A Rovás Akadémia vendége volt március 31-én a Buzitán élő Gál Sándor író, költő, akivel Boda Ferenc, egykori Csemadok-titkár beszélgetett.
Búcs, Komárom, Pozsony, Kassa, Buzita – említette Boda Gál életének főbb stációit. – Újságírói tevékenysége óriási, főleg a Hétnek dolgozott. Most sem pihen. Több mint 70 kötetet adott ki. Verseket, prózát, szociográfiát… Akad közte irodalomtörténeti, történelmi vonatkozású mű, de ő hétköznapi életünk krónikása is. Szinte az irodalom minden területét műveli.
Mikor érezted azt, hogy van elhivatottságod? Hogy szolgáld a népünket, hogy neked írnod kell? Hogy elindulj, legyél újságíró? – kérdezte Boda.
A kérdés nyomán, Gál bevallotta, nagyon szép gyermekkora volt. De rögtön a háborús emlékek kerültek előtérbe.1943 szeptemberében egy hónapig járt iskolába. Majd német katonák laktak az épületben, később leventék települtek oda, majd zsidók.Ott látta az embertelenséget. Egy zsidó fiút megkínoztak. A háború apokalipszis a gyerek számára.A tetőt ellőtték a fejük fölül. Kicsit megsüketült, az orrából és füléből dőlt a vér, de túlélte. Szétlőtt tankot látott, amelyen csak egy kéz maradt meg kesztyűben.Hat hétig állt falujuknál a front. 1945. május 9-én vége lett a háborúnak, de minden lovukat ellopták. Kitört a béke.
Egy egész nemzedéket, korosztályt elvágtak minden lehetőségtől, hogy tovább jusson. Ilyen helyzetben elhivatottságra nem volt esély. „A lényeg, amióta megtanultam az abc maradék betűit, már verset írtam. A nagyanyám mesélt.A népművészet ott volt közöttünk.A fonóban lepedőket szőttek. A gyerekkorom ezzel volt tele. Megtanultam valamit, amit iskolában, sőt másutt sem lehetett.”
Búcsnak, az egykor színtiszta református falunak olyan lelkipásztorai voltak, mint Katona Mihály, akit a legelsők között kell említeni. A földrajztudomány területén csodálatos munkái születtek. Ilyen kapacitású ember miért egy 1500 lelket számláló faluba élt és miért nem kapott katedrát? Azzal a hatalmas tudással járt volna neki. Kétszáz esztendővel később, Soós Károly esperes személyében szintén nagyformátumú személyiség került a búcsi gyülekezet élére.Többek között református folyóiratot, prédikációgyűjteményeket adott ki, Komáromban magyar tanítóképzőt létesített. Ha ilyen személyiségek élnek a faluban, vezetik a közösséget,akkor más is történik ott. Ez a szellemiség szereti az alkotást és a munkát, s megbecsüli azt. Horváth Zsigmond, későbbi püspökénekkart, színjátszó csoportot vezetett, naptárt adott ki.
Ha Gál Sándor belefog valamilyen munkába, a fiatalkori emlékek visszajönnek, az akkori falu munkaetikája. Amikor markot kellett szednie, gyengesége miatt nem bírta az iramot, de nem alázták meg, hanem megkérdezték, nem szomjas-e. Ez az emberség megnyilvánulása.
Majd a költészet titkairól beszélt. Vers esetében, a formákról, ritmusról, rímről, ösztönösen alakul ki egy elméletkép. Ez tíz év munkája. Előveszi a tudományos munkákat is. Létezik egy olyan tudás erről, amit nem lehet megtanulni. Végül eljut arra a pontra, amikor kialakul a poétikai egység, a függőleges hullámzás. A folytathatóság lehetősége. A mondatszerkesztésben ez benne van. A költészetben ez még inkább érvényesül. Arra törekszik, hogy kialakuljon egy végleges poétikai elmélet és gyakorlat. Akkor már könnyebb. Ma már ott tart, hogy vissza kellene térni a klasszikus alapokhoz. Az egész struktúra szétbontható és összerakható. Egy ismétlés ilyenkor más jelentést kap.A költészet napja Márai Sándor és József Attila születésnapjához kötődik. A Csendes Óceán partjáról hozott magával kavicsokat, onnan, ahová Márai hamvait szórták.Ezeket körbeadta.
„Most itt vagyok Löffler Béla szobájában. Amikor először jártam a házban, ennek eredményenként megjelent egy írásom. Különleges élmény volt. A semleges anyagból valami használhatót tudnak az emberek készíteni. Kaszát, ostort, egyebet… Béla bácsi meg csontból tiszta emberi formákat alkotott. Ez inkább múzeum volt, mint lakóház. A falakon festmények… Majd 80. születésnapján is jártam nála.Kaptam tőle két szobrot.” Ezeket ki is tette közszemlére.
A gyermekirodalom területén is maradandót alkotott – állapította meg Boda. – A drámairodalomban jelen volt, azután ott van a publicisztika és a vadászat. Három regényt írt, ami kevésnek tűnhet. Ezeket egy szuszra lehet végigolvasni. Rengeteg dolgot csinált. Most már úgy érzi, mintha időzavarban lenne, inkább rendezi összegyűjtött írásait, mintsem újat alkotna. Mintha türelmetlen lenne. A lánya irodalomtörténész és vannak, akik majd Gál Sándorral foglalkoznak. Róla még egy teljes értékelés sem jelent meg. Még bibliográfiája sincs!
„Lusta ember vagyok. Lustaságom következménye, amit keményen betartok, hogy naponta 1-2 órát dolgozom. Hétköznap és ünnepnapokon egyaránt. Ha az ember folyamatosan ilyen lusta, akkor 50-60 év alatt sok szöveg gyűlik össze. Ez nem külön csoda. Sokkal többet, jobbat is megírhattam volna.”Gál kifejtette, kéziratait saját magának kell rendeznie és közzétennie abból, ami befejezhető. Saját kézírását nehéz olvasni, így ezt a munkát neki kell elvégeznie. „Kassára sem szórakozni jöttem, hanem színházat alapítani.”Amikor idejöttek a színházzal, megvizsgálták, hogyan állnak a nézettséggel. Elővették a telefonkönyvet és a nevek szerint igyekeztek tájékozódni. Akkor még 17.000 vállalták a magyarságot. 46 év alatt csökkent a magyarok száma. Nemcsak egy szocialista-realista betongyűrű vette körbe Kassát, hanem ez is sújtott bennünket.
Katonáskodása idején egy T34-es harckocsiban háromszor várta a tűzparancsot. Az első verseskötete ott maradt a šumavai mocsárvilágban. 1961-ben veszett oda. Azóta tudja, milyen lehet a halál. Leszerelése után Pozsonyba költözött. Mindenki albérletben lakott.Gál az Egyesül Államok nagykövetségével szemben.Akkor az épület zárva volt. Az albérletes irodalom korát élték. A műfajok sokszínűsége kényszer volt számára. Látta, nincs ifjúsági irodalom, így írni kellett. Az öregek írtak néhány regényt. Ennek kapcsán említette Neubauer Pált, aki legalább olyan jó író, mint Márai. Ő volt Kafka első fordítója,nem Márai!A jóslat német kiadása díjat kapott.Döbbenetes regény. Mindenki élő személy benne. Neubauer nemcsak író volt, hanem kiváló hegedűművész. Hubay Miklós kérésére megírta életútját Egy élet címmel, de nem lehet hozzáférni. A Madách Könyvkiadó kiadta két regényét, így ezek olvashatók. Majd Prágában a háború alatt egy író rejtegette. A Balaton mellett temették el.A halotti anyakönyvek elvesztek. A temetőben legalább egy emlékoszlopot érdemelne.
Van egy helyzet, amikor az embernek döntenie kell. A magyar nyelv a nemzet legnagyobb attribútuma. Trianon óta ez a nyelv tízfelé fejlődik, romlik. Két magyar ügyvéd a saját szakmájában nem tud anyanyelvén tanácskozni, ha különböző országokban élnek. Trianon óta egy folyamat indult el, mely tönkre teszi a nyelvet, legnagyobb kincsünket.
Ezután Boda arról faggatta az írót, hogy mit kapott a Csemadoktól és mit adott neki, hiszen életét ez a szervezet alapvetően meghatározta.
Egy nemzedék kell, mely vállalja a Csemadokot – mutatott rá az író. – A közösség adhat, a kérdés, mit adhatok vissza. Ez nem kötelező. „Mi az, ami haszonnal jár? Az én lehetőségem az irodalom. Mi válik a közösség számára haszonná, hasznossá, az az oktatás és a Csemadok dolga.” A szervezettől azt a kevés támogatást is elvonták, amivel rendelkezett. „37 év alatt én csak akkor hiányoztam az elnökségi ülésről, ha kórházban, vagy külföldön tartózkodtam.” Néha órák alatt kellett dönteni, ami sorsunkat befolyásolta.
1989 decemberében Szabó Rezső levette Husák képét a falról. Akkor arról kellett dönteni, ki legyen az átmeneti kormány tagja. Nagy felelősség hárult rájuk. 16 órára be kellett nyújtani a neveket, rövid életrajzokkal, mert 18 órakor létrejön a kormány. Dobos László és Szabó Rezső nem vállalta, Gál sem.Mégis sikerült a kihívásnak megfelelni. „De nem ildomos még most sem elmondani a részleteket.”
Ezután Boda a verseire tért rá. Gál Sándor a Satya-versek közül olvasott föl néhányat. A fia Hamburgban dolgozik és kérte apját, írjon néhány költeményt. Ezek így születtek. Rögtönzések Sándor fiamnak Hamburgba – címet viselik. Ezek tréfás alkotások, melyek a közönséget elszórakoztatták. A végén még néhány versét olvasta föl.
Boda ezzel kapcsolatosan elmondta, Gál írt szerelmes verseket is, melyet a szepsi zenekarok megzenésítettek. Majd számba vette végül, mi mindenről nem esett szó. Például a vadászatról és a vadászkonyháról.
Az író a végén bevallotta, sokat foglalkozik a háborúkkal. A kőbalta és atombomba között nincs etikai különbség. Egy lopakodó bombázó, hordozórakéta és a tározók, rendszerek árából nagyon sok mindent meg lehetne oldani. A hatalmas Bismarck csatahajó tíz napig sem élt! Mi lenne a földön, ha megszűnne a hadsereg? Az USA egész Kelet-Európát gyarmatosította. „Lehet, ez mellékes, de ha az irodalom nem ezekről a kérdésekről szól, akkor már csak szöveg!”
Balassa Zoltán, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”51825,48308,47572,45547″}
