Ez év augusztusában három hetet a Rózsahegy melletti Lúčky gyógyfürdőben tölthettem, ahol a gyönyörű táj, a jó levegő, a kiváló kezelések valóban nagyszerű üdülést biztosítottak számomra.
A legtartalmasabb szakasznak a harmadik hét bizonyult, melyet már lányommal együtt tölthettem el. Gyönyörű túrákat tettünk a Liptói havasok könnyebb turistaösvényein, de egy-egy napra elruccantunk az Alacsony-, sőt a Magas-Tátrába is.
A Csorba-tó partján üldögéltünk, gyönyörködve a víztükörben és a hatalmas hegycsúcsokban, amikor lányom megszólalt: Emlékszel, Mama, amikor innét világkörüli útra indultunk ?
Elmosolyodtam. –Igen, hogyne emlékeznék, 2004. augusztusában, tehát már tizenegy esztendővel ezelőtt történt. Azzal a gondolattal indultunk neki, hogy meg kéne már végre nézni Kassát.
A „ világkörüli” jelző csalta arcomra a mosolyt, hiszen tudom, alaposan eltúlzottnak minősíthető, mert csupán lelkesedésünket, a gyermeki lendületet, kalandvágyat és kíváncsiságot volt hivatott kifejezni.
Kassa nagyon távol esik szülővárosunktól, Komáromtól, nem könnyű eljutni, de mert ott jártunk a Magas-Tátrában, lényegesen közelebb kerültünk hozzá. Hát így jött az első gondolat.
Történetünkhöz érdemes tudni, hogy mindig vonattal utazunk, ha erre lehetőség kínálkozik. Így volt ez akkor is, meg most is. Elindultunk a Komárom-Pozsony szakaszon, majd folytattuk utunkat a Pozsony-Kassa északi vasútvonalon, Csorbáig.
Most, bő évtizeddel később, nézzük a víztükröt, miközben befészkeli magát a gondolat elménkbe, hogy jó lenne az akkori körutat megismételni.
Hogyan is született az élményekkel teli út ?
Az a merész gondolatunk támadt, hogy nem Pozsony, hanem Kassa felé indulunk haza Komáromba. Aztán az egyik terv szülte a másikat. Mert ha már olyan messzire eljutunk, akkor nem árt átgondolni, melyik vasútvonalon jutunk vissza nyugatra ! Hiszen négy variáció közül választhatunk. Így szélesedett a terv egészen addig, hogy Eger vitéz városát is célba véve Magyarországon keresztül térünk meg Komáromba. Ez volt a mi „világkörüli” utunk, s van ebben némi igazság is, hiszen a Kárpát-medence eme része a mi világunk.
Akkor, 2004 nyarán, fogtuk hátizsákjainkat, fölszálltunk Csorbán a gyorsvonatra, és Kassa felé vettük az irányt. S tette mindezt egy középkorú nő, és egy tízéves kislány. A vonatból egész úton gyönyörködtünk az eddig még sosem látott mesés természetben.
A vasút itt a Hernád völgyében, a csodaszép Szlovák Paradicsom mellett húzódik végig, lélegzetelállítóan gyönyörű táj, amint a folyó utat tör magának a hegyhátak, sziklafalak között. Minden pillanatban újabb élménnyel gazdagodtunk. Úgy éreztük, máris megérte a bátor nekifutás!
Az idő a kellemes vonatúttal gyorsan telik, és csak azt vesszük észre, hogy röpke másfél óra alatt már Kassán is vagyunk ! Leadjuk ekkor hátizsákjainkat a vasútállomás poggyászmegőrzőjében , és nekivágunk a városnak. Kellemes meglepetés, hogy pár perc sétával máris a mesés óvárosban találjuk magunkat. Elbűvölten álltunk a Fő utca zenélő-táncoló szökőkútja előtt, ilyet eddig mi még nem láttunk. Leülünk egy padra és gyönyörködünk …
Ezután a Kassai dóm, vagyis a Szent Erzsébet Főszékesegyház felé vesszük az irányt. Lenyűgöző. Kívül-belül megcsodáljuk a gótikus építészet e remek alkotását.
A legmeghatóbb pillanatokat az altemplomban éljük át, amikor megállunk a Nagyságos Vezérlő Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc koporsójánál.
Itt pihen a tisztalelkű szabadságharcos, aki a teljes állami függetlenséget próbálta visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól …
Két oldalán édesanyja, Zrínyi Ilona, és idősebbik fia, Rákóczi József hamvai.
A koporsók fedele tele nemzetiszínű szalagokkal, piros, fehér, zöld…
Megtekintjük még a közelben lévő Orbán-tornyot, és a szent Mihály kápolnát, aztán futunk a vasútállomásra. Újabb másfél óra gyorsvonatban, és már a Miskolc-Tiszai pályaudvaron vagyunk. Hidasnémetinél léptük át a szlovák-magyar határt. Miskolcon nem időzünk sokáig, csupán azért szakítottuk meg utunkat, mert innét már a Magyar Igazolvány nyújtotta 90 %-os vasúti kedvezménnyel utazunk tovább egészen hazáig, a Miskolc – Füzesabony – Eger – Füzesabony – Budapest – Komárom szakaszokon. Köszönet e hasznos kedvezményért az Anyaországnak !
Ismét gyorsvonattal folytatjuk utunkat, és a Füzesabony-i átszállással együtt bő egy óra hossza alatt már Egerben is vagyunk.
Bizony ránk esteledett, de számoltunk ezzel. Egy kollégiumban sikerült olcsó szállást találnunk, mint határon túli magyaroknak.
Erre a napra már több programot nem szerveztünk. Szobácskánkat birtokba véve csattanós pacsit adunk egymás tenyerébe, és csillogó szemmel nyugtázzuk: Hát , azért nem vagyunk semmik …
Másnap kora délelőtt elindulunk a városnézésre, és azonnal magával ragad az Eger-patak által kettészelt belváros festői szépsége. Nem túlzás, ha Európa barokk gyöngyszemének nevezik. Első utunk a Dobó-téren át a nagy történelmi múltra visszatekintő Egri várba vezet. Amikor meglátjuk annak bástyákkal övezett gigantikus méreteit, továbbá a vármúzeumot, a különböző kiállításokat, képtárakat, máris tudjuk, megvan a tervünk jövő nyárra. Most csak ízelítőt kapunk mindenből, Eger városára legalább egy hetet kell majd szánnunk.
Megnézzük még a török hódoltság idejéből ránk maradt 40 m magas minaretet, melynek erkélyére 97 csigalépcső vezet fel. A müezzin innen hívta imára népét naponta ötször. Csupán alulról csodáljuk meg a számunkra idegen vallást hirdető magasba törő tornyot, s tövében az 1552-es ostromra gondolok, amikor vitéz várvédőink visszaverték az Oszmán Birodalom túlerőben lévő hatalmas seregét. A vár az 1596 idején végül török kézre került, mert ekkor nagyrészt idegen zsoldosok védték falait. A minaret építésének kezdetét szintén ehhez a szomorú évszámhoz kötik a történészek. Persze, ma már a két nép békében él, s együtt kutatják a régmúlt századok történéseit.
E visszatekintés után folytatjuk utunkat ismét a Dobó-térre, s betérünk a Szent Antal templomba. Elmondok egy hálaadó imát a békéért, s ezért a körútért, mely sok szép élménnyel gazdagított bennünket.
(A csorba-tói múltidézés pillanatában viszont már azért imádkozom, hogy minden nép megtalálhassa békéjét és boldogulását a saját földjén … )
Végül hazatérünk. Füzesabonyi átszállással Budapestre, majd innét Komáromba. És nagyon boldogok vagyunk, végre-végre itthon ! Mert az ember ragaszkodik házához – hazájához, népéhez, mint családjához.
Nos, a körút megismétlését augusztusban elhalasztottuk, még várat magára .
De október végén indul a „Rákóczi-expressz”, a magyar kultúra és a magyar-szlovák együttműködés hete, Kassán.
Az ünnepségsorozat a Nagyságos Vezérlő Fejedelem újratemetésének 1906. október 29-i időpontjához kötődik. Az ünnepség zárókoncertje az Omega Oratórium lesz …
S ha én mégsem jutnék el, az is öröm számomra, hogy ez rengeteg lelkes fiatalnak adhat nagyszerű lehetőséget a kirándulásra, a művelődésre, szórakozásra, elmélkedésre.
Buday Mária, Komárom, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”56612,56148″}
Aktuális hír, hogy szombaton, október 17-én nemzeti emlékhellyé avatják az egri várat. Az Egri Vár Napját az ostrom 450. évfordulója, 2002 óta szervezik meg: 1552. október 17-én kezdték meg ugyanis a török seregek elvonulásukat a vár falai alól. A magyar Országgyűlés 2014 decemberben nyilvánította nemzeti emlékhellyé az egri várat, lezárva azt a folyamatot, amely Tinódi Lantos Sebestyénnel kezdődött, majd Gárdonyi Gézával folytatódott, és a 20. században teljesedett ki. Ez a mementó jelzi, hogy a magyarság egyik legfontosabb történelmi emlékhelyének tartja az egri várat.
Az Egri Vár Napja szombaton fél tízkor, a történelmi belvároson át vezető felvonulással veszi kezdetét. Tíz órakor az Ágyúdombon ünnepélyes zászlófelvonás nyitja meg a programok sorát, majd 11 órakor nemzeti emlékhellyé avatják a várat.
Az elsősorban a családoknak, illetve gyerekeknek szóló játékos-nevelő programok között lesz solymász- és fegyverbemutató, vitézi próba, táncház, fellép a Lajtha László Néptáncegyüttes és az Obsitos zenekar is. A vármúzeum kiállításait interaktív módon mutatják be a muzeológusok, emellett a korabeli mesterségek fogásait is elleshetik az érdeklődők.
