Felvetődik a kérdés: honnan, hogyan indítsuk el a történelmi múlt eseményeit vizsgálva, s a körülményekhez képest feltárni a „Kassai aranykincs” múltját, tulajdonosának kilétét, az eddigi feltevések hiteles történelmi eseményekre való hivatkozás nélküli elfogadását.
Szerintem elsősorban a Rákócziak családi életét, szomorú végkifejlődését komolyabban, elfogadható történelmi hátterét kellene feltárni.
A Rákócziak kassai jelenléte I. Rákóczi György halála után egy időre háttérbe szorul. Ez összefügg II. Rákóczi György terveivel, illetve a lengyel trón elfoglalása körüli zavaros helyzettel, s a szerencsétlen hadjárat után bekövetkezett halálával.
Az 1742-es évben Kovács János által írt: „A magyar krónikának röviden le-rajzolt sommájá”-ban ezt olvashatjuk a Lengyelországba való betöréséről: „Lengyel Országban számos sereggel be tsapa…Vala oly reménységgel, hogy Lengyelország már az őveje vólna, azért már gondolatiban is a Palatinusoknak törvényt szaba de imé társoitul el hagyazzatott, maga marada, s az ergész hada is tsak nem éhel meghala Innend a Lengyelektül kőrnyűl vétetett…Podoliumban hagyván a hadat, kevesed magával Marmarosban onnan Etsedben ( a hol az ő hitvese Ferentz fiával mulata) el érkezék…Ezen vakmerőségét Rákóczinak a Budai Bassa meg tronfolni kivánván ellene megindula… Sokak el esése után a kemény hartzolásban maga Rákótzi négy sebbe esett, és midőn már annyira jutott, hogy tsak alig lehellen, a hartzbul ki vittetett, és Váradra hozattatott ahol is ezen vitéz de szerentsétlen Fejedelem meghala”
Feleségét, Báthori Zsófiát még egy ideig férje halála után, illetve az „öreg fejedelemasszony” (Lorántfy Zsuzsanna) Sárospatakra való távozásával semmi nem akadályozza meg abban, hogy visszatérjen a katolikus vallásra, és fiát ( a későbbi I.Rákóczi Ferencet is magával vigye. Viszont I. Rákóczi Ferenc házassága Zrínyi Ilonával, megváltoztatta a közöttük lévő viszonyt. Bár Zrínyi Ilona katolikus vallású, de Habsburg ellenes. Erre hites adatunk is van Tutkó József, a város krónikása könyvében. Mivel ezt elfogadható adatnak tekinthetjük, az iskolai tankönyvekben olvasható szöveg nem állja meg a helyét, ahol az összeesküvés tárgyalásakor úgy állítja be a tankönyv, hogy az öt főnemesen kívül semmi megmozdulás nem volt Magyarországon.
Lássuk az idevágó idézetet: „1670. Rákóczi elfogadván Zrínyi felszólítását, s pártfeleit február 22-ére Kassára összehívta. Éppen a leghevesebb beszédek tartattak itt, a király a német ministerek ellen, midőn Rothal gróf a gyülekezetbe lépe. Az elégületlenek eleinte tettetéshez folyamodtak, s a gróf kérdésére: honnan mertek a király engedelme nélkül gyűlést tartani? Rákóczi azt felelte, hogy a hon bajainak orvoslásáról tanakodnak, arra pedig: mi végre gyűjtötték a fegyveres népet? Az lőn a válasz, hogy a határszéleket háborgató török ellen fogtak fegyvert. De midőn Rothal intené őket, térnének tüstént békével haza, hirtelen felzajlott az indulatok vihara, és szitkok szórattak a németek ellen. Rothal eltávozta után pedig elhatározták, hogy haladék nélkül fegyvert ragadjanak”…
Ismert történelmi tény, hogy I. Rákóczi Ferenc fegyverrel akarja elfoglalni Munkács várát, hova anyja húzódott be. A sikertelen hadjárat, s a sárospataki vár „rózsák alatti” termében megkötött szerződés megtalálása után (Kékkő vára) I. Rákóczi Ferencnek menekülnie kell, s lengyel területen várja meg, míg csak az anyja közbenjárására I.Lipót kegyelemben nem részesíti, s térhet vissza Magyarországra.
A Wesselényi- féle összeesküvés további sorsa Kassa számára azt jelentette, hogy az ide érkezett 2 ezer főnyi katonaságot a városnak kellett eltartani, bár azok Kassa külterületén kaptak szállást. És ami még ezzel szorosan összefügg, szerintem terjedelmében kihat az 1935. augusztus 24.-én megtalált aranykincsre is. Nézzük meg, mivel támasztom alá állításomat:
Báthory Zsófia a fia életéért 200 ezer magyar forintot fizetett a császárnak. S mi a sorsuk a Rákóczi forintoknak? … „A város nyugtalan polgárai biztosítása végett, annak alsó kapujánál (most Forgách és Gerster házak közti tér) Leopold fellegvárat (citadellát) kezde építeni azon 200 ezer magyar forintokból, melyeket II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia, Ferenc fia fejének váltságáért fizetett”…(Tutkó József: Kassa tört. évkönyve, 150. old.) Ezt a pénzt a fejedelemasszony a jezsuita rendtől kölcsönözte „hatos kamatra”, amit rendesen fizetett is, de a teljes összeget még nem térítette meg. Ugyanakkor Báthory Zsófia templomot kezd építtetni a Fő utcán a Kapitányok háza (mely ekkor már a jezsuiták tulajdonában van), és a Lőcsei ház közötti üres területen.
Meg kell jegyezni, hogy a fia fejéért említett pénzösszeg nem egy a Rákócziakról írt munkákban más és más pénznemet ír, illetve más mennyiségről tud. A Kassai Újság szerkesztője például 400 ezer aranyat ír, (1942.) Vagy itt van Száva István- Vámos Magda könyve: Így élt II.Rákóczi Ferenc (16. old.) „Az ifjú Rákóczi életét anyja, a jezsuita körökben nem ok nélkül kegyelt Báthory Zsófia közbenjárása mentette meg, ezenkívül 400 000 rénes forint váltságdíj..”. Továbbá Szentmihályiné Szabó Mária: Zrínyi Ilona c. könyvében: „Ha tudná, mit tettem (mármint Lipót.Gy.L.) nem kívánt volna fiam váltságául 400 ezer aranyat.” (148. old.) Az eltérő adatokat, s a pénznemek különféle értékű korabeli megnevezését csak azzal tudom magyarázni – még akkor is, ha szépirodalmi művekről van szó – hogy a szerzők nem rendelkeztek kellő ismeretekkel a pénznemek megítélésében.Ennek ismerete komoly tanulmányt igényel. Mivel Balázs Péter numizmatikusunk már régebben foglalkozik ezek értékelésével, remélem, előadásában kapunk rá megfelelő eligazítást.
A templom, melyet Báthory Zsófia építtet, még nincs kész, csak az altemplomi rész, de már közben, 1676. júl.8- án elhunyt I. Rákóczi Ferencet egy évvel halála után oda temetik. Alig néhány év elteltével a munkácsi várban 1680.julius 14.-én, (mások szerint június 14-én) „lelkét az ő teremtő Istenének visszaadta” – ahogy Zrínyi Ilona írja a temetési meghívóban. (Turcsányi József akad. titkár,ügyvéd kézzel írott könyvében ezt írja: „1679. Rákóczi 2-ik György fejedelem özvegye a kegyes Báthory Zsófia meghalálozván tetemei a jezsuiták templomának melyet maga építtetett sírboltjában eltakaríttatnak” – bizonyára téves adat.)
Zrínyi Ilona ekkor már Munkácson tartózkodik, s a gyóntató papja éjjel 2 órakor arra figyelmezteti, hogy a kincsesházból zaj hallatszik, menjenek, tekintsék meg, mi folyik ott. Erre nézve több forrásunk is van. Szentmihályiné Szabó Mária: Zrínyi Ilona c. könyvében ezt írja: „ Még ki sem hűlt a mi édes asszonyunk, s máris akarata ellenére tesznek a gonoszok! Hát azt hiszitek hogy mi magunknak rakosgatunk? Báthory Zsófia parancsolatja volt, hogy halála után azonnal vigyük a síriratra való talléros zacskókat, aranyos láncokat, gyűrűket, gyöngyöket rendünk főnökének. Majd, ha Ferkó úr megnő, kiválthatja onnan, s ha meghal, marad a szerzetnek, meghalt asszonyunk lelkének üdvéért!” (Singer és Wolfner Kiad. 1943, Budapest)
Szinte szóról szóra ugyanazt írja Horváth Mihály: „Zrínyi Ilona élete c. könyvében. (Pest,1869. Ráth Mór kiad.). „De Kiss Imrét ez nem gátolá szándékában. Az apáczát annak szolgálójával s a maga szolgájával maga mellé szóllítván éjjeli 2 órakor a tárház ajtaját föltörte, sarkaiból kiemelte, s páter Ordódit – Ilona gyóntatóját, ki ezt meggátolni akarta, a háztól kitaszigálván különféle ezüst neműt, melyek értéke 106 gírát tőn, s állítólag a síriratra volt szánva, továbbá tallérokkal telt 5-6 zacskót, egy ékszer-ládát arany lánczokkal, gyűrűkkel, gyöngyökkel telt 19 000 ezer tallérra becsültek, magával vitt, állítván, hogy ezt a boldogult asszony rendelete szerint cselekszi. Az volt légyen annak akarata, hogy ezen értéket Munkácsról – alattomban elvivén a szerzet főnökének kezébe tegye le, mindaddig nála maradandót, míg Ferencz úrfi emberkort ér, s megházasodik, ekkor ez a kincset 10 ezer forintért kiválthassa, különben, vagy ennek halála esetében maradjon a szerzetnél a meghalt nagyasszony lelkéért.”
Horváth Mihály könyve továbbá megemlíti, „Ezen s más állítólag szent czélokra elvitt kincseken felül páter Kiss a fejedelemasszony pecsétjét is magához keríté, s azonnal hiresztelni kezdé Munkácson, hogy ellenére azon közvéleménynek, mintha az elhunyt végrendeletet nem tett volna, ezt igen is alkotott, s nem csak egyet, hanem kettőt, melyeket csak az udvarnál fog előmutatni.” ( A második valószínűleg az a végrendelet, melyben Báthory Zsófia vagyona egy részét ( 50 ezer forintot) a szerzetre hagyta. Felmerül a gyanú, hogy mindkét végrendelet páter Kiss munkája, s az elorzott pecséttel hivatalossá téve azt.)
„Javasolja azonban eleve is az ifjú fejedelemasszonynak fogadná el az elsőt. Különben a második nyer törvényt, mi által javában és személyes jogaiban nagy kárt fogna vallani. Ilona, ennek hírét vevén a végrendeletet, ha van kiadatni kivánta mit azonban páter Kiss megtagadván, elorzott kincsével kocsira ült, s Kassa felé sietett.”
Hogy páter Kiss hol szállt meg Kassán, melyik rend adott neki szállást, feltételezzük, hogy a jezsuiták adtak neki otthont. A Kapitányok háza alkalmas lehetett a páter fogadására. Adatunk van arra is, hogy a fejedelemasszony temetésén, mely egy évvel halála után Munkácsról Kassára hozott, helyezték el az általa építtetett templomban, bár az még ekkor sem volt befejezve. Maga a temetés akárcsak I. Rákóczi Ferencé, csak halála után egy év múlva megy végbe, 1681.július 14-én,ugyanolyan pompával, mint a fiáé, de erre nézve semmiféle konkrét adat nincs, csak Szabó Adorján: Báthory Zsófia temploma Kassán című munkájában egy megjegyzés: „Bizonyára az ő temetése is olyan előkelő gyászpompával folyt le, mint a fiáé,…De fennmaradt az a gyászbeszéd, amelyet a néhai, minden kigondolható dicséretre méltó Fejedelmi Báthory Sophia asszony Halotti pompáján Páter Kiss Imre jezsuita, a fejedelemasszony udvari papja és bizalmas tanácsadója mondott”.. Kiss beszédét ki is nyomtatták Nagyszombatban.(11. old.)
A hosszúra sikeredett történelmi előzmények után rátérhetünk magára a megtalált kincsekre. Bár azt mondhatjuk, hogy ennek hiányában sem tudunk közelebb kerülni a kincs tulajdonosának feltételezhető személyéhez. Tudjuk tehát, hogy páter Kiss Munkácson feltörte a Zrínyi Ilona pecsétjével lezárt kincsesházat, s ott – Horváth Mihály adata alapján – a következők mentek végbe: „De Kiss Imrét ez nem gátolá szándékában. Az apáczát annak szolgálójával s a maga szolgájával maga mellé szólítván éjjeli 2 órakor a tárház ajtaját föltörte, sarkából kiemelte s páter Ordódyt – Ilona gyóntatóját, ki ezt meggátolni akarta a háztól kitaszigálván különféle ezüst neműt, melyek értéke 106 girát tőn , s állítólag a síriratra volt szánva, továbbá tallérokkal telt 5-6 zacskót, egy ékszer-ládát arany láczokkal, gyűrűkkel, gyöngyökkel, mit 19 000 tallérra becsültek, magával vitt, állítván, hogy ezt a boldogult asszony rendelete szerint cselekszi. Az volt légyen annak akarata, hogy ezen értéket Munkácsról – alattomban elvivén, a szerzet főnökének kezébe tegye le, mindaddig nála maradandót, míg Ferencz úrfi emberkort ér, s megházasodik, ekkor ez a kincset 10 000 forinté kiválthassa, különben, vagy ennek halála esetében maradjon a szerzetnél a meghalt nagyasszony lelkéért.”
A Zrínyi Ilona által tett feljelentés alapján a tanúkihallgatások során „Ezen évi (1680) augusztus folytában ez ügyben bírói nyomozást is tartott (Gubasóczy – nyitrai püspök, s kancellár, Dat. Linz – 25 oct.- 25.X.1680) A tanúvallomások mind többé-kevésbé terhelik páter Kisst. Egyebek közt nemes Fekete László vallá, hogy ő vagy 200 tallért, 7.800 forintot, 1 gyöngyös pártát, 3-4 sor más gyöngyöt, arany gyűrűket,stb. látott nála.” (páter Kissnél.GyL.) ( Horváth Mihály: Zrínyi Ilona, 32.old.)
Szögezzük le: páter Kiss Imre 1680. júliusától Munkácsról Kassára igyekszik, hogy az általa kincseket a rend főnökének átadhassa. (Jegyezzük meg: nem világos, hogy a jezsuita rend főnökén mit értsünk – a kassait, vagy nagyszombatit! Ha Kassát, akkor akár a rend főnöke, vagy a városban időző páter Kiss, a Szepesi Kamara tudtával és beleegyezésével elrejthette a kincset a kamara pincéjében. A talált pénzek úgymond legfiatalabb darabját Körmöcbányán verték (1679) Az elrejtés tehát csak ezután történhetett meg. Felvetődik még egy másik kérdés is: a páter Kiss által elorzott kincs teljes mennyisége maradt a Szepesi Kamara pincéjében, vagy csak egy része? A páter Kiss által elorzott pénz a teljes Rákóczi-vagyon volt, vagy annak csak egy része? Személy szerint én inkább az utóbbit fogadnám el. Azt is tudjuk, hogy páter Kiss nem várta be Kassán Thökölyi seregét, hanem Bécs felé vette útját. Mivel az Alföld ilyen szempontból veszélyes, – hódoltsági terület,- Kiss csak az akkor használt útvonalat használhatta, és Felsőmagyarország területén mehetett Bécsbe.
Egyes szlovák kutatók szerint a kincset valamely Habsburg-párti főnemes, illetve a Szepesi Kamara vezetői rejthették el. Sőt olyan nézet is lábra kapott, hogy Habsburg főtiszt jött Kassa környékére, hogy azon a pénzen sereget szervezzen Thökölyi ellen. Ez sem állja meg a helyét. A történelem semmiféle Hasburg főtisztről nem tud. Különben is ilyen mennyiségű, főleg arany pénzzel, arany lánccal nem szoktak sereget toborozni. Nem beszélve arról, hogy a jelzett területet a főnemesség már Thökölyi bevonulása előtt jóval elhagyta, sőt Kassán ez idő tájt ilyen átutazó kereskedő sem polgárházban, sem vendégfogadóban nem szállt meg.
Néhány évvel ezelőtt Nyíregyháza, ill. Újfehértó környékén találtak hasonló kincset. Ezt azonban semmilyen formában nem köthetjük páter Kiss személyéhez – bár tartalma hasonlóságot mutat a kassai lelettel, hisz ebben a leletben a legutóbbi veret az 1684-es évből származik. Páter Kiss pedig ekkor már halott. Ugyanakkor felvetődik a neve az ekkor már a török előtt kegyvesztetté lett Thökölyi Imrének, aki 1685.októberében a váradi pasa hívására ott megjelenik, de onnan már vasba verve viszik Konstantinápoly felé. Várad felé menve – Nyíregyháza, illetve újfehértói útján módja lehetett a kincs elrejtésére. Részét képezi-e a leletnek az a néhány darab, amelyet később találtak? Tudniillik az ott talált kincsek (261 db., az utolsó veret 1684- ből származik) összevetése még ugyan nem történt meg, de a talált pénznemek hasonlósága, származási helye felveti az egyazon tulajdonos személyének lehetőségét. Ez akár Zrínyi Ilonához is köthető. Például a Rákócziaktól örökölt kinccsel. Ugyanakkor lehetett saját vagyona is, amit átadhatott férjének, Thökölyi Imrének. Bizonyára a konferencián megjelenő Dr. Ulrih Attila előadása fényt derít erre a kérdésre. (Páter Kiss a törökök bécsi ostroma idején Bécsben van, s a kitörő pestisjárványban hal meg 1683.okt.25-én.)
Felfigyeltető, hogy a pénzérmék között nem található egyetlen török területről származó érme. Viszont annál több az un. Harmincéves háború területéről. A kincsek tulajdonosának nem lett volna semmiféle kapcsolata a törökökkel akár politikai, vagy kereskedelmi téren? Hisz Bethlen, vagy I. Rákóczi György bizonyos kapcsolatot tartott fenn a török Portával. Thökölyi pedig szinte vazallusa volt. Mi lehetett tehát az ok? Legkézenfekvőbb magyarázat a vallási ellentét, a türelmetlenség, amely kihathatott még a kereskedelmi kapcsolatokra is. Gondolok itt Báthory Zsófia, illetve páter Kiss személyére.
Ha pedig a már említett 30 éves háborút nézzük, itt bőséges lehetőséget látunk a pénznemek gyűjtésére, különösen I. Rákóczi György idejében. S ha mennyiségileg is megvizsgáljuk a talált érméket, akkor látjuk, hogy a talált értékek (2920 db.) között az említett területről származó érmék száma jelentős (834 db.).
Az a tény, hogy a lelet egy részét a serpenyőben lévő aranylánc alkotja, bizonyos mértékben meghatározza a tulajdonos személyét is. És még valami: a serpenyő fedelén – amelyben a kincseket megtalálták – látható alakok, állatok szimbólum-rendszerét mind a mai napig tudományos alapon nem elemezték. Pedig ez is adhatna valamilyen utalást a kincs eredetére. (Horváth Mihály könyvében található egy ilyen mondat:.. „egy ékszer-ládát arany lánczokkal”- vitt magával páter Kiss) – Továbbá: a benne talált lánc súlyánál fogva nem alkalmas állandó viselésre, s egyes kutatók szerint ez a lánc az Aranygyapjas lovagok által viselt lánc egyike. (Pld. II.Rákóczi Ferenc is viselt ilyet Mányoki Ádám képén. ) Ugyanakkor tudott dolog, hogy a Rákócziak, a Báthoriak, de még a Zrínyiek között is volt tagja az Aranygyapjas lovagoknak. Itt tehát kizárható az a naiv hipotézis, miszerint egy magas rangú Habsburg főtiszt hozta volna magával olyan céllal, hogy sereget gyűjtsön Thökölyi ellen. Ilyen útra a forrongó Magyarországon senki nem vállalkozhatott a nem biztonságos utak miatt. Az sem fogadható el, hogy zsoldos katonák kifizetésére szánták. Mi több, kereskedő sem utazott ilyen mennyiségű kinccsel, hisz már ebben a korban használatos volt a bankok között a váltó, mint fizetőeszköz (pld. az augsburgi Fuggerek kapcsolata a lőcsei Thurzó bankházzal). Marad tehát az az elképzelés, hogy az 1935. augusztus 5.-én talált kincs nem más, mint a Munkács várából páter Kiss által eltulajdonított Rákóczi- vagyon része.
Elhangzott a 2015. szeptember 16-17-én Kassai Aranykincs megtalálása 80. évfordulóján rendezett konferencián.
Gyüre Lajos, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”56201,56142,55965,55963,48561″}
