A pozsonyi Zichy-palotában adták át a Szlovák Irodalmi Alap díjait a tavalyi év legkimagaslóbb irodalmi teljesítményeiért. A legjobb magyar nyelvű kötetnek odaítélt Madách-díjat Németh Zoltán mondhatja magáénak Kunstkamera című verseskötetéért. Madách-nívódíjban részesült Ardamica Zorán, Szalay Zoltán és Thiele-Csekei Enikő, illetve a legjobb műfordításért a díjat idén Garajszki Margit és Vályi Horváth Erika kapta a június 10-én, szerdán megrendezett díjátadón.
Németh Zoltán amikor Szentpétervárott járt, a filológiai kar szomszédságában megnézte a Kunstkamera nevű múzeumot, amelyben torz embriókat állítottak ki. Új kötetének versei kivétel nélkül rövid, három-négy-hatsoros szövegek, terjedelmükben hasonlóak a befőttesüvegekben lebegő preparátumokhoz, és külön világként akarják egymás mellé sorakoztatni a sokkolót, a traumatikust, az elmondhatatlant. Mindegyik lírai gyöngyszem, vagy így, vagy úgy. Németh Zoltán kísérlete meghökkentő: néhány szókapcsolattal leírja a leírhatatlant, nyugtalanságot kelt az olvasóban, cseppekben adagolja a keserűséget. Lehet, hogy elvetélt ötletek tárháza ez a könyv? Meg nem született versek papírtemetője? Ha beleolvasunk a könyvbe, sokáig nem tudunk szabadulni egy-egy sorától.
Ardamica Zorán Örökországi és más történetek című kötetének anyaga két részre oszlik, nem mindennapi címválasztással: az és más történetek címet viseli az első, míg a második az Örökország címet kapta. Az első menet rövidebb prózákat, az utóbbi pedig négy hosszabb novellát tartalmaz. Tájainkon sajnos ritkán jelenik meg olyan kötet, amelyre a következő kulcsszavak illenének: groteszk, paródia, irónia, abszurd, szatíra, posztmodern nyelvi játékosság. Az abszurditás mindenütt jelen van a kötetben, a prózák sokszínűek, a törvényparódiától kezdve egészen a versfordításnak álcázott versig sokféle műfaj nyoma megtalálható bennük. Apró remekművek sorakoznak a könyv lapjain, a szerző jelszava: „Abszurd világban élek és abszurd dolgok történnek velem, és ezekből a helyzetekből nem tudok – nem lehet! – kivetkőzni, mert csak még abszurdabb lesz minden.”
Szalay Zoltán Drága vendelinek című regénye egy kitalált közép-európai város, Boroszló világába kalauzol el bennünket. A vendelinek egy soha meg nem íródott regény főszereplői. Ez a regény egy olyan regénybeli író karrierjét töri ketté, aki egyik kiadója szerint sohasem létezett. Vagy mégiscsak létezett? Hiszen az élettörténetéről a regény „krónikása” aprólékosan beszámol. Vagy a „regény” mégiscsak megíródott? Ez lenne az a könyv, amit a kezünkben tartunk? Ez a nyelv vagy az én ürességéről szóló posztmodern példázat, a romantikus német művésznovellák parafrázisa? Attól zseniális, hogy egy kitalált térben, de mégiscsak valóságosnak tűnő kelet-közép-európai városállamban játszódik, ízig-vérig társadalmi regény.
Thiele-Csekei Enikő Filmkockák visszafelé című második kötete is, akárcsak az első, afféle „lelki sztriptíz”, egy személyes vallomás arról, amit a költő eddigi életében megélt. Jónéhány egészen kiemelkedő vers és a saját költői hang megtalálása jellemzi. A mintegy száztíz oldalon hetvenhét verset felvonultató kötet öt ciklusra oszlik: Arcaink, Hasadás, Iszony, Pszicho, Remény. Sajátos ritmust ad az olvasásnak, hogy egy hosszabb verset mindig egy háromsoros követ. Thiele-Csekei Enikő írásai személyesek, megéltek és igazságkeresők. Élményeinek és tapasztalatainak tömény esszenciái környezetükről és világunkról. A költő mintegy félálomban bejárja régi házainak, otthagyott lakásainak, múltjának minden zugát, s az emlékek töredékeit valódi költészetté kovácsolja egybe. Mindezt a sok száz „filmkockát” érdemes a „vetítőnkbe helyezni”.
Pavel Vilikovský Egy igazi ember története Garajszki Margit fordításában jelent meg magyarul. Valódi közép-európai történet, amelyben a cseh, szlovák, lengyel és a magyar olvasók is egyformán ráismerhetnek a saját múltjukra. A könyv a szocializmus kisemberének hányattatásait, megalkuvásait és bukását dolgozza fel. A szöveg egyes szám első személyű elbeszélésben íródik, ezúttal naplóformában. A helyszín Pozsony, időben pedig az 1968-as prágai tavasz után járunk. A főhős olyan ember, aki éppen elmúlt negyven éves, és szívesen emelkedne a ranglétrán. Mindenkinek megpróbál megfelelni, valójában sem a szocializmusban, sem az ellenzékiségben nem hisz, lavírozik.
Ivana Dobrakovová Halál a családban című első elbeszéléskötete meglehetősen szélsőséges élethelyzeteket dolgoz fel. Foglalkozik a halál kérdésével, amely minden generációt éppúgy érint. A szövegek tele vannak furcsa, meglepő, olykor groteszk szituációkkal. A legtöbb novella egyes szám első személyben íródott, így még közelebb kerülünk a szereplők belső énjéhez, cselekvéseik mozgatórugóihoz. Őszinte és izgalmas olvasmány, nem csoda, hogy a fiatal szerző eddigi munkásságát számos díjjal és elismeréssel jutalmazták. Vályi Horváth Erika magyarra ültetett szövege is hibátlan, gördülékeny és pontos.
A szlovákiai magyar termésből 21 kötetet terjesztettek fel a kiadók Madách-díjra, ebből választotta ki egy háromtagú bizottság – Jitka Rožňová költő, műfordító, Juhász Katalin költő, szerkesztő és Z. Németh István költő, író – a győztes alkotásokat.
Z. Németh István, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49606,49320,49306,49049,49045,47063,46308,44826,43808″}
