása óta nemhogy kevesen, hanem extrémen kevesen mennek el szavazni. Még látványosabb ez akkor, amikor kimondottan politikai pártok képviselőinek küzdelméről van szó. Csak a vak nem látja, hogy ez miért van így… „Beszólogató” mezei tagja voltam az ún. régi „nagy” MKP-nak… talán éppen ezért nem kéne éreznem a felelősségemet az elmúlt húsz év zsákutcájáért, ennek ellenére mégis bocsánatot kéne kérnünk az emberektől, hogy nem úgy sikerültek a dolgok, ahogyan akarták (akartuk), ha akartuk egyáltalán, hogy úgy sikerüljenek… éppen ezért bocsánat!!! hm… Csak reménykedem, hogy ha most komolyan dolgozunk rajta, hogy sikerüljön, arra kaphatunk-e még felhatalmazást…? Mindezt azért írom, mert a legközelebbiek mondták nekem, hogy nehéz lesz mindezt visszaszerezni… soha többé ne éljünk vissza a bizalmukkal…
Szóval Michal Horský politológussal teljesen egyetértek: „Teljesen egyértelmű, hogy az államfőválasztáson az antipolitika győzött a politikai struktúrák felett. Ugyanakkor túl egyszerű lenne azt mondani, hogy a jobboldali választó győzött, aki elégedetlen a jelenlegi politikai helyzettel. Ezt minden pártnak tudatosítania kell, s le kellene vonnia a következtetéseket”.
A múltkor írtam, hogy megcsömörlöttek a választóink. Igen, megcsömörlöttek. Nagyrészt a hétköznapok problémáitól, de egyértelműen attól is, hogy nehéz helyzetükre mi sem kínáltunk megoldást, vagy legalább egy hosszabb ideig tartó sikerélmény sorozatot sem tudtunk (érezhetően) produkálni számukra.
Mi, MKP-sok, volt MKP-sok és ergó a jelenben Hidasok! Annak, hogy az antipolitika győzött a politikai struktúrák felett, nem örülök, mert az antipolitikai helyzet, gondolkodás, kiindulási pont a hatalom irányításában megkérdőjelezhető és olyan veszélyes kiszámíthatatlan erőket hozhat mozgásba, olyan tényezők kerülhetnek a hatalomba, akik olvashatatlanok közösségünk számára. Véleményem szerint az antipolitika hamis megközelítés, az állam irányításában való részvétel kapcsán nem létezhet, sőt még egyszer leírom, egyenesen veszélyes.
Az antipolitikai megközelítés, bár az elmúlt évtizedek csalódottsági faktorának köszönhetően megerősödött, csak hamis, álszent taktika, vagy „jobb esetben” naivitás és önbecsapás azon emberek részéről saját maguk felé, akik ezzel a megközelítéssel vágnak bele a közéletben, közösségi érdekképviseletben való részvételbe. Ennek ellenére – ismételten Horský úr után szabadon – az viszont biztos, hogy a politikai pártoknak és politikusoknak le kell vonniuk a következtetéseket, akár győztesnek, akár vesztesnek is érzik magukat a köztársasági elnök választások után.
A felvidéki pártpolitika elhiteltelenedésének egyik meghatározó elemét Kulcsár Ferenc írta le nemrég az egyik írásában: -„Petőfi óta tudjuk, hogy bár fölül a gálya s alul a víznek árja, azért a víz az úr: s ez az úr, a felvidéki magyar polgár és választó is bölcsen ítéli meg, hogy magyar közösségünk megosztása elhamarkodott volt: az ostoba hiúság döntött úgy, hogy meggyöngíti nemzeti közösségünket s egyben parlamenti képviseletünket is.”
Samu István, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45008″}
