1976. február 28. – Timi húgom születésének a dátuma. A Tímea névre Márti bukkant rá, aki akkoriban olvasta az Aranyembert, és ott hívták a főszereplőt Tímeának. Habár én a Péter mellett kardoskodtam, de hagytam magamat meggyőzni, hogy ez mégse a megfelelő név egy lány számára.
A húgom mindössze pár hetes volt, amikor nekem be kellett feküdnöm Pozsonyba, a Kramáréra, hogy kivizsgáljanak, mert még mindig nem volt diagnózisom. Az orvosok csak találgattak: az izomsorvadás, a kullancscsípés és a szklerózis multiplex voltak a befutók. Jobbnál jobb, mi?
Azt hiszem, doktor House-nak én lettem volna az álma, de sajnos nem találkoztam vele, így aztán nekem maradt a Kramáre, ahol nem dolgozott doktor House.
Pozsonyba elkísért anyu is, otthon hagyva a pár hetes húgomat. Hogy azért mégse kelljen tőle hosszabb időre megválnia, apuval azt a megoldást választották, hogy váltakozva voltak velem Pozsonyban. Az egyik héten ő, a másik héten apu.
Pozsonyban egy baráti házaspárnál laktak, és minden reggel bejöttek hozzám a kórházba, hogy egész nap bent legyenek nálam, és csak este mentek haza.
Itt történt, hogy egy műhiba következtében kishíján le kellett vágni a lábamat.
Reggel még egy kivizsgáláson estem át, amit úgy neveztek, hogy érfestés, és ennek során sértettek meg a lábamban egy eret. A nap folyamán a lábam elkezdett dagadni és kékülni. Az orvosok azonban megnyugtatták anyut, amikor én panaszkodtam neki, hogy fáj a lábam, és ő kérdezősködött. Azt mondták, hogy ez csak egy természetes reakció, ám alig várták, hogy este, anyu elmenjen, máris vittek a sebészetre, és felvágták a combomat.
Az egész éjjelt az intenzíven töltöttem, mellettem csupa amputált. Az egyik nőnek a mellét vették le, egy férfinak a karja hiányzott, és én félálomban hallottam a jajgatásukat, nem tudtam eldönteni, hogy álmodom, vagy ez a valóság?
El lehet képzelni anyu rémületét, amikor reggel belépett a szobámba, és az ágyamban nem feküdt senki! Szerencsére, akkor már loholt utána a nővér, és megnyugtatta, mielőtt még komoly sokkot kapott volna, hogy nincs semmi baj, és mindjárt hoznak vissza.
Folytatás következik…
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”54198,54055,53919,53769,53617,53504″}
