Élhetünk-e másként? – kérdi a kassai Thália Színház kínálata provokatíve a következő idénnyel kapcsolatban. Kacagtató és megrendítő sorskérdéseket kívánnak a világot jelentő deszkákra állítani. Ünnepi évad lesz, hiszen a nyári pihenés után negyvenötödször folytatják. A kassai társulat 1969-ben nyitotta meg kapuit.
Czajlik József sajtótájékoztatója alkalmával közölte, négy bemutatót tartanak. Majd ismertette a programot. Három saját produkcióval lépnek a közönség elé. Szórakozásra, de egyben a szellemi kalandokra nyitott, kíváncsi közönséget várnak. Két zenés előadást láthatunk majd. Az egyik egy hamisítatlan broadway-i musical, a másik meg egy bájos francia operett. Egy klasszikus magyar remekművet és egy provokatív, ízig-vérig kortárs drámát nézhetünk meg.
Az ünnepi évad előadásai a boldogulásról, a mindennapok harcairól szólnak. Álmok és valóság ütközik mindennapi és rendhagyó helyzetekben. Minden darab megkérdezi: miért éri meg küzdeni? Mikor hűséges önmagához az ember, akkor ha úgy él, ahogy lehet, vagy akkor, amikor elvárásai szerint. Megalkuszik és sodródik, máskor kíméletlenül, mindenen átgázolva próbálja megvalósítani álmait. E négy bemutató hősei jobbra-szebbre, boldogságra vágynak, ki akarnak törni az elfakult hétköznapokból. Esendőek és sebezhetőek, de küzdenek és gyakran rossz döntéseket hoznak. Zenés-vígjátékban ezek a téves kudarcok mulatságosak és szórakoztatóak. Drámaibb töltetű előadásokban – ha a rendezés megállja a helyét – megrendítőek és szívbemarkolóak. Könnyedebb vagy fajsúlyosabb formában, de felmerül a kérdés lehet-e lázadni a sors, a végzet ellen? Ki lehet törni abból a közegből, amelybe beleszületik az ember? Van értelme a lázadásnak, a kiútkeresésnek?
A nézőt kacagtató vagy sírnivaló helyzetbe avatják, érzelmes vagy kegyetlen, gunyoros, netán lélekmelengető helyszínre viszik. A sóbiznisz poklába vagy zajos városligetbe, mennyországba vagy sivár hajléktalanszállóra, apácazárdába vagy milliomos negyedbe, amerikai próbaterembe, francia színházba, budapesti külvárosba vagy kassai utcára. Ez nem számít. Mindig ugyanaz a kérdés. Leküzdhető-e a kiszolgáltatottság, vagy a magunk kezébe vehetjük életünket. Élhetünk másként?
Első premierként minden idők egyik legnagyobb sikert aratott, leghosszabban játszott és sokak szerint az egyik legkiválóbb broadwayi musicalt láthatja a kassai közönség. Marvin Hamtish, Edward Kleban: Chorus line (Tánckar) című alkotása a Thália Színházban a budapesti Magyar Színház és a FiIm Intézet előadásában mutatkozik be. Fiatalos, sodró lendületű, lehengerlő produkciót várhatunk. Színészi és táncos szempontból a műfaj egyik legnehezebb, legigényesebb darabját a szakma és közönség egyaránt elismeri. Erényei vitathatatlanok. 1975-ben mutatták be. 1985-ben filmre vitték. A történet egy szereplőválogatásra kalauzolja el a nézőt. Néhány szerencsés táncosnak hosszú évek kemény munkája után végre esélye kínálkozik, hogy bekerüljön egy valódi Broadway-showba. Már csak az utolsó, mindent eldöntő szűrőn kell átesniük és megvalósulhat álmuk, a tánckar tagjai lehetnek. Karnyújtásnyira van a világsiker, a hírnév, a karrier. Ehhez meg kell feledkezniük arról, hogy emberek. Nincs mindennapi probléma, öröm, bánat, magánélet, sérülés, fáradtság. Nincs más cél, csak a pokoli érvényesülés, mely talmi csillogással jár. Embertelen harc zajlik a próbákon. Nincs szolidaritás, nem elég az Isten-adta tehetség, le kell gázolni mindenkit. Saját lelküket is.
Az évad második bemutatója egy megkerülhetetlen magyar klasszikus: Molnár Ferenc Liliom című külvárosi legendája. A közismert és közkedvelt színdarabot egy kiváló szlovák rendező, Ľubomír Vajdička állítja színpadra, akit a Thália közönsége már ismerhet korábbi rendezései okán. A Liliom érzékeny, érzelemgazdag története a századforduló Budapestjére vezet. Balladai hangvételű, keserédes alkotás, mely a Városligetben induló eseményeken keresztül egy vagány hintáslegény és egy szelíd, hűséges cselédlány szerelmét viszi a közönség elé. Megelevenedik a kor nagyvárosa, a külvárosi nyüzsgés, a vurstli, a kabarék világa, a szentimentalizmus és gúnyos szarkazmus. Liliom és Julika egymásra találtak egy varázslatos ligeti éjszakán, amikor mindketten a másik miatt fellázadtak és szembeszálltak a világgal, de talán mégsem tartoznak össze. Mindketten mást akarnak. Az egyik szélhámos a másik tiszta, méltóságteljes nő. Így titkolják, igazán mit éreznek. Liliomból ez dacot, dühöt vált ki, Julika szomorúan szenved. Liliom megtudja, Julika gyereket vár, így egy lapra tesz mindent. Rablással akarja biztosítani az anyagi, jólétet és biztonságot. A kísérlet kudarccal végződik. Liliom csak a halálban látja a megoldást. De jön a molnári s egyben költői, álomszerű fordulat. Liliommal ezután a mennyországban találkozunk. Feloldozás nincs, csak mélyen emberi pillanatok, melyek azt sugallják, talán van értelme élni, szeretni, lázadozni, küzdeni.
A harmadik premierre februárban kerül sor. Kerékgyártó István: Rükverc c. darabjának az ősbemutatója lesz ez az előadás. A színháznak kötelessége figyelni a jelenkorra. Érintenie kelI a legégetőbb, legaktuálisabb problémákat. Erre tökéletesen alkalmas a kortárs magyar próza egyik kiemelkedő teljesítménye. A színmű nagyon pontos és alapos látlelete régiónk jelenének és félmúltjának. Törekszik a szociografikus hűségre és hitelességre. A szerző a színház kérésének eleget téve, kifejezetten kassai viszonyokra dolgozta át a darabot. A címe: Kassai (lecsúszott) polgárok -, utalva a város ikonikus írójának, Márai Sándornak a drámájára, A kassai polgárokra. Ez a darab a most befejeződő évad utolsó bemutatója volt. Ezt majd Czajlik József rendezi. Az örökös vesztes, Vidra Zsolt élete elevenedik meg. A főszereplő balek élete rák módjára, visszafelé halad. A haláltól a születésig. Hat évtized történetét láthatjuk. Kor- és életrajz kíván lenni ez az előadás. A műre egyszerre jellemző a pergő dialógus, a hűvös acélkeménységű helyzetrajz, a pengeéles fogalmazás, a kegyetlen, lényegre törő jellemzés, a groteszk hangvétel és a fekete humor. Az egyes közegek, szubkultúrák ábrázolása, kulturális antropológiára jellemző mélység, mely felvonultatja a nyelvi, viselkedés- és gondolkodásbeli sajátosságokat, ám hihetetlenül erős érzelmi sűrűséget tud elérni. A Rükverc remek szereplehetőségeket kínál. Színészi szempontból izgalmas kihívás, hogy egy-egy szerepet több életkorban lehet megmutatni, és egy-egy színész több szerepet is játszik. Így elengedhetetlen a komoly, elmélyült színészpedagógiai munka. A mélyszonda lényeges s egyben konkrét morális, etikai kérdéseket feszeget, de mindig helyzetekbe, drámai történésekbe ágyazva. Ez az aktuálisan provokatív mű kellően gazdag anyagot kínál arra, hogy mindannyian számot vessünk saját életükkel, sorsukkal, hogy ütköztessük magunk tapasztalatát egy modellszerűen kiemelt élettörténettel.
A kassai Thália Színház ünnepi évadában a műfajok legszélesebb skáláját kívánja közönségének biztosítani. Ebbe mindenképpen beletartozik egy olyan könnyedebb, ám közönségszórakoztató darab bemutatása is, mely magas szakmai színvonalat képvisel és mindenképpen igényes darab, mint Luis Hervé francia zeneszerző és két szövegírója Millaud és Meilhac könnyeden bájos, de szellemes és ötletes operettje a Nebáncsvirág, mely önéletrajzi ihletettségű. Ez nemcsak a műfaj szerelmesei szerint valódi remekmű, kacagtató vígjáték és fülbemászó muzsika. A 19. század végi Franciaországba kalauzoló darab kellően kusza, időnként nehezen átlátható, fordulatos története az utolsó pillanatig képes meglepő lenni. Fatális véletlenek sorozata nyomán egy ártatlan fiatal lány belecsöppen a színház (romlott) világába és Floridor a kettős életet élő orgonista, zeneszerző színdarabjának rajongásig szeretett, ünnepelt primadonnája lesz. A történet tovább bonyolódik, melyet fülbemászó slágerek röpítenek a boldog végkifejletig. Minden együtt van egy szórakoztató előadáshoz. Remek szerepeket kínál a kassai színészeknek. Tasnádi István átdolgozása poént poénra halmoz. Még a színházcsinálás kulisszatitkaiba is betekintést nyerhetnek a nézők. Az alkotógárda bizonyíthatja, az úgynevezett könnyű műfajt csak komoly mesterségbeli tudással lehet/szabad magas színvonalon művelni.
Ehhez a tervhez csak annyit fűzhetünk hozzá, kívánjuk – önmagunk érdekében -, mindez megvalósuljon a lehető legmagasabb színvonalon, hogy valóban emlékezetes előadásokat láthassunk, és a Thália öregbítse hírnevét.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45739,45292,45276,44177″}
