Sajnos ez a helyzet rajzolódik ki 2016-ra. Az egyetlen magyarul íródó napilapunk azonban nem ezzel foglakozik, hanem az MKP-t az SNS-szel említi állandóan egy lapon, több esetben direkt egy szövegkörnyezetben, hogy a vegyes házasságban élő, de magyar ember, esetleg a hezitáló felvidéki magyarok között az SNS és az MKP azonos megítélés alá essen.
Teszi ezt csak azért, hogy pártlappá átalakulva a Most-Híd érdekeit szolgálja, s próbálja ellehetetleníteni az MKP-t. Nem vagyok naiv, versenyhelyzet van! Na de kik között?! Álljon már meg a nászmenet egy pillanatra! Feltennék néhány nagyon egyszerű kérdést!
Mindenáron minket kell a Hídnak legyőznie? Nem azt kéne inkább célnak tekinteni, hogy a parlamentbe mindkét párt bejusson és megakadályozzák, hogy kialakuljon egy SMER-SNS koalíció? Ezt nem értem. Hát nem a jobboldalon áll mindkét párt? Vagy csak a szlovák pártokkal lehet kokettálni? Kényelmetlen partner a magyar etnikai érdekérvényesítést is felvállaló jobboldali politikai párt, az MKP? Akkor meg minek kellenek a Hídnak a magyar szavazatok? Vagy utasítást kapott a pártvezetés, valahonnan a szlovák államigazgatásból? Egyszerűen nem tudok másra gondolni, ugyanis a jelenlegi helyzet, hogy lépten-nyomon az MKP-ba rúgnak, szerintem logikátlan politikai lépés akkor, ha „antiSmeresnek” tartják magukat és úgy gondolom (ezt nem csak én), hanem a választók sem értik.
Szóval kérdések, amelyeket őszintén fel kell tennünk magunkban, és van egy „érzésem”, hogy ezt polgártársaink is felteszik, és nem csak magukban. Felhívnám az érintettek figyelmét: nem lehet közösségünk tagjait az orruknál fogva vezetni!
Függetlenül attól, hogy képes-e a szlovák jobboldal összefogni, az MKP arra készül, hogy a parlamentbe bejutva amellett, hogy Dél-Szlovákia leszakadt régióinak problémájának hangot adjon, az is fontos célja, hogy megakadályozza a SMER-SNS soviniszta, vállalkozói oligarchák hatalmán alapuló kormányának megalakulását. Ezért gondolom azt, hogy a választások közeledtének ellenére logikátlan, hogy Bugárékat, vagy a többi jobboldali szlovák pártot támadjuk, vagy ellenfélnek tekintsük. Érdekes még, hogy Bugárékon kívül a többi szlovák párt nem is rúg belénk, sőt bizonyos nagyobb horderejű kezdeményezések előtt a szlovák politikum meghatározó képviselői egyeztetnek az MKP-val is, véleményt cserélnek, mert érzik a felelősséget, tudják, hogy nem ismétlődhet meg a 2006-2010-es SMER-SNS nacionalista „maffiakoalíció”!
Közben pedig azt észre kell vennünk, hogy az SNS nem véletlenül változtatott a politikai megnyilvánulásán. Elfogadható kormányképes (vagy szalonképes nacionalista) koalíciós partnernek kell lennie a SMER számára. Az SNS-ben kőkeményen ezen dolgoztak az elmúlt időszak alatt. De ettől még a kutyából nem lesz szalonna!
Természetesen az MKP nem csak a Smer-SNS koalíciót megakadályozó jobboldali tömörülés miatt kell, hogy ott legyen a törvényhozásban, hanem azért is, hogy 2010 után, hat évnyi szünet után, végre hallassuk hangunkat régióink állapotáról: a mi munkanélküliségünkről, mi régióink leszakadásról, és a mi fiataljaink elvándorlásáról. Mindezt bent a parlamentben, szlovák politikai közbeszédben. Az elmúlt hat év bizonyíték rá, hogy ennek meg kell történnie, mert addig régióink problémáira nem fognak odafigyelni a szlovák államigazgatásban és közgondolkodásban.
2016 vízválasztó! Nem csak az MKP számára, hanem a közösségünk számára is.
Azt már többen elmondtuk, leírtuk, hogy milyen negatív társadalmi folyamatokat gyorsíthat fel (pl. asszimiláció), ha nem lesz politika és egyben határozott érdekképviselete a közösségünknek a parlamentben. Arról viszont kevesebbet beszélünk, hogy szociális és egzisztenciális értelemben is tovább fog romlani közösségünk ereje, súlya.
Amikor csak szimplán a parlamentbe voltunk 2006 és 2010 között, mint ellenzéki erő (akkor még Magyar Koalíció Pártja néven), nem lehetett a régió problémáit elsumákolni, mert ott voltunk a közbeszédben! Ugyan nem voltunk kormánytagok, de a média figyelt ránk, hallattuk a hangunkat.
Ha valaki utánanéz az önkormányzati fejlesztési tervekben elkészített átfogó szociológiai elemzéseknek, akkor láthatja, hogy 2001 és 2005 között javult a foglalkoztatottság, 2005-re mintegy negyedére csökkent régióink településein a munkanélküliek száma a 2001-es évek előtti adatokhoz képest. (Ekkor még az MKP kormányon volt). Ugyanakkor 2006-tól egészen 2009-ig, amikor bent voltunk a parlamentbe (ellenzékben), szintén nem növekedett olyan mértékben a munkanélküliek száma, mint ma. A kormány nem merte cserbenhagyni régiónkat olyan mértékben, mint most, mert a média odafigyelt az MKP-ra, kritikai észrevételeinknek nagyobb volt a fogadóközönsége. Parlamenti pártként elértük a szlovák országos média ingerküszöbét! Csak a 2009-ben begyűrűző gazdasági válság hozott változást a statisztikákban, amikortól már kimutatható volt a munkanélküliek számának megkétszereződése.
A probléma viszont az, hogy a parlamenti pártok közül azóta senki nem emelte fel ez ügyben a hangját, vagy tett volna konkrét, akcióképes lépéseket! Pedig volt olyan alkalom, amikor kormánypozícióból is lehetett volna tenni. Mint azt a fentiekből láthatjuk, fontos, hogy 2016 márciusában a választások napján a déli régiók polgárai ne maradjanak otthon.
Samu István, Felvidék.ma
A szerző az MKP Országos Elnökségének tagja
