A salgótarjáni születésű Dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész, muzeológus Dr. Kovács Anna irodalomtörténésszel, a salgótarjáni múzeum nyugalmazott igazgatójával együtt készítette el azt a tárlatot, mely a helyreállított alsósztregovai Madách Múzeumban várja a látogatót. A nemrégiben lezajlott Madách Irodalmi Napok alkalmából Praznovszky Mihállyal beszélgettünk, akinek fő kutatási területe Madách és Mikszáth Kálmán.
Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója azt mondta, hogy a tárlat már a kezdet kezdetén készen állt a fejedben a megvalósításra.
Négy éve dolgoztunk a tárlaton, amikor a felújítás tervei megfogalmazódtak. Először a koncepció fogalmazódott meg, majd a kiviteli tervek. Fogadókészséget tapasztaltunk mindenki részéről. Jarábik Gabriella, a kivitelezők és tervezők részéről egyaránt. Menet közben is meghallgattak bennünket. A kivitelező füleki céget is beleértve.
Tehát simán ment minden?
Nagy szakmai vitáink voltak Jarábik Gabiellával és főleg PhDr. Štefan Holčík történésszel. De ez csak javára vált a tárlatnak. A kastély eredeti bútorzata ebek harmincadjára jutott. Ám rendelkezésünkre állt egy leírás a kastély berendezési tárgyairól. Így Holčík különböző zsibvásárokon bútorokat, metszeteket, könyveket vásárolt, melyeket Madách láthatott otthonában. Ez az ő érdeme.
Mutasd be, légy szíves a tárlatot!
Az két részből áll. A berendezett belső tér több annál, minthogy a költő otthonát mutatná be. Én azt akartam érzékeltetni, hogy minden fal, tapéta, kép, bútor, függöny azt sugalmazza, Madách a Tragédia megírására készülődik. A könyvtár, a levéltár, a férfiak szobája, ahol politizálnak, a nők szobája, ahol Fráter Erzsi és Madách édesanyja veszekszik, az idézetek is szerepet játszottak ebben. Tehát nem csupán bútorok között sétálunk. Ezután lépünk be a Tragédia termeibe. Ezt a két részt egymástól a középső terem választja el. Itt tartják a programokat. A falon Madách festményeinek másolatait láthatjuk. Jó festő volt. A zongora a besztercebányai Madách-rokonságtól származik.
És a második rész?
A második rész az Ember tragédiájával foglalkozik. Ezt Kovács Anna álmodta meg. Ilyen kiállítást még sohasem csináltunk. Egy művet jelenítettünk meg. A szöveget. Mind a 15 színt! A nagy kihívás az volt, hogyan csináljuk meg. A modern informatikát használtuk föl hozzá. Így minden mozog. A látványeffektusokra építettünk. A kézirat mint fali tapéta jelenik meg. Így benne vagyunk a szövegben! Ez csomagolja be a művet. Azokat a gondolatokat emeljük ki az egyes színek esetében, melyek a legfontosabbak. Athén esetében a hatalom és demokrácia, a hit és erőszak kerül előtérbe. A londoni szín az üzleté. Ez az üzletté vált emberi életről szól. Minden eladható, vehető, minden áruvá válik. A haláltánc, a dance macabre is. Az ifjúság, szerelem, tisztaság, költészet lép túl a halálon.
A falanszter egy múzeum. Ijedten látjuk, hogy amit Madách megálmodott, az napjainkra valósággá vált. Sorra vesznek el az értékek életünkből, és kidobandó múzeumi kacattá válnak. Ma már csak az a fontos – Madách szavaival élve -, ami a napi megélhetést, a fizikai létfenntartást szolgálja.
Simonyi Károly magyar űrhajós a Tragédia űrbeli jelenetével zárul a tárlat. Mindegy, hogy kihűl vagy felizzik a végén a világ. Simonyi Madách szavaival üzent az űrből, magyarul: „S az ember célja e küzdés maga.”
A közismert utolsó mondattal – „Küzdj és bízva bízzál!” – invitáljuk a vendéget le a pincébe, ahol diákok előadhatják a tragédiát. Ott ruhák és díszletek állnak rendelkezésükre.
Köszönöm a beszélgetést és egyben mindenkit hívunk, látogassa meg a valódi élményt nyújtó tárlatot.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
