A Szent István Társulás és a Csemadok Kassa Városi Szervezete Szent István-napi ünnepséget szervezett augusztus 23-án, vasárnap az Aranyszarvas Panzióban, mely Felsőbankón található. A sátorban vagy kétszázan gyűltünk össze. Az érdeklődés nagyobb lett volna, de már nem volt férőhely.
A Himnusz után Tóth Éva, a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny győztes versmondója szavalta el Sajó Sándor: Magyarnak lenni c. költeményét. A rendezvény védnöke Csáky Pál, az EP képviselője ünnepi beszédet mondott úgy, mint a tavalyi első rendezvényen. Azzal kezdte, hogy jó emberek, jó időben, jó helyen és jó ügyben jöttek össze. Örömmel vállalta a védnökséget. Közben arra gondolt, ez egy kamara jellegű rendezvény lesz, de kellemesen csalódnia kellett.
A magyarság és európaiság kérdését három síkon vizsgálta. Első a politikusi-történelmi felelősség. 1100 éve egy vitális nép voltunk. Akkor az volt a kérdés, hogy kint maradunk a hatalmas euro-ázsiai sztyeppén, vagy egy nyugalmasnak látszó helyet keresünk magunknak. Bölcs döntés született, mely előtt fejet hajtunk. Ha nem jövünk a Kárpát-medencébe, akkor valamelyik népvándorlási hullám elsodort volna bennünket. A Kárpát-medencében megmaradtunk.
A következő nagy kérdés volt, hogy Európában milyen szabályok szerint éljünk. A többi nép azt fohászkodta: „A magyarok nyilaitól ments meg minket!” Megtanultuk, a magunkkal hozott szabályokkal nem sokra megyünk. El kell fogadnunk az európai civilizációt, mert máskülönben felmorzsolódunk. Szent István és tanácsadói, valamint édesapja bölcs döntést hozott. II. Szilveszter pápa zárt koronát küldött, ami azt jelentette, a király fölött csakis a Teremtő áll, senki más. A betagolódás óriási eredménye, hogy civilizáltakká váltunk. Elég itt utalnunk az olimpiai győzteseinkre és Nobel-díjasainkra. Európa élmezőnyébe jutottunk.
A harmadik tényező jelenünket érinti. Az az Európa, melyre büszkék akarunk lenni, mintha elbizonytalanodna. Három- ötszáz év előtt ez nem volt kérdés, ami ma az. A gyökerek, az európai struktúrák megtartottak bennünket. Ezekhez kellene igazodni. Önmagunk felelősségére kell ráébrednünk. Ugyanis mindennapi döntéseink biztosítják a túlélést. Ragaszkodnunk kell kultúránkhoz, szülőföldünkhöz, iskoláinkhoz, történelmünkhöz… Akkor van töltete és értéke ünnepeinknek.
Ezt követte a Szent István Kórus, mely az Oh Szent István, dicsértessél c. csángó népdalt adta elő Havasi József vezényletével, majd az Őszirózsa Hagyományőrző Csoport következett.
Kövesdi Szabó Mária és férje, Pólos Árpád, a Thália Színház művészei Illyés Gyula gondolataiból és verseiből, tehát az irodalom oldaláról közelítették meg a kérdést: mit jelent ma magyarnak lenni. Milyen feladatokkal, dilemmákká jár ez. A költő sok mindent elsőként mondott ki. Azt, hogy 15 millió magyar él a világban. De azt is, hogy a kassai kormányprogram a „Lebensraum tébolyának klinikai tüneteit mutatja”. Megérdemelt vastapsot arattak.
Majd a Laudate Dominum énekkar következett. Gárdonyi Zoltán: Tartsd meg hazánkat Isten c. kánonját és egy 13. sz.-i éneket, a Szekvencia Szent István király c. művet adták elő Kovácsné Palcsó Edit vezényletével. A Csermely Kórus Kodály Zoltán: Ének Szent István királyról c. művét adták elő. Ezt követően Havasi József az énekkarok közös előadásában a Szózat új megzenésített változatát mutatta be, melyet Dubrovay Zoltán komponált.
Szénási Lajos konzul, külgazdasági attasé a távollevő Szesztay Ádám főkonzul és a magyar nép üdvözletét tolmácsolta. Arra kérte a jelenlevőket, hogy ők is segítsék közös ügyeink megvalósítását.
A két rendező szervezet emléklapokat adott át azoknak, akik a második világháború után, amikor elhallgattatták a magyar szót helytálltak és amikor lehetségessé vált, erejüket nem kímélve, fáradtságot nem ismerve tették dolgukat. Az emléklapokat Csáky Pál, Buday Ernő, a Szent István Társulás elnöke és Kolár Péter, a Csemadok kassai szervezetének elnöke adta át. Néhányuk már csak in memoriam kaphatták meg az elismerést. Közöttük Cservenka József (Naszvad, 1907-Kassa, 1990) kimagasló tanári és igazgatói tevékenységéért. 1952-ben lett a magyar ipari első háború utáni igazgatója. Énekkart, tánccsoportot, zenekart, színjátszó csoportot szervezett. Járták a dél-szlovákiai magyar falvakat és így toborozták a magyar fiatalokat az ipariba. Id. Mussák Viktor szintén in memoriam a Rákóczi cserkészcsapatban, a bábszínjátszás és a Csemadok területén végzett munkásságáért. Szabados György zongorista sem élhette meg ezt a napot. 53 évesen, 1995-ben távozott az élők sorából. A magyar ipariban alapított az 50-es években egy sikeres zenekart. Koncertjeik telt házat vonzottak. A közönség vastapssal köszönte meg a népszerű hazai és nemzetközi slágerek előadását. A Csemadok kassai Magyar Báljainak felejthetetlen előadója volt. Rokiczky Pál görög- katolikus lelkész azért kapta az elismerést, mert a második világháború után példás magatartásával és jellemével fogta össze magyar híveit, akiket állandóan a kitelepítés veszélye fenyegetett. Az illavai börtönben szerzett betegségében hunyt el Kassán 1952-ben.
Emléklapot kapott a 99. születésnapját most ünneplő Béres József, aki a Népes Népművészeti Együttes igazgatója lett annak felszámolásáig, majd a Csemadokban folytatott széleskörű tevékenységet, Fábry Zoltán bizalmasa lett. Alapítója lett a Batsányi Körnek és 1960-tól a Szlovák Rádió magyar szerkesztőségében dolgozott. Kitüntették Doloviczényi-Golodsey Klárát, aki nyugdíjazása után kezdett el festőművészettel foglalkozni és nemzetközi eszperantó rendezvényeken képviselte méltó módon a kassai magyarságot. Varga Levente építészmérnököt azért részesítették ebben az elismerésben, mert a magyar érdekeltségű épületek kivitelezése területén szerzett érdemeket. Egyetemi évei alatt a prágai Ady Endre Diákkör alapítója és első elnöke lett. Miután Kassára jött, létrehozta az Új Nemzedék Ifjúsági Klubot, mely az első között kezdett működni a Felvidéken. Alapító tagja lett a Batsányi Körnek is.
A három kórust – a Csermelyt, a Laudate Dominumot és az Őszirózsa Hagyományőrző Eneklő Csoportot is kitüntették. Havasi József karnagy, Kovácsné Palcsó Edit karnagy és Veselovsky Erzsébet, a csoport vezetője vette át az emléklapot.
A Szent István Társulás a Csemadok kassai szervezetét és annak elnökét, Kolár Pétert emléklappal díjazta évtizede óta tartó, érdemekben gazdag tevékenységéért. Méltán kapott vastapsot.
Domonkos Katalin szavalata után, Orémus Zoltán esperes az új kenyér ünnepe alkalmából imát mondott.
A műsor keretében Kováts Marcell tárogatózott. Az ünnepséget az említetteken kívül Kocsis Dániel, Magyarország Kassai Főkonzulátusának Petőfi programmal megbízott dolgozója tisztelte meg jelenlétével.
Ismét fölhangzott az „új” Szózat és ezzel az ünnepség hivatalos része véget ért. Egyetlen egy körülmény zavarta meg az ünnepség légkörét, hogy Nagy László nagykövesdi lakos számon kérte Csáky Pálon az MKP tíz évvel ezelőtti ígéreteit. Nevezetesen azt, hogy repülőtér és ipari zóna létesül településükön. Az emberek eladták földjüket, hoppon maradtak, az MKP meg elegánsan kihátrált az ügyből. Az EP-képviselő mélyen hallgatott.
Az eseményről készült fotógaléria ITT>> tekinthető meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
Fotó: Krivánszky Miklós
{iarelatednews articleid=”55728,55733,55719,55700,55690,55682,55644″}
