Ha élne, idén január tizenötödikén ünnepelhetné hetvenötödik születésnapját Dr. Bajnok István, aki 2013. szeptember huszadikán hunyt el.
Az ipolysági születésű, a prágai Károly Egyetemen orvosi diplomát szerzett, kiváló elmegyógyász Rimaszombatban kezdte gyógyítói pályáját, majd Komáromban telepedett le, de már Prágában megkezdődött egy másik cselekvés sorozata is – a közéleti. Ott egyik alapítója, s egyben elnöke volt a magyar egyetemisták Ady Endre Diákkörének. Tanulmányai befejezése után Rimaszombatban a Csemadok Tompa Mihály Klubjának létrehozását szorgalmazta, s ott is elnök lett.
Komáromban útjára indította a Klapka György Művelődési Klubot és vezette azt, közreműködött a Concordia vegyes kar megszervezésében és öt éven át énekelt is a kórusban. Komáromban éveken át dolgozott a Selye János Napok megrendezésén, városi, majd járási Csemadok elnök lett, kulcsszerepet vállalt az őrsújfalui nyári művelődési táborok lebonyolításában. Az elsők között hívott meg magyarországi, majd erdélyi előadókat és művészeket a Felvidékre. A Csemadok országos alelnökeként többször bejárta tájainkat, a Magyar Egészségügyi Társaság felvidéki elnökeként betegségééig sikeres konferenciákat hozott tető alá, a rendszerváltás után az Együttélés Politikai Mozgalom parlamenti képviselőjévé választották. Számtalan szakmai előadást tartott mint szakorvos, jeles ünnepeinket beszédeket mondott, cikkeket írt lapjainkba, tiltakozó nagygyűléseken szólalt fel, polgármesterekkel együtt ajándékokat vitt a gyimesfelsőloki líceumba, az ott tanuló csángó gyerekeket is segítve. Két polgármesterünk Juliánus-díjának átadásakor ő mondta a laudációt Csíkszeredán…Mindezt folyamatos önképzés és három kultúra tanulmányozása közben tette.
Közéleti és gyógyító munkásságának értékes része a kétnyelvűség vizsgálata a felvidéki magyar családok óvoda- és iskolaválasztása tárgyában, hiszen ő, aki elsősorban gyermekpszichiáter volt, a gyakorlatban tapasztalhatta meg a rossz szülői döntés neurotizáló ártalmait. „De nem csak a gyermek szenvedi meg a számára idegen környezetet, hanem a nemzet is!” – vélte, „mert a más nyelvű iskola nem teszi lehetővé ifjúságunk egy tetemes részének beavatását a magyar szellembe és ízlésbe a hagyomány által!”
Társaságában – a Szent Koronánk kapcsán is – gyakran esett szó Istenről. Kik-ki megpróbálta levezetni, hogyan világosodott meg. Bajnok Pista tanúságtétele egyetlen mondatba belefért: „Én nem elemezgetek, én egyszerűen tudom, hogy Isten van!” Tudatában volt, hogy az igazság védelme mindig szabadságharc a hazugság ellen, és hangoztatta azt is, hogy jövőnk csakis a közös sors vállalására építhető.
Bajnok István a második világháború utáni(cseh)szlovákiai magyarság egyik legkiválóbb közéleti egyénisége volt. Mindnyájunkért élt, képzett volt, bátor és becsületes. Ezért hiányzik, ezért emlékezünk rá.
Batta György, Felvidék.ma
Fotó: archív
