Péntek hajnalban hetedig alkalommal indul útjára a Csíksomlyó Expressz és a Székely Gyors különvonat a Csíksomlyói Búcsúra.
A Székely Gyors 1944-ben Észak-Erdély elvesztését követően megszűnt és csak 2008-ban indult újra útnak. A vonatot és a magyar zarándokokat minden évben örömmel, mosolygó arccal és nemzeti lobogókkal várják a székelyek.
Az ezeréves határra, a Gyimesekbe is eljutó vonat sikere miatt, a zarándokok idén májusban már tizenhat vasúti kocsival indultak útra. A szerelvény ennél hosszabb nem lehet, mert a kisebb székelyföldi vasútállomásokon nem férne el, illetve ennél több kocsit segítséggel sem tudna elhúzni a szent koronás címerrel díszített magyar mozdony.
A két szerelvényt Össznemzeti különvonatként indul útjára, amit egy különlegesen erős Traxx villanymozdony fog Erdélybe repíteni. A mozdonyon idén is a magyarság történetéhez fűződő motívumokkal látják el, mindez a MÁV jóvoltából.
A zarándokok a falusi turizmus keretében székely családoknál szállnak meg. A családias hangulatú, igazi székely vendéglátásból akár barátságok is szövődhetnek.
Szombaton a zarándokok részt vesznek a Csíksomlyói búcsún az ökomenikus szentmisén, meglátogatják a Csodatévő Szűz Mária szobrot, délután lehetőségük van Csíkszereda központják megtekinteni. Vasárnap zarándokvonattal mennek az Ezeréves határhoz Gyímesre és megtekintik a 30. számú MÁV őrházat, ami egykor a magyar vasút legkeletibb őrháza volt. Az résztvevők hétfőn érkeznek haza.
Az egyik felvidéki zarándokpár, aki a Székely Gyorssal utaznak hírportálunknak beszámoltak arról, miért indul útnak. „Ez a nászutunk, a múlt évben így döntöttünk erről” – jelenti ki a Dóra, aki harmadszor vesz részt a Csíksomlyói búcsún és nemsokára férjével egyéves házasok lesznek.
„Én úgy gondolom, hogy minden magyar egyszer az életben látogasson el Csíksomlyóra” – válaszolta kérdésünkre István, aki tovább folytatta – „Szerintem ez a világ magyarságának a legnagyobb zarándoklata. Bizonyára nagy élmény lesz, hiszen sok jó magyar ember között lehetünk egyszerre.”
Vonattal azért mennek, mert a férj még nem volt, és Dóra számára felejthetetlen élmény volt maga az utazás. „Mindegy, mennyit késik a vonat, esik-e az eső, vonatállomáson kint állnak a helyi székelyek és várják a zarándokokat, hogy azalatt az öt perc alatt, míg áll a vonat megkínálják kaláccsal, kedveskedjenek az utasoknak. Mikor a vonat Gyimesbükkön ment keresztül, akkor a kertek alatt haladt. Egy idős néni kint ült az udvarán, ünneplőbe öltözve bazsarózsát tartott a kezében, ő és a férje így köszöntötték a zarándokok érkezését. Visszafelé ugyanúgy fontos volt számukra, hogy megtiszteljék a zarándokokat” – mesélte Dóra, amit folytatott – „A Székely himnusz éneklése a százezre tömegben egyszerűen leírhatatlan érzés. Legelőször akkor voltam a búcsún, amikor este először játszották Erdély területén az István a király rockoperát, amire még több néző érkezett Erdély szerte, mindez felejthetetlen.”
Dóra elmondta, hogy a szállásadó család erre az időre beköltözik egy szobába, hogy a többi szobát a vendégek használhassák, mert nincs elég szálláshely a környéken.
Győrből éjjel 1.50-kor indul a vonatjuk és a szállásra este tíz órakor érkeznek. „Majd egy napot tisztaszívű emberekkel leszünk összezárva, ami külön élmény lesz. A vonaton élő zene is lesz, ami szintén emeli a hangulatot, és közben új embereket ismerhetünk meg” – mondta István várakozással teli. Szombaton, a búcsú napján a vonatra a helyiek is felszállhatnak, ami szintén emeli a hangulatot. Úgy látják, hogy a székely összetartozás teljesen más, mint a felvidéki. Itthon nálunk anyagiasabbak lettek, de a jobb lét nem mentség az magyarság összefogására.
„Az emberek azért mennek a búcsúba, hogy imádkozzanak és a feltöltődjenek, és azért, hogy Magyarország egységes legyen úgy, ahogy 1920-ig volt. Talán az imánk egyszer meghallgatásra talál” – mondta búcsúzóul István.
AK/kárpáteurópa.hu, Felvidék.ma