Az okos és tapasztalt ember óvatosan sáfárkodik a bizalommal és élete során ritkán előlegez meg dicséreteket és elismerő szavakat. Sajnos, ha ezen a szűrőn át nézem a honi híradások szerzőinek táborát, akkor megdöbbenéssel kell megállapítanom, hogy erősen híján vagyunk okos és tapasztalt szerzőknek. Pellegrini versus Draxler ügyben szinte egyetlen komoly kritikai észrevételt nem olvastam. A szerkesztő urak talán tisztában vannak azzal a parányi különbséggel a gazdaság és az oktatás között, hogy míg a gazdaságban gyakori a rövid ciklusokon belüli kiértékelés lehetősége, addig az oktatásban ez majdnem teljesen irreális és csak a hozzá nem értők hozzák meg döntéseiket a tegnapi tapasztalat alapján. Illetve ugyanúgy igaz a gazdaságra is, hogy a fontos stratégiai döntések meghozatalakor nem az ilyen-olyan technológiai elemek hatékonysága alapján hozzák a helyes döntéseket, hanem , az egész ágazatra kiható fontos változtatásokra építve kezdenek bele az úgynevezett modernizációba.
Nos, ilyen alapon nehéz jó véleményt mondani a rendszerváltást követő kormányoknak az oktatásügy problémáinak megoldása érdekében kifejtett tevékenységéről. Mert a sógor-koma érdek, illetve a soros béna „divatok” kritikátlan alkalmazása kivétel nélkül minden butításügyi miniszter és minisztérium jellemzője volt és maradt, meg a hangzatos hazugságok terjesztése, miközben nézzük meg az eltelt évek költségvetéseinek szűrőjén keresztül az oktatás valódi értékének „változását”. Már ez az egyetlen minősítő faktor mutatja, hogy a hazugság és a mellébeszélés a minimális jellemző kormányelnök/parlament/miniszter szintjén, csak azt nem értem, hogy miért nincs n egyetlen újságíró, aki a hazugságra azonnal ki merné mondani a megfelelő ítéletet, és aki tudná és alkalmazná azt az elvet, mely szerint, aki egyszer bármilyen érdekből hazudott, annak a szava a továbbiakban már szinte semmit sem ér, bármilyen magas hivatalt is tölt be az illető.
Nos, talán az egyetlen előnye van Draxlernek, hogy eddig még talán nem terheli őt hazugság, de azért ne feledjük, hogy könnyű tisztának maradni a márványlapokon, ám sokkal nehezebb ez a feladat például a dzsungelben, s fiatal miniszterünk dzsungelbeli állóképességéről halvány fogalmunk sincs, ami azt jelenti, hogy egyaránt produkálhatja az értékskála mindkét végén leírt minőséget. Nos, aki ilyen kockázatnak dicshimnuszt képes zengeni, annak az agyi funkciók kezelésére szakosodott zárt intézetben van állapotának megfelelő hely.
Varga Lajos, Felvidék.ma
Fotó: wbn.sk
{iarelatednews articleid=”50184,50200″}
