Szent Anna Kápolna – A katolikus temetőben hajdan egy kápolna állott. A temető legrégebbi, északi részén, ahol ma is régebbinél régebbi sírokra bukkanhatunk, ott állott egykoron Szent Anna kápolnája. A kápolna első említése, amit dokumentummal is alá lehet támasztani egy 1784-es katonai térkép. Arról még fellelhetők információk, hogy a múlt század 20-as éveiben Schöpflin Róbert, a grófi birtokok vagyonkezelője újíttatta fel saját költségén, amiért sokáig Schöpflin-kápolnaként is emlegették, de építésének időpontját már problematikusabb meghatározni, kiváltképp, hogy ma már sajnos nem létezik. A II. világháborúban ez a kápolnácska is a templom sorsára jutott, sőt rosszabbra, hiszen teljesen megsemmisült. Annyi különbséggel, hogy a templommal ellentétben nem robbantás áldozata lett, hanem ágyúlöveg rongálta meg a tornyát, tetőszerkezetét. A csupaszon maradt falak több évig ki voltak téve az időjárás viszontagságainak. Ezen kiszolgáltatott állapota révén pedig teljes pusztulásra ítéltetett. Az idősebbek még emlékezhetnek, hogy az ’50-es években romjai még megtalálhatók voltak, ám hamarosan a maradványait is eltüntették. Így mára már csak az alapjai találhatóak meg a földben, viszont szabad szemmel már ezek sem láthatóak. Sajnos a kis kápolnáról mindössze egy gyenge minőségű fénykép maradt fenn 1915-ből, de ez alapján is pontosan be lehet határolni helyét és kinézetét. Az is látható a képen, hogy egy szerény toronnyal rendelkezett, melynek harangját a régi zselíziek „lélekharangnak” nevezték. Ebből kikövetkeztethető, hogy temetéssekkor szerepet kaphatott e szakrális terület.
Esterházy kripta/kápolna – Alapvetően az Esterházy kripta nem tekinthető klasszikus értelemben vett szakrális kisemléknek, hiszen eredeti funkcióját tekintve egy temetkezési helyről van szó. De az évek során azzal, hogy rendszeres kegyhelyi funkciót töltött be, úgymond „szakralizálódott”. Ez abban nyilvánul meg, hogy a Szent Anna kápolna megsemmisülése után ez az építmény vehette át az előző kápolna szerepét. Miséket is tartottak itt (nagy részben halottak napján, mindenszentekkor). Vagyis megkapta azt a bizonyos szakrális töltetet, ami miatt már teljes joggal sorolhatjuk a kisemlékek csoportjába. A kriptába először Eszterházy János Károly lett temetve 1834-ben, illetve csak a szíve, mivel ő Pozsonyban hunyt el, testét pedig a galántai családi sírboltba temették el. Ám mivel nagyon kötődött Zselízhez, végrendelkezésében kérte, hogy a szívét itt helyezzék örök nyugalomra. Így került felesége (szül. Festetics) Rozina grófnő későbbi nyughelye mellé. A temetkezési objektumban 12 sírbolt van kialakítva, de csak 11 holtest van ide temetve. Az utolsó zselízi gróf, Coudenhove Kunó még itt lett nyugalomra helyezve 1915-ben, de felesége Coudenhove (szül. Breuner) Ernesztina a II. világháború után, már nyugati emigrációban halt meg. 1945-ben a grófnő éppen Budapesten tartózkodott, amikor megkapta a hírt, hogy az orosz csapatok elérték a Garam vonalát, ezért előrelátóan nem várta meg a szovjet csapatok „felszabadítását”, s két lovas kocsinyi értéket összepakolva, inkább az amerikai zónába ment, egészen Salzburgba. Itt halt meg nemsokkal később 1945. október 22-én. Végrendelete alapján, őt is Zselízen kellett volna örök nyugalomra helyezni, ám az akkori és azt követő bizonytalan időszak ezt mindmáig nem tette lehetővé.
A szocializmus sötét éveiben méltatlan módon a sírásók, lapátok és egyéb szerszámok tárolására használták a grófnő üresen maradt sírüregét. A 70-es években aztán véget vetve a kegyeletsértésnek befalazták.
Mára az épület a kastélyhoz hasonló kritikus helyzetbe került. Ugyan többször is felújították már az évszázadok során, legutóbb a ’70-es években, de mára ismét súlyosan megrongálódott és mihamarabbi beavatkozást igényelne. Sajnos egyelőre hangzatos ígéreteken kívül konkrét előrelépés nem történt ez ügyben.
Szűz Mária képesfa – Az idősebbek emlékében még elevenen élhet, hogy az Esterházy-park hátsó részén, egy öreg nyárfán egykor egy Szeplőtelen Szűzanya kép köszöntötte az arra járókat. Ma már sajnos ennek semmi nyoma nem maradt fent, mindösszesen egy régi fénykép őrzi emlékét, s lassan a helyiek emlékezetéből is kikopik. Mint ahogy már az is kikopott, hogy voltaképpen minek is állított emléket ez a képesfa. Elmondások szerint a kastély 20. század eleji tulajdonosa, Coudenhove Kunó gróf temette ide szeretett kutyáit. Hogy egy vagy mindhárom kutyusa (Hexi, Torzonborz, Léda) került e sírba, azt immár a múlt homálya fedi. Minderről régebben állítólagosan egy síremlék is tanúbizonyságul szolgált, de amikor állapota megromlott, akkor nem hogy rendbe hozták, hanem eltüntették azt, s csupán a nevezett képesfa maradt emlékeztetőül a hű ebekről. Később a kommunista rezsim alatt ez a szakrális kisemlék is a rendszer áldozata lett, a képet egyszerűen leverték helyéről, ami ezáltal darabokra tört. Mindössze keretének egy apró darabja maradt fenn, mely a múzeumban van kiállítva.
Csonka Ákos, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”48606,48841″}
